Dark Moon (BTS fanfiction) (BEFEJEZETT)

33 fejezet

Tudom... tudom nagyon, de nagyon sokára hoztam a folytatást, de mivel a befejező részt megbontottam, így lesz még egy fejezete ennek a történetemnek, majd lezárul. :) Viszont lesz folytatása... :)

Jimin

Ott álltam a leendő apósom szúrós pillantásában, a levegő fájdalmasan hasított a tüdőmbe. Fogalmam sem volt róla, hogy most mit lenne a helyes éreznem. Egyszerre kapott el a félelem és a boldogság.

- Biztos? – szűrődött át a zavart gondolataimon keresztül Soyoung hangja.

- Azt hiszem igen, de holnap megyek orvoshoz. – válaszolta Jennie. A lábaim megremegtek, és úgy huppantam le a kanapéra szótlanul és döbbenten, meglepődve azon hogy leendő apósom hasonlóan cselekedett.

- Nagyszerű, nagybácsi leszek! – örült neki Siwon, és ő volt az első, aki megölelte a húgát, szégyellem magam, de azt sem tudtam hogyan reagáljak erre a hírre.

- Jó, ha így állunk, akkor más tervekkel kell előállnom. – szólalt meg végül Mr. Kim.

- Te most miről beszélsz apa? – nézett rá Siwon.

- Mielőtt Jennien meglátszana, egy hónap múlva megtartjuk az esküvőt, egy hónap kell, hogy mindenkit értesíthessek – gondolkodott sebesen Mr. Kim, velem meg forgott a világ. Mintha még a hangom is elhagyott volna örökre, meg sem bírtam szólalni – aztán, veszek egy házat nektek, a kis unokám, az első kis unokám – nyomatékosította – nem nőhet fel egy életet habzsoló banda házában. Imádom őket, de az nem egy kisgyereknek való otthon.

- De apa... - szólalt meg Jennie.

- Ti választhatjátok ki a házat, a pénz nem számít. – vágta rá rögtön Mr. Kim

Szóval megkértem Jennie kezét, oké, ez eddig volt eltervezve. Most ott állok, hogy apa leszek, ez nem volt még eltervezve, de változtatni már nem tudok rajta, és hamarosan férj leszek. Mindez egyetlen vasárnap délután el is dőlt.

- Jimin, jól vagy? Hozzám se szóltál egész délután! – kérdezte aggódva Jennie. Igaza volt, tényleg még semmire sem reagáltam, elég hülyén jöhetett ki. - Megbántad, hogy...

- Nem, dehogy. – vágtam rá rögtön, mert egyben biztos vagyok, én nagyon szeretem őt. – Csak most ez az egész egy kicsit felkavart. De nincs semmi baj. Együtt vagyunk, és végül is az én... az én gyerekem. – mondtam ki kissé nehezen.

Jennie így mindenkinek elújságolta a dolgokat, olyan boldog volt, hogy szinte ragyogott. Az apja elfogadott, és még gyereke is lesz. Én miért voltam ennyire megtört akkor? Jennie már javában aludt, én meg képtelen voltam, csak forgolódtam, inkább kimentem a konyhába, és hiába nem bírom a piát, most egy pohár whisky volt a legjobb barátom.

- Na öcsém, hallom betaláltál! – vágott hirtelen hátba Hoseok.

- Ez nem olyan vicces. – feleltem, és az ütésétől majdnem lenyelt a poharat.

- Eredj már, apa leszel! – jelent meg Jungkook is. Mi van, mindenki megérzi, hogy fent vagyok? – Mi bajod ezzel?

- A gyerek. Erre azért nem számítottam. – válaszoltam őszintén.

- Szereted Jenniet, nem? – kérdezte Tae totál álmos fejjel, egy szál boxerben.

- Itt senki nem tud aludni? – néztem végig a társaságon.

- Szarul festesz, és erre valók a barátok – felelte Tae. – Szóval?

- De, szeretem csak... csak félek, azt hiszem megijedtem. – mondtam – Elmondok nektek valamit, de maradjon köztünk. – kértem – Az sem lenne jó, ha Minhee megtudná.