Dark Moon (BTS fanfiction) (BEFEJEZETT)

34. fejezet (befejezés)

Jungkook

Mindig tudtam, hogy egyszer elérkezik a nap, mikor kiderül melyik testvér volt a jobb, ki az aki mindent visz. Egyrészt örültem neki, hisz végre vége szakad egy örökkévaló hadakozásnak, másrészt valahol nyugtalanított, az is ha nem kapok semmit, és az is ha a bátyám nem kap semmit.

- Sejtettem, hogy eljön ez a nap is egyszer, de ugye maga hívja fel a bátyámat? – kérdeztem a telefonba.

- Persze, hivatalból meg kell tennem, és a nagybátyját is értesítenem kell.

- De hiányzik az életemből még a jó öreg Minho nagybácsi is – sóhajtottam. Pénzéhes dög volt, legalábbis az emlékeim szerint.

- Akkor jövő hét szerda!

- Ott leszek – feleltem, és letette a telefont.

- Ki volt az? – kérdezte Minhee.

- Chiba Takemoto, tudod ő az Jeon család ügyvédje, eljött az örökségem napja. Szerdán lesz a tárgyalás. – ecseteltem neki.

- És gondolod, hogy...

- Nem, biztosan nem, szerintem vagy fele, vagy mindent viszek, sikeresebb lettem, mint Seokjin. – jelentettem ki.

- Ahogy elnézlek, jobban örülnél neki, ha csak a felét kapnád? – mondta ki Minhee, amit én is erősebben éreztem.

- Ismersz már. – mosolyogtam. – Bármilyen is volt hozzám, csak a bátyám.

- Ha engem kérdezel, Seokjinnál szerintem oka volt annak, hogy olyan csúnyán beszélt veled, kérdezd meg, ha találkoztok, békülj ki vele. – tanácsolta Minhee – Ismerem őt is, ahogyan téged.

- Minhee... - vágtam a szavába.

- Tessék?

- Egyformák vagyunk? – kérdeztem meg végre, mert mióta együtt vagyunk nagyon érdekelt volna a véleménye, de nem igazán voltam eddig felkészülve a válaszra. Ő elmosolyodott, majd megcsókolt.

- Van, amiben igen, de sokban eltérsz tőle, és ebbe a különbségbe szerettem bele. De megyek, mert Jennie csak rám vár, elkísérem babaruhát vásárolni, utána meg találkozóm van Namjoonnal. – és kiviharzott a szobából.

Seokjin

Éppen egy új szóló dalon dolgoztam Yuju számára, mikor egy régen elfeledett ismerős neve jelent meg a kicsöngő telefonomon.

- Szerbusz Seokjin.

- Takemoto, régen hallottam már rólad. – szóltam bele.

- Tudom, csak sok a munkám, mióta megalapítottam a saját ügyvédi irodámat. – felelte Takemoto – Édesapádnak hála.

- Igen, tudom. De mért hívtál?

- Jövő hét szerdán, gyere már el az irodámba...

- Máris eljött az idő? – egyből tudtam, hogy miért is telefonál.

- Igen, Jungkook 25 éves lesz, és ideje a végrendeletet felolvasnom, és megtudnotok, hogy a kikötéseknek eleget tettek-e? – magyarázta Takemoto.

- Minho? – kérdeztem rá a nagybátyámra.

- Vele már beszéltem, ott lesz, bizakodva, hogy mindent visz! – éreztem Takemoto hangjában megbújó ellenszenvet.