Köszönöm, hogy létezel [ yoonmin ff. ]

10.

10.

[ Yoongi szemszöge ]

Jiminie és én körülbelül éjfélig beszélgettünk még, majd mikor már mindkettőnk pillái ragadtak lefelé, nyugovóra tértünk. Elalvás előtt többször is végigfuttattam a mai estét a fejemben. Mégis hogy lehetek ilyen szerencsés?

Reggel a telefonom csirimpolására keltem. Már éppen készültem kibaszni a készüléket az ablakon, mire rájöttem jogy most nem az ébresztőm szól. Hoseok hívott.

- Hoba, mi az istent akarsz tőlem vasárnap reggel 8-kor?

- Inkább én hadd kérdezzek. Miért van az autód a fodrászat előtt?

- Mondjuk mert fodrásznál vagyok?

- Rémesen hazudsz Yoongi. Tegnap beszéltünk róla, hogy akkor mész fodrászhoz. Ráadásul az üzlet 10-kor nyit. Szóval? - most mit tegyek? Nem mondhatom el neki az igazat...

- Öö, izé... nem indult a kocsim, ezért busszal jöttem haza.

- Miért nem hívtál javítót?

- Túl késő volt már. Majd felhívom reggeli után.

- Te tudod. Most mennem kell. Csak azért hívtalak, mert azt hittem bajod esett és az utcán éjszakáztál.

- Ooo, a kis Hobinyuszi aggódik a haverjáért?

- Annyira utállak.

- Én is téged.

' A hívás befejeződött '

Amint leraktam a telefont, magamra kaptam a tegnapi ruháimat, majd kimentem a konyhába ahol egy sürgő-forgó Jiminnel találtam szembe magam.

- Jó reggelt, Chim.

- Neked is, Suga.

Néhány másodpercig bambán nézett rám, majd ismét megszólalt.

- Nem szeretnél lezuhanyozni?

- Jó lenne, de nincs nálam váltóruha.

- Adok én. Szerintem egy a méretünk.

- Rendben, de biztos nem baj?

- Nyugi, nem gond. Nézek neked valamit, addig idd meg a kávédat.

Leültem a pulthoz, majd belekortyoltam az energiát adó nedűbe. Megváltás. Chim pár perc múlva vissza is tért egy pólóval, rövidnadrággal, boxerrel és egy pár zoknival a kezében.

- Parancsolj. Amíg zuhanyzol, befejezem a reggelit, utána pedig ehetünk is.

- Köszönöm szépen. Sietek!

- Csak nyugodtan.

Lassan folyattam végig testemen a langyos vizet, elképesztően jól esett. A hajamat is kénytelen voltam kimosni, mert Kihyun annyi szart kent rá, hogy már most zsíros volt. Miután végeztem kiszálltam a kabinból és a Chimtől kapott ruhákat kémleltem.

- Jó ízlése van. - gondolkodom egy mosollyal az arcomon.

Egy hirtelen ötlettől kísérelve kezeim közé fogtam a fehér pólót, majd lassan arcomhoz emeltem azt. Isteni illata volt. Tehát ezt érzi az, aki megöleli őt. Imádom.
Gyorsan magamra vettem a kölcsön ruhadarabokat, majd lesiettem a konyhába. Jimin addigra végzett a reggelivel, így asztalhoz is ülhettünk.

Pár perc múlva csörögni kezdett a telefonja.

- Ne haragudj, ezt muszáj felvennem.

- Csak nyugodtan.

[ Jimin szemszöge ]

- Jó reggelt, Dr. Kim! Ezek szerint tud ma fogadni?

- Jó reggelt, igen! 10 órára várom a rendelőbe!

- Nagyon szépen köszönöm! Ott leszek.

Vegyes érzelmekkel vágok neki a mai napnak, fogalmam sincs, mit fog mondani a doki. Remélem nem romlott az állapotom. Azért majd megkérem Jint, hogy kísérjen el.

- Itt is vagyok. Egyél még!

- Köszönöm, minden nagyon finom, de sajnos mennem kell. El kell rendeznem a büntetést, rossz helyen parkoltam a kocsimmal. Ne haragudj, hogy nem tudok segíteni összepakolni.

- Ugyan, hagyd csak. Megoldom.

- Mindent nagyon köszönök! Majd beszélünk, szia!

- Szia!

Gyorsan rendet raktam, majd már ott is járt az idő, hogy elinduljak Kim doktor úrhoz.

* a magánrendelőben *

- Nos, mi a véleménye, Dr. Kim?

- Aggodalomra semmi ok, Jimin. Jó úton halad, szépen javulgat. Már nem sok van hátra.

- De akkor mi váltja ki a rendszeres rosszulléteket, gyengeséget? - kérdezte tőle Jin.

- Nem kell aggódni miattuk, a gyógyulás miatt van. Írok fel egy gyógyszert, amiből bevehet egy szemet, amikor nem érzi jól magát. Tessék, itt a recept.

- Nagyon szépen köszönöm doki, viszlát!

- Viszontlátásra!

Megkönnyebülten léptünk ki Jinnel a rendelő ajtaján. A sok szenvedés után végre, talán újra a régi önmagam lehetek.

( Írói megj.:  Szerintetek miért kell Jiminnek orvoshoz járnia? )