Köszönöm, hogy létezel [ yoonmin ff. ]

14.

[ Yoongi szemszöge ]

A Jiminnel való alvásom óta erős hiányt érzek, mindig mikor lecsukom a pilláimat... Talán túl hamar kezdtünk ebbe bele. Lehet várnunk kellett volna a nyaralásig. akkor nem lennék ennyire izgatott, akárhányszor csak arra gondolok, hogy Jiminnel egy szobában leszünk. Egy szobában leszünk, mert a fiúkkal már megbeszéltem mindent. Támogatnak mindenben, ezért pedig nem lehetek eléggé hálás kettejüknek.

Holnap utazunk Máltára. 2-3 nappal ezelőtt már elkezdtem kiválogatni azokat a ruhákat, amelyeket fixen vinni szeretnék, valamint pakolok be néhány melegebb cuccot is, ha véletlenül hűvösre fordulna az idő. Úgy beszéltük meg, hogy ma délután mindenki bőröndöstől Nam lakására megy. Ott alszunk, így reggel nem kell majd arra várni, hogy mindenki befusson a reptéren.

Már az utolsó dolgokat pakoltam a csomagomba, amikor csörögni kezdett a telefonom. Boldogan nyomtam meg a zöld gombot, amikor megláttam hogy Chim hív.

- Szia kicsi! Miújság?

- Szió! Azt szeretném kérdezni, hogy neked jó-e, ha együtt indulunk el. Én már készen vagyok, így amíg te végzel, addig én elmegyek hozzád.

- Nekem oki! Szerintem addigra simán készen leszek.

- Oksi, akkor ott találkozunk! Szia!

- Szia!

Jól gondoltuk, ugyanis mire Jiminie csengetett az ajtómon, pont végeztem.
Amint ajtót nyitottam, egymás nyakába ugrottunk. Nem mintha tegnap nem találkoztunk, de mindegy is.

- Sziaaaaaaaa!

- Szia, Chimmie. Mindened megvan?

- Igen, ne aggódj. Minden készen áll az utazáshoz, bár a legnagyobb bőröndömbe kellett pakolnom.

- Egy hét sok idő. Én is az egyik nagyba pakoltam. Nade, iszol valamit?

- Csak egy pohár vizet. Utána ha gondolod, indulhatunk is.

- Oki.

- Jut eszembe, Yoongs. Hollyt ki fogja megetetni?

- Már megbeszéltem anyával, hogy minden nap átjön majd. Van kulcsa a házhoz. Megeteti, kap friss vizet majd elmennek sétálni is. Nem kell aggódnunk miatta.

- Akkor jó.

Miután Jimin megitta a vizet, fogtam is a cókmókom és elindultunk Namjoonhoz. Illetve ezt tettük volna, de szerelmem a csomagtartó lezárása után megállított.

- Miaz, kicsi? Bent maradt valami?

- Nem, semmi.

- Akkor?

Erre a kérdésemre azonban nem érkezett válasz. Chim fogta magát, kicsit lábujjhegyre állt és egy hatalmas puszit nyomott az arcomra, ami eléggé meglepett. Mostanában sokat csinálta ezt, de csak a homlokomon. Arcrapuszira ez volt az első példa.

- Nahát, ezt meg miért kaptam?

- Csak, tudod... Nagyon örülök neki, hogy az egész hetet együtt fogjuk tölteni.

- Én is nagyon örülök neki. De szerintem ha ezt most elmondom, még boldogabb leszel. - Jimin szemei csak úgy csillogtak a kíváncsiságtól.

- Kivele, mit nem mondtál el nekem?

- Semmiség. Csak arról van szó, hogy egy szobában fogunk aludni.

- Azta. Na erre nem számítottam.

- Legalább tegyél úgy, mintha örülnél neki. - játszott sértődöttséggel elfordultam tőle, ő azonban arcomat két keze közé fogva fordított vissza.

- Nagyon is örülök neki, Suga. El sem hiszed mennyire. - ezután a mondat után én nyomtam csókot az ő homlokára, majd kocsiba szállva végre elindultunk Joonie házához.

Nem tudom, hogy mi az, ami jelenleg közöttünk van. Biztos, hogy több mint barátság, de egyelőre kevesebb, mint párkapcsolat. Őszintén remélem, hogy ez a közös kiruccanás tisztázni fogja a kapcsolatunk státuszát...