Dark Moon (BTS fanfiction) (BEFEJEZETT)

1. fejezet

Jungkook

Már magam sem tudom, hányszor láttam ezen az útvonalon a reggeli napfelkeltét. Minden reggel reménnyel telve indultunk útnak a srácokkal, de mindig csalódással ért véget a nap. A hátamat húzza a gitárom, ahogy a haveromét Jiminét is. Kész szerencse, hogy Taehyung dobol, és neki a farzsebét csak a dobverői töltik ki, nehéz lenne a dobját magával cipelnie.

Sok idős néni mind a piacra siet ilyen tájt, és a rosszalló pillantásukban fürdőzünk. Nem igazán szeretik a magunk fajtákat, de mi így érezzük jól magunkat. Lehet, hogy kicsit ijesztő a szakadt farmer, a halálfejes pólóink, a szegecselt csuklópántok, és nyakpántok melyek borítanak bennünket. Cipőink igazik punk bakancs. Azaz igazság, hogy rockerekenek mondjuk magunkat, amolyan punk rockereknek. Mindannyian cipelünk némi szenvedést magunkkal, és ez a zene az, ami mind a hármónk számára feloldozást jelent.

Taehyung megigazította hosszú felkötött barna haját, és kinyújtotta Jimin felé a kezét.

- Ad a kulcsot! – Jimin kapkodva kezdte átkutatni a zsebeit, csak sóhajtva ráztam meg a fejem.

- Csessze meg, hová is tettem?! – nyúlt a farzsebébe. – Nahát, van rajta egy lyuk! – fedezete fel, majd elfehéredett. – Lehet elhagytam!

- Te idióta, reggel a nyakadba akasztottad! – túrtam bele fekete hajamba.

- Ja, igaz – nevette el magát zavartan.

- Istenem Jimin, te sosem változol? – sóhajtotta Tae.

- Te sóhajtozol Taehyung, én élek vele. – feleltem, oly grimasszal, hogy minden jobb érzésű ember megsajnált volna.

- Részvétem Jungkook. – vigyorgott Taehyung, majd kinyitotta a garázs ajtaját.

Kicsiny garázsunkat, házilag alakítottuk át stúdióvá, ahová minden nap el tudtunk járni gyakorolni. Ahogy bezártam magunk mögött az ajtót, Taehyung a zsebeiből előhúzta a dobverőket, majd be is ült a dobok mögé egy röpke ütögetésre. A garázs annyira jól szigetelt volt belülről, hogy semmi sem hallatszott ki onnan, így nem kellett attól félnünk, hogy esetleg valami „jóakaró" feljelent minket.

- A francba ezzel az egésszel! – vágott a cintányérra Taehyung – Már hetek óta hirdetünk, és senki sem jelentkezik, vagy ha jönnek is, akkor olyan a hangja, hogy leesik a hungarocell a falról.

- Rosé volt az egyedüli, aki igazán közénk illett – mondtam csendesen – Kár, hogy lelépett, nem tudod mi volt az oka?

- Fogalmam sincs, egyszerűen közölte, hogy szakít és hazamegy – válaszolta fájdalommal teli hangon Tae.

- Pedig jó fej csajnak tűnt, nem érte mi váltott ezt ki nála? – simított végig a gitárján Jimin – Az ő álma is ez az együttes volt!

- Ha tudnám, elhiheted, hogy megosztanám veletek! – áradt a csalódottság a haveromból.

- Az a gond, hogy három hónap múlva lesz a Lóherében, a háromévente megrendezésre kerülő tehetségkutató, de egy feltétele van, két igazolt fellépésednek lennie kell – nézegettem a kezem ügyébe kerülő prospektust. – Amíg nincs énekesünk, addig nem sokra megyünk.

Minhee

Menet közben nézegettem a napilapot valami fos munka után, kell a pénz, különben éhen fogok dögleni. Semmi máshoz nem értek az éneklésen kívül, de hátha megszánna valaki és mégis felvenne, hogy betanítson. A szemközti járdára téved a pillantásom, ahogy egy kiskölyök rohant minden egyes villanyoszlophoz, és letépett róla valamit. Kíváncsi lettem, mit akar ennyire eltüntetni. Szétnéztem az úton és átrohantam. Egy hirdetés állt rajta, éppen nyúltam volna felé, mikor a nyüves kölyke letépte előlem.