Dark Moon (BTS fanfiction) (BEFEJEZETT)

20. fejezet

Sziasztok! Remélem van még valaki aki hűen várta a folytatást. Nem tűntem el, itt vagyok és meg is hoztam :)

Minhee

Már csak két nap volt az estéig, így be kellett mennünk a főpróbára, mint fellépő, hisz az, hogy ki nyer, még senki sem tudta. Egy kissé itt Amerikában óvatlanabbak voltunk, bár odahaza már nyilvánvaló volt, hogy egy lépést sem tudunk megtenni a paparazzók hada nélkül, sőt az összes múltbéli szennyesüket kiteregették, de még azt hittük, hogy Amerika az más, itt még nem ismernek annyira minket. Kocsi nélkül sétáltunk a városban, Jennie és Jimin persze kézen fogva, marhára irigy voltam rájuk, nekik nem volt titkolni valójuk, de azért én óvatosabbnak bizonyultam, mert csak belekaroltam Jungkook karjába. A főpróba utáni napot a tengerparton töltöttük, kivétel volt Taehyung, mert ő inkább a hűvös lakosztályban lévő heverészést választotta, jelszava volt: „a lustaság, fél egészség!". Egész végig azt hittem, hogy kellően óvatos vagyok, és sokkal jobban izgatott a tudat, hogy talán fel kéne vennem az anyámmal a kapcsolatot, mint az, hogy megláthat minket bárki is.

- Mi a baj? – karolt át a szállodai szobánkban Jungkook.

- Erőt gyűjtök – szorongattam a mobilomat.

- Anyádat szeretnéd felhívni?

- Igen, Jennie még a gépen biztatott, de nagyon nehéz...

- Elhiszem, vegyél egy mély levegőt és ess túl rajta, bár igaz elhagyott, de szerintem rendes nő. – biztatott Jungkook is – Átmegyek Jiminhez addig – ajkának forró érintése némileg megnyugtatott, de mikor a számokat kezdtem bepötyögni, megint elkapott a szorongás.

„Igen, itt Jessica Kim" – szólt bele az anyám angolul.

„Szia, Choi Minhee vagyok." – mutatkoztam be koreai nyelven.

„Istenem, kislányom, álmomban sem gondoltam, volna, hogy hallom a hangodat." – hallatszott a boldogság Jessica hangjában, és ő is koreaira váltott.

„Tudom, sok volt a munkám az elmúlt fél évben, de most itt vagyok Amerikában."

„Azért hívtál, hogy találkozzunk?" – éreztem, hogy reménykedik, miközben az én gyomrom meg remegett.

„Igen, nálam van az a kép, amire ráírtad a címedet, és az Oscar díjkiosztó után, ha nem gond, olyan este nyolc órára lemennék hozzátok?"

„Gyere csak szívem, nagyon foglak várni!"

„Bocs, hogy olyan későn megyek, csak másnap délelőtt már utazunk is vissza!"

„Megértem. Ha csak egy fél órát láthatlak, számomra már az is boldogság."

„Köszi, akkor megyek, szia"

„Szia, szívem." – és letettük a telefont. reszketve huppantam le az ágyra tele vegyes érzelmekkel.

Mindig is erős lány voltam lelkileg, legalábbis eddig azt hittem, de ez a pillanat számomra is rettenetesen nehéz volt, talán ettől sokkal nehezebb lesz, ha személyesen is találkozom a családommal.

Jimin

Mostanában sok minden történik a bandával, ami természetesen egyszerre jó és rossz is. Mindig is híres akartam lenni, de most, hogy Jennie itt van az életemben már nem annyira vágyom ezt a nagy figyelmet. Mindenkin érződött, hogy a Grammyn való szereplés komoly figyelmet vonz majd újra maga után, hisz Jungkookéknak már az Oscar is betett, ennyi szart sosem gondoltam volna a barátaimról, mint amit a mocskos újságírók kiderítettek róluk. Szerencsére Namjoon minden remekül kezelt és kézben tartja a hírnevünket, jobb ügynökséghez nem is kerülhettünk volna.