Dark Moon (BTS fanfiction) (BEFEJEZETT)

9. fejezet

Minhee

Álmomban sem hittem volna, hogy ekkora sikert fogunk aratni, de mégis megtörtént. Szinte szétkaptak minket, az újságok folyton rólunk cikkeztek, egyre több rajongói csoport jött létre az interneten. Tudtuk, hogy marhára tehetségesek vagyunk, de ez minden elképzelésünket felül múlta. Szinte napi szinten szerepeltünk valahol, a lemez eladásunk csúcsokat döntött. A rajongóknak hála, mindenkinek a bandából lett egy elképzelt szerepe, ami szerint előszeretettel azonosítottak bennünket. Taehyung lett a csapat hidegvére, Jimin az édes és imádni való kisfiú, Jungkook a nők bálványa, a rossz fiú, míg én a vad és titokzatos istennő. Ezzel a szereppel azért szerettem azonosulni. Elkezdtek minket a Rebels ellenfeleként emlegetni, az ország minden idők két legklasszabb bandájának nyilvánított bennünket. Viszont ami kevésbé szép oldala volt ennek a dolognak, hogy megrohamoztak minket a paparazzók, akik pár wonért a bőrt is képesek voltak lerántani rólunk, és nekem volt is takargatni valóm.

Namjoon behivatott minket az irodába, amolyan elbeszélgetésre, én kényelmesen elhelyezkedtem a tárgyalóban, és a lábaimat feltettem az asztalra, úgy olvasgattam a legújabb szennylapot, amiken legtöbbször kurva jókat tudtam röhögni.

- Na, úgy látszik én már mindannyitokkal jártam – olvastam, mert most egy derékra csúsztatott kézből megállapították, hogy én és Taehyung randizunk, bár a múlt héten még Jungkookkal voltam együtt.

- Hát kapós kis csaj vagy – bökött oldalba Taehyung – Csak az a kár, hogy én nem tudok róla, hogy járnánk? – nevette.

- Most, hogy így mondod, én sem emlékszem rá. – kacagtam fel, és dobtam egy puszit felé.

- Jó, hogy így elbohóckodtok a pletykákon. – lépett be az irodájába Namjoon. – Vedd le a lábad az asztalomról! – mordult rám.

- Most sírjunk rajta? – kérdezte Jimin – Tudtuk, hogy mivel jár a sztárság.

- Ez igaz, csak addig fogtok nevetni, míg a kényes dolgokra nem derítenek fényt! – felelte Namjoon, erre egy másik bulvárlap landolt az orrom előtt az asztalon. Itt tényleg lehervadt a mosoly az arcomról.

- „Egy hihetetlen titok a múltból" – olvastam – „Choi Minhee a Dark Moon vadmacskája, nem akárhol kezdte a karrierjét. Mint tudjuk a Rebelst Kim Seokjin a legendás Jeon zenész família, idősebbik fia alapította. Egy kisvárosban kezdte a zenélést, ahol Minhee is lakott, és Seokjin fedezte fel a lányban rejlő hangokat..."

- Erről én mért nem tudok? – kérdezte Namjoon jogosan.

- Nem tartottam fontosnak. – vontam meg a vállam.

- Mit írnak még? – kapta ki a kezemből a lapot Jimin.

- Ne... - vettem volna vissza, mert tudtam, hogy mi következik a sorokban, de Jimin már olvasni is kezdte.

- „Choi kisasszony nem bízza a tehetségét a véletlenre, hisz a kezdeti pályafutásában Seokjin kedvese vol..." – csuklott el Jimin hangja, Jungkook azonnal rám nézett. – „majd mégis a közben hozzájuk csapódó gitáros, Dong Wook mellett döntött. Viharos szerelmi életük, viharosan ért végett. Jelenleg az énekesnő a másik Jeon fiút, Jungkookot erősíti és kitudja, lehet, hogy ő a következő áldozata?"

- Na, most nevessetek! – bosszankodott Namjoon – Mondjátok meg nekem, most mit csináljak veletek? Van még valami titkod a múltadból kisasszony? Jobban szeretném, a te szádból hallani dolgokat, és nem egy újságot olvasva!

Ültem ott megannyi szempár kereszttüzében, Dong Wookről tudtak a többiek, de Seokjint direkt nem akartam megemlíteni. Szinte égetett Jungkook pillantása, láttam a tekintetében a dühöt.