Köszönöm, hogy létezel [ yoonmin ff. ]

12.

12.

[ Jimin szemszöge ]

Miután a srácok elhagyták a házat, én még ott maradtam egy kicsit Yoonginál. Illetve, nem kicsit, ugyanis már éjfél is elmúlt, mi pedig észre sem vettük.
Egy-egy pohár bor kíséretében elkezdtük megtervezni a nyaralást Máltára. Találtunk egy apartmant, ami olcsó ugyan, de nagyon takaros. Az ár tartalmazza a reggelit, így nekünk csak az ebédről és vacsiról kell gondoskodnunk. Idő közben felhívtuk a srácokat, hogy nekik jó-e a júl. 24-31.-ei hét, és mindannyian beleegyeztek. Illetve, csak Namjoon és Hoseok. Jin úgy döntött nem tart most velünk, mert a szüleinek szükégük van rá. Sajnáljuk hogy ez van, de meg kellett értenünk.

4 főre foglaltunk szállást. A szobák két ágyasak...Őszintén szólva, örülnék neki, ha Sugával kerülnék egy szobába. Az elmúlt időszakban nem igazán volt lehetőségünk kettesben lenni. Ez pedig egy jó alkalom lehetne, hogy jó hosszasan beszélgethessünk. Talán, a kapcsolatunk új szintre léphetne... Szerintem mindketten akarjuk, csak egyikünk sem mer lépni. Nekem meg van rá az okom, és biztos vagyok benne, hogy neki is...

- Nem vagy még álmos? - elmélkedésemből gondolataim főszereplője zökkentett ki.

- Ami azt illeti, de. Haza kéne mennem.

- Igazából... Maradhatnál is. Elég messze laksz innen és késő is van már a kocsikázáshoz. - ahogy látom, zavarban van. Ez még vonzóbbá teszi őt. Ha jobban belegondolok, semmi baj nem lehet, ha itt alszom ma este. Meg persze egyáltalán nincs ellenemre.

- Azt hiszem, igazad van. Ha nem bánod, szívesen maradok.

- Rendben, örülök neki. Viszont... Nekem nincs vendégszobám. de te aludhatsz az én szobámban, én pedig megleszek a kanapén.

- Ugyan, ne butáskodj. Miattam nem kell a nappaliban aludnod. Ha neked is oké, akkor... - nem vagyok biztos benne, hogy ezt ki kellene mondanom. Semmit sem szeretnék elsietni...

- Akkor...?

- Akkor aludhatunk együtt, a szobádban. Persze csak ha nem zavar... - arcom lassacskán felvette a paradicsom színét, miközben Yoongi reakciójára vártam. Pár másodpercre lefagyott, de időben visszatért a valóságba.

- Persze, jó ötlet. Nem is értem, miért nem jutott eszembe. Hozok neked ruhát, hogy lezuhanyozhass. Miben szoktál aludni? - okééééééé, erre a kérdésre azért még nem álltam készen.

- Ööö, hát... Oversized pólókban, és egy boxerben... - érzem, ahogy ismét lángol az arcom.

- Akkor oké, mert én is. Így biztosan tudok adni kedvedre valót. Vagy inkább válassz te, gyere!

A rövidke lépcsőn felsétálva beléptünk Suga birodalmába. Sötét falak, dizájnos bútorok, egy íróasztal telefirkált papírlapokkal. Illetve, inkább teleírkáltakkal.

- Szoktál írni?

- Ohh igen, de semmiség. Néha megszáll az ihlet. Dalszövegeket pakolok össze belőlük. - szívdöglesztő és a zene is érdekli. Kell nála tökéletesebb?

- Ez elképesztő. Fel is veszed őket?

- Igen, fel szoktam.

- Egyszer szívesen meghallgatnám...

- Egyszer szívesen megmutatnám...

Zuhanyzás után belebújtam a Yoongi által adott ruhákba, majd kissé félénken léptem ki a szobájából nyíló fürdőszoba ajtaján. Ő az asztalánál ült, írogatott valamit.

- Készen is vagy? Akkor én is megyek. Ha éhes vagy nyugodtan menj le, a hűtőben van kaja. Illetve, ha meg szoktál szomjazni éjszaka, egy üveg vizet is hozhatsz. Sietek!

- Oké, köszi!

Bezárta maga mögött az ajtót, én pedig alaposabban szemügyre vettem a kis birodalmát. Leginkább a fotókon akadt meg a szemem. Csak a srácokkal és az anyukájával vannak képei. Biztosan bonyolult lehet a családi helyzete... Egyszer megkérdezem. Hátha szívesen beszélne róla.

- Itt is vagyok. Akkor nem vagy éhes?

- Nem, de egy vizet azért felhoztam.

- Rendben. Melyik oldalon szeretnél aludni?

- A bal oldalon, ha nem baj.

- Ha baj lenne, nem kérdeztem volna. Gyere, ideje pihennünk, egész nap mozgásban voltunk mindketten.

- Igen... Akkor, jó éjszakát Suga.

- Jó éjszakát, Mochi.

El sem hiszem. Min Yoongival fogok aludni. Ha tudná, mióta várok már erre...