Köszönöm, hogy létezel [ yoonmin ff. ]

25.

[ Jimin szemszöge ]

A nyaralásunk utolsó napjai nagyszerűen teltek. A listán lévő összes dolgot sikerült kipróbálnunk, így a lehető legnagyobb elégedettséggel indulhattunk haza. Mivel színt vallottunk a srácoknak, nem kellett várni a rejtett pillanatokra, Yoongival bármikor adhattunk egymásnak egy csókot - vagy többet is, haha -.

A leszállás után Jin várt minket a reptéren, hogy hazavihessen minket. Idő közben neki is beszámoltunk, mivel igazságtalannak tartottuk volna ha ő nem tud róla.
Először Hobit vitte a házához, aztán minket rakott ki szerelmem lakásánál, amit kicsit furcsálltunk mert Namjoon hamarabb lakik, mint ő, de nem fektettünk neki különösebb hangsúlyt.

Elköszöntünk, majd be is léptünk a házba, ahol egy vidám Holly várt minket. Édesen szedte aprócska lábait, hogy minél hamarabb üdvözölhesse egy hete nem látott gazdiját. Elképesztően aranyos képet alkotott, ahogy ölébe vette őt, az apróság pedig végignyalogatta arcát.

- Ezek után nem biztos, hogy nyugodt szívvel adnék puszit. - mondtam kuncogva.

- Ennyit engedj meg nekünk, ígérem megmosakszom, de úgy hiányzott ez a kis szarság!

- Csak nyugodtan. Amúgy is olyan cukik vagytok.

Miután végre megnyugodott a kutyus, Suga felém fordult egy komoly arc kíséretében.

- Ajjj-jajjj. Ez az arc. Mi a baj?

- Nyugi, nem akarlak megenni vacsorára. Bááááár... Nem is olyan rossz ötlet... - egyszer bizonyisten orrbanyomom, amiért mindig arra gondol!!

- Jaj naaa, térj már a lényegre.

- Jó na, bocsika. Szóval, holnap te még nem dolgozol, ugye?

- Igen. Csak kedden megyek majd. Miért?

- Én 10-től 6-ig dolgozom, de utána lenne egy programunk, ha te is szeretnéd.

- Hallgatlak. - őszintén szólva, kicsit berezeltem, mivel eléggé komolynak tűnt.

- Szóval. Ha hazajöttem... Lenne kedved meglátogatni anyukámat? - hát erre pont nem számítottam, de egyáltalán nem bántam.

- Persze, nagyon örülnék neki. Kedden pedig munka után beugorhatnál a kávézóba, és én is bemutatnálak a szüleimnek, mivel a héten ők is végig bent vannak.

- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. Most pedig menjünk fürdeni aztán aludni, mert hulla vagyok.

* másnap *

Miután Yoongi reggel munkába indult, én kicsit összetakarítottam nála. Nem mintha rumli lett volna mivel egy hétig nem is volt itthon, inkább csak kimostam a hazahozott ruhákat, meg összepakoltam Holly szanaszét hagyott játékait. Délben hazaugrottam, vagyis hát ugye beletelt egy kis időbe, ugyanis bő 25 percre lakunk egymástól. A saját cuccaimat is kimostam és összerámoltam kicsit magamnál is. Részben rossz, de azért jó is ez a tisztaság-mánia.

Visszamentem oda, ahol már szinte többet vagyok mint a saját lakásomban, majd leültem a nappaliba és vártam Suga érkezését, hogy elindulhassunk a leendő anyósomhoz. Illetve, nagyon remélem hogy szeretni fog, és hogy tényleg az anyósomhoz hívhatom majd.

. . .

- Nos, itt is vagyunk. Készen állsz?

- Igen. Bemehetünk.

Becsöngetett a nem túl nagy, de annál takarosabb kis családi házba, majd ajtót is nyitottak nekünk.

- Yoongi drágám, hát itt is vagytok! Gyertek be gyorsan! - eszméletlen, mennyire hasonlítanak egymásra.
Beléptem az ajtón, bezártam, majd tisztelettudóan meghajoltam, és bemutatkoztam.

- Üdvözlöm, Mrs. Min! Park Jimin vagyok, Yoongi... - nem tudtam, hogy ki kellene-e mondanom, de szívem választottja gyorsan kapcsolt és befejezte helyettem a mondatot.

- Párja. Anya, örömmel mutatom be neked Jimint, a páromat. - mosolygott rám magabiztosan és nyugtatóan.

- Édesem, milyen helyes fiú vagy! Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. Kérlek gyertek beljebb, és vacsorázzunk.

Mosolyogva indultam meg a konyha felé, közben végignézve a régi fotókat. Több is volt, melyen Mr. Min is szerepelt, így láthattam a csodás családi képeket róluk. Miközben sétáltam beljebb, meghallottam, ahogy sutyorognak.

- Nagyon kedves fiúnak tűnik, emellett pedig nagyon jóképű is. Jól választottál, kicsikém! - súgta Yoongsnak az anyukája, aki büszkeséggel teli hangon válaszolt.

- Tudom.

A vacsora jó hangulatban telt. Hamar megtaláltam a közös hangot Min asszonnyal, rengeteg témáról tudtunk beszélgetni. Persze a kiskori képek nézegetése és a kínos történetek mesélése nem maradhatott el, aminek szerelmem nem feltétlen örült, én viszont jót szórakoztam rajtuk.

Hamar elrepült az idő, így elköszöntünk és el is indultunk haza.

- Mehetünk hozzám?

- Jó lenne, de reggel korán kell kelnem. Most inkább haza megyek.

- Oksi.

* Jimin lakásánál *

- Vigyázz magadra, Chimmie. Jó éjszakát. - jó pár csók után végre én is szóhoz jutottam.

- Neked is jó éjt szívem. Akkor holnap munka után gyere!

- Ott leszek. Szeretlek!

- Én is téged!

Egy gyors zuhanyzás után üzenetben még egyszer jó éjszakát kívántam, de a választ már nem tudtam megvárni, ugyanis elnyomott az álom.

( Írói megj.: 5 rész maradt hátra a történetből. Remélem, tetszik nektek a munkám! )