Köszönöm, hogy létezel [ yoonmin ff. ]

24.

[ Yoongi szemszöge ]

Örültem, hogy Jimin rögtön beleegyezett az anyával való találkozásba, valamint annak is, hogy ő is szeretne bemutatni a szüleinek. Ha végre Jin is megtudhatja, végre teljes titkolózásmentesen élhetünk egy párként.

- Azta srácok. Eddig is tudtam, hogy összeilletek, de ilyen közös öltözékkel csak még jobban így érzem. - nézett rajtunk végig elismerően Hobi.

- Igaza van, tényleg nagyon jól néztek ki. - helyeselt Nam is.

- Köszönjük skacok. Indulhatunk?

- Persze.

Egy fél órás séta után meg is érkeztünk az étterembe. A hely nagyon elegáns és kifinomult volt mind kívülről, mind pedig belülről.
Leültünk egy tetszőleges asztalhoz, majd kezünkbe is vettük az étlapokat. Rengeteg lehetőségünk volt, és ezen alkalommal nem törődtünk az árakkal. Ez egy különleges este volt, mivel a kapcsolatunkat ünnepeltük a legjobb barátainkkal. Igaz, hogy még hiányos volt a társaság, de hamarosan együtt is megünnepelhetjük majd.

A kiszolgálás gyors volt, alig húsz percen belül megkaptuk a rendelt ételeket, valamint az üveg bort is. Nem szerettük volna túlzásba vinni az alkoholt, ezért most csak egy kis vörösborra esett a választásunk. Töltöttem mindenkinek, aztán még mielőtt elkezdtük volna az evést, mondtam egy kis ' beszédet '.

- Ha megengeditek, szólnék pár szót. - felálltam székemből, kezembe vettem poharamat, mire mindannyian rám figyeltek.
- Szeretnék köszönetet mondani nektek. Hoseok és Nam. Köszönöm, hogy hosszú évek óta elviseltek engem és hálás vagyok az égnek, amiért ilyen barátaim lehetnek, mint ti vagytok. És azért is, mert részben nektek köszönhető, hogy megismerhettem ezt a csodát itt mellettem. Ha aznap nem megyünk abba az étterembe aztán a kávézóba, talán sosem találkozunk, és nem lennénk most itt.

- Ugyan, Yoongi. Titeket a sors is egymásnak teremtett. Ha nem is aznap, de egyszer biztos hogy találkoztatok volna.

- Köszönöm, de tényleg. - ezúttal szerelmem felé fordultam, aki eddig gyermeki kíváncsisággal hallgatta mondandómat, most pedig csillogó szemmel várja, neki mit fogok mondani.
- Jimin. Drága Chim. El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok neked. Fogalmad sincs, mennyit segítettél nekem. Nélküled már el sem tudom képzelni az életemet, szóval kérlek, soha ne hagyjuk el egymást. - szemei megteltek könnyekkel. Felállt, szoros ölelésbe vont és egy rövid csókot nyomott ajkaimra.

- Ígérem, mindig melletted leszek. Nagyon szeretlek, Yoongi.

- Én is nagyon szeretlek, Jimin.

- Egek, most már nekem is találnom kéne valakit. Így hogy nézlek titeket, teljességgel irigy vagyok rátok!

- Nyugi Hosii, majd mi is megtaláljuk az igazit anélkül, hogy keresnénk.

- Koccintsunk. Ránk.

A poharak koccanása után nekiláttunk az evésnek. Közben felszabadultan beszélgettünk, de mindenről. Az élet nagy dolgaitól kezdve teljesen jelentéktelen dolgokig. A végére teljesen elfáradtunk, valamint a sok kajától mozogni is alig bírtunk.
Mindenkinek jól esett a vacsora utáni séta a friss levegőn. Amikor visszaértünk még megöleltük egymást a fiúkkal, aztán mindenki ment pihenni.

- Zuhanyozzunk? - kérdezte Jimin.

- Igen, persze. Utána még kiülhetnénk kicsit az erkélyre.

- Jó ötlet.

Egy gyors tusolás után, pizsamába bújva meg is valósítottuk előző ötletemet. Kissé már lehűlt a levegő, ezért fogtam egy-egy pokrócot, hogy kint magukra teríthessük őket.

- Tudod, igazából mindig is erre vágyam.

- Mire, kicsim?

- Erre. Rád. Egy srácra, aki szeret, megbecsül, és a lehető legcsodásabb ember a világon. Ja, meg persze irtó cuki és dögös is egyszerre.

- Ezt inkább én mondhatnám rólad. A pinky hajad egy kurvajó testet rejt. És tudod, mi a legjobb ebben, Mochi?

- Nem. Micsoda?

- Az, drága, hogy ezt a testet csak én tudhatom magaménak.

- Én pedig a tiédet. Szeretem minden porcikádat.

- Hát még én, a tieidet.

Beszélgettünk még egy jó darabig, a végére pedig már csak a csillagokat bámultuk egymás kezét fogva. Egyik pillanatban arra lettem figyelmes, hogy Jimin keze kicsúszik ujjaim közül. Elaludt a kis szívem. 

Óvatosan ölembe vettem majd az ágyhoz cipeltem. Lassan leraktam, aztán még mielőtt betakartam volna, bebújtam mellé. Átkaroltam derekát, ő ölelésembe bújt, így már magunkra teríthettem a takarót.

Egy dolog biztos. Nélküle mér nem tudnék nyugodtan aludni.