Köszönöm, hogy létezel [ yoonmin ff. ]

11.

11.

[ Yoongi szemszöge ]

4 hét telt el azóta, hogy Jiminnél aludtam. Ez idő alatt a srácok is észrevették, hogy a szokottnál sokkal jobb a kedvem, így kénytelen voltam elmesélni nekik az egészet. Miután megkaptam és befogadtam Hobi lebaszását amiért hazudtam neki az akkori hollétemről, Nam lenyugtatta majd mindketten gratuláltak, mert ilyen jól halad Chimmel a dolog.

Már csak azért is, mert Kook óta senkim sem volt. Nem azért, mert nem akartam, hanem mert nem tudtam megbízni másokban. Most, hogy végre eltűnt az életemből Taehyunggal együtt, úgy érzem képes lehetek újra szeretni. Ez pedig bebizonyosodni is látszik.

Az elmúlt időszakban gyökeresen megváltozott a Jiminnel való kapcsolatunk. Munka után minden nap a Parkba mentem azért, hogy a tíz perces szünetében együtt lehessünk. Idő közben nagyon jól összebarátkoztam Jinnel is, ők pedig Nammal és Hosival, aminek rendkívül örültem.

Jelenleg is rájuk várok, ugyanis egy eszméletlen jó ötlet jutott az eszembe. Valamint azért nálam találkozunk, mert még nem volt alkalmam meghívni ide a szerelmemet.
Miután készítettem ki egy kis rágcsálnivalót, csöngettek is. Mosollyal nyitottam ajtót a frissen érkezőknek.

- Szia, Suga! - köszönés után egy hosszú ölelésben részesített. Igen, már eljutottunk odáig, hogy minden találkozásnál legalább kétszer megöleljük egymást, amit imádok. Van lehetőségem nyakába bújva beszippantani kábítóan jó illatát.

- Szia Chimmie! Jin, ne csak állj ott, kerülj beljebb!

- Bejöttem volna, de elálltátok az utat, chh. - játszott sértődöttséggel lépett át a küszöbömön, pár másodperccel később pedig Jooniék is megjelentek a kapuban. Egy-egy ökölpacsi után beinvitáltam őket a nappaliba.

- Min Yoongi, elárulnád, mi a tárgya a mai összejövetelnek? - kérdi Hobi.

- Mi az, már nem is hívhatom át a barátaimat? Hiányoztatok. - mondtam a lehető legnyálasabb hangomon, lebiggyesztett ajkakkal.

- Jó vicc, szóval? Miért is vagyunk itt?

- Jó-jó, mondom már. - amikor mindenki rám figyelt, belekezdtem mondandómba.

- Szóval. Az utóbbi időben nagyon jól összekovácsolódtunk, aminek szerintem mindannyian örülünk. - visszajelzést várva tartottam egy lélegzetvételnyi szünetet, ők pedig bólogatással helyeselték állításomat.
- Arra gondoltam, hogy mi lenne ha együtt elmennénk egy hétre nyaralni? - kissé zavarban voltam, ugyanis fogalmam sem volt mit fognak válaszolni.

- Azta, Yoongs! Ez nagyszerű ötlet!! - Jimin csillogó szemekkel tudatta velem, tetszik neki az ötlet.

- Részünkről oké! - Nam és Hoba szinte egy emberként válaszoltak.

- Nekem még át kell gondolnom. Nagyon jó lenne, de nem hinném hogy jó ötlet itt hagynom a szüleimet egy teljes hétre. Szükségük van rám. - mind elszomorodunk Jin válaszán.

- Rendben, nyugodtan gondolkozz rajta, még előttünk egy fél nyár. Mindenképp értesíts, ha döntöttél!

- Úgy lesz!

- És Yoongi, mire gondoltál, hová menjünk?

- Az első helyen Málta áll, de ha van ötletetek, ne tartsátok magatokban.

- Istenem, mindig is el akartam menni oda! - Jimin gyermekies mosolya mindannyiunk szívét meglágyította.

- Rendben, akkor szerintem eldőlt. Málta, vigyázz! Érkezünk! - Nam kijelentésére mindenki nevetésben tör ki, azonban néhány másodperc múlva mindenkire rájött a frász.

- ÚRISTEN!!!!!!! - Jimin akkorát üvölt, hogy a ház is beleremeg.

- Chim, mi a baj?? - kérdezem tőle ijedten.

- MÉGIS MIKOR AKARTAD ELMONDANI, HOGY VAN EGY KUTYÁD????? OLYAN ÉDIIIIIIIIIIIIIIIIIIII

- Ohh, igen. Ő itt Holly, Holly, ő itt Chimmie. Remélem mostantól sokat fogtok találkozni. - erre a kijelentésemre megkaptam életem legszívdöglesztőbb mosolyát.

( Írói megj.: El sem hiszem, de befejeztem a történet írását! )