Köszönöm, hogy létezel [ yoonmin ff. ]

8.

[ Jimin szemszöge ]

Miután számot cseréltünk Yoongival még beszélgettünk egy keveset, majd Jin szólt, hogy lassan záróra. Segítettem neki összepakolni, közben pedig vallatást tartott.

- Szóval, ki is ő és mióta ismeritek egymást? - szemöldökhúzogatása az őrületbe kergetett és tudtam, nincs menekvés, beszélnem kell.

- Semmi komoly. Kb. egy hete találkoztunk, 2 sráccal jött ide. Most pedig hajfestésen volt Kihyunnál, ezért ugrott be.

- Aha-aha. Bejön neked igaz?

- Mi-mi? Ennyire látszik?

- Tagadni sem tudod, Jimin. Nem tudsz hazudni, pláne nem nekem.

- És ha tetszik? Talán ha jobban megismerjük egymást lehetnénk jó barátok...

- Gerlepár... -egy szemforgatás után vállon veregetett, majd ott hagyott a már sötét épületben.

Gondosan bezártam a helyet, azonban realizáltam, hogy Yoongi még nem ment el. Értetlenül álltam meg előtte, majd magyarázatot adott ittlétére.

- Bocsi, ha túl tapadós vagyok, csak szeretnék kérdezni valamit.

- Ugyan, egyáltalán nem vagy az. Mondd csak nyugodtan.

- Arra gondoltam, hogy mivel már elég késő van, hazavihetnélek. Eléggé besötétedett. - zavartan megvakarja tarkóját, majd figyelmet szentelve nekem várta válaszomat.

- Nagyon kedves vagy, de nem szükséges. Csak egy utcára lakom innen. - remélem, ezzel nem bántottam meg...

- Ohh, értem. Hát akkor jó éjszakát, találkozunk még! - némi csalódottságot véltem felfedezni arcán, így gyorsan kieszeltem valami megoldást.

- Várj, Yoongs! Ha nagyon szeretnél, elkísérhetsz gyalog. Persze csak ha nem bánod...

- Nagyon szívesen.

[ Yoongi szemszöge ]

Yoongs? Mégis miért becézget? Ugyan, kit akarok becsapni. Igenis tetszik, ahogy megszólított. Szép lassan elindultunk, beszélgettünk régi dolgokról. Mint pl, hogy hova jártunk iskolába, miért nem mentünk egyetemre. Így azt is megtudtam, hogy kiskorában Busanban élt.

Ahogy egyre közelebb kerültünk Jimin lakásához, furcsa érzés kapott el. Olyannyira, hogy egy percre meg kellett állnom, hogy rendbe tegyem a légzésemet. Ezt a kis apróságot esti társaságom is észrevette.

- Yoongi, minden rendben? Nagyon sápadt vagy, hófehér a bőröd!

- Igen, persze, csak egy kis szédülés volt. Pár perc és rendben leszek.

- Nekem nem úgy tűnik. Gyere fel kérlek, legalább igyál egy pohár vizet. - ezt az ajánlatot nem utasíthattam el, ugyanis tényleg szükségem volt egy kis vízre, hogy megnyugodhassak.Meg persze, a srác aki érdekel, felhívott a lakására. Bolond lennék nem elfogadni.

- Rendben.

Miután egyhuzamra lehúztam a pohár tartalmát, kicsit szemügyre vettem a lakóhelyet. Teljesen illett Jiminhez. Pasztell színű falak, tapétacsíkok, és rengetek fotó a falon.

Annyira elbambultam, hogy hirtelen észre sem vettem, hogy beszélni kezdett hozzám.

- Nézd, ne vedd rossz néven, de ilyen állapotban nem szeretnélek elengedni. Pláne nem autót vezetni nem hagylak. Mennyire laksz messze innen?

- Kocsival fél óra...

- Rendben. Előkészítem neked a vendégszobát.

- M-mi? Miért?

- Ma éjjel nálam alszol. Nem engedhetem, hogy így indulj útnak.