Dark Moon (BTS fanfiction) (BEFEJEZETT)

12 fejezet

Minhee

Ideges voltam. Láttam Jungkook feldúlt arcát, gyűlölte a bátyát és én most még jobban mélyítettem ezen. Seokjin szerelmet vallott, és azaz igazság, ha nem lenne Jungkook újrakezdeném velem. De van ő, akit szeretek, és most annak ellenére, hogy nem szoktam sírni, ott fojtogatott. Láttam ahogy beült a kocsiban, épp időben rántottam fel az anyós ülés ajtaját.

Rám emelte dühös szemeit.

- Szállj be! – mondta hűvösen.

- Mi lesz a többiekkel? – kérdeztem, hisz egy kocsival jöttünk.

- Majd hazajönnek taxival... – felelte –, vagy Namjoon hazahozza őket. - Nem érdekelte őt most a többiek, éreztem, hogy minél messzebbre akar jutni a Rebelstől és a bátyjától.

Egész úton csak meredten figyelte az utat, többször vettem mély levegőt, hogy valamit is mondjak, de jobbnak láttam, ha megvárom míg leülepszik nála egy kicsit. A háza előtt parkolt le, kipattant a kocsiból, és nagy léptekkel ment be a házba. Mondjuk nyitva hagyta az ajtót, hogy kövessem, de nem akart megvárni. Ledobta a cipőjét, és a táskáját a sarokba hajította. Felém fordult, de már nem volt indulat a szemében.

- Jungkook sajnálom azt...

- A bátyám mindent elvett tőlem, téged nem akarlak elveszíteni! – Mindenre számítottam, de arra nem, hogy szorosan magához ölel. Megkönnyebbültem, szinte ólomsúlyként zuhant rólam alá az aggodalom.

- Esküszöm, hogy a zenétől csak téged szeretlek jobban – mondtam. Megsimogatta az arcomat, majd megcsókolt. Csókja egyszerre volt gyengéd és birtokló, megragadta a fenekemet, és felültetett a konyhaasztalra. A pólóm szegélyéhez nyúlt, és lekapta rólam.

- Szeretlek, és most bebizonyítom, hogy mennyire – suttogta, miközben megmarkolta az egyik mellemet, és belecsókolt a nyakamba. Vágyakozó sóhajt hagyta el az ajkaimat, és tudtam, hogy gyönyöröket tartogat számomra ez a kemény konyhaasztal.

Jimin

Amilyen boldog voltam, olyan dühös lettem, mikor elkezdtük keresni Jungkookot és Minheet. Eltűntek, de az lenne a kevesebb baj, csak a kocsit is elvitték. Taehyung felhívta Namjoont, aki fél órán belül értünk is jött. Bár nem értette, hogy miért is szakadt szét a banda, de azért legalább nem morgott, hogy az éjszaka közepén visszarángattuk az estre.

- Először megfojtom, majd kibelezem! – bosszankodtam a hátsó ülésen. Jennie mellettem ült, és úgy próbáltuk fogni egymás kezét, hogy azt Namjoon ne lássa.

- Nyughass már le, szerencse, hogy nem rég mentem el partiról, így könnyen vissza tudtam jönni! – felelte Namjoon.

- Jó, de mégis hogyan gondolja, hogy csak úgy lelépnek, mert együtt akarnak... – haraptam el a mondatom végét. Taehyung hátra kapta a fejét.

- Te mégis miről beszélsz? Ugye nem azt akarod mondani, hogy Jungkook és Minhee? – kérdezte kíváncsian Namjoon miközben élesen rám emelete a tekintetét a visszapillantó tükörből.

- Nem, csak összevissza csacsog – próbálta menteni a helyzetet Tae.

- Igen-igen – vakartam meg zavartan a tarkómat.

- És még hülyének is néztek? A szerződésetekben kifejezetten benne van, hogy nincs szerelmi élet a reklám miatt, legalábbis egy darabig, és ez az időszak még nem telt le – magyarázta Namjoon szigorúan.

- És mi ezt tudjuk is. – bólogattam serényen.

- Akkor, hogy is van ez közöttük? – nem akart lemászni a témáról.