Köszönöm, hogy létezel [ yoonmin ff. ]

5.

[ Jimin szemszöge ]

A három srác, akit délután kiszolgáltam, egészen estig maradtak. Felszabadultan beszélgettek, nevettek. Jó volt látni, hogy ilyen kikapcsolódást nyújt a kávézónk, melyet a szüleim után én fogok vezetni. Már folyamatban van az épület átírása az én nevemre, így hamarosan magaménak tudhatom ezt a csodát.

Őszintén szólva, az egyikőjük nagyon megfogott. Az a menta hajú. Hogy is emlegették a barátai? Yoongi? Ismerős volt ez a név, mintha hallottam volna már. Miután lezártam a kasszát és minden fontos dolgot elintéztem, gondoltam rákeresek, hátha sikerrel járok. Nem láttam még itt, ezért nem hiszem hogy közvetlen környékbeli.

A keresőbe beírtam, hogy Yoongi, majd a több száz találat között megláttam a mentahajú képét. Min Yoongi, szia. Hát megtaláltalak.
Már majdnem rányomtam a jelölésre, majd hirtelen megálltam. Mégis mit csinálok? Miért akarok egy idegent jelölgetni? Illetve, nem idegen mert már találkoztunk, de akkor is. Gyorsan elhesegettem a gondolataimat, majd gondosan bezárva a kávézót hazaindultam.

. . .

[ Yoongi szemszöge ]

Amikor hazaértem, furcsa érzésem támadt. Úgy éreztem vissza kell mennem abba a kávézóba. Elfelejtettem megnézni a nyitvatartási időt, de gondoltam egy próbát megér. Fogtam a kocsikulcsomat, majd megetetve Holly-t, a kutyámat, útnak indultam.

Mikor odaértem, szomorúan jöttem rá, hogy már zárva van az épület.

- Most meg mit tegyek? - gondolkodtam hangosan, bár nem tudom jó-e vagy rossz, hogy így tettem.

- Ömm, szia! Segíthetek valamiben? - a hangra kicsit összerezzentem, nem tudtam mióta állhat itt, de a pinky-vel találtam szembe magam. Hirtelen azt se tudtam, mit kellene mondanom.

- Öööö szi...szia, izé nem, vagyis de...de! Azt hiszem itt hagytam a pénztárcámat, amikor hazaindultam! - ennél gagyibb hazugságot ki sem találhattam volna. Szép volt Yoongi, tudod hogyan csinálj idiótát magadból.

- Ohh, ezen könnyen segíthetünk, én is itt hagytam valamit, ezért jöttem vissza záróra után.

Elfordította a kulcsot a zárban, majd bementünk. Úgy csináltam, mintha keresném az amúgy el sem veszett tárcám, hogy tartsam a szerepem.

- Na, megtaláltad? - kérdezte egy aranyos mosoly kíséretében.

- Sajnos nem. De körülnézek még a kocsiban, és otthon is. Máshol nem jártam ma. - ez biztos nagyon érdekelte, szedd már össze magad te hülye!

- Rendben, remélem sikerrel jársz. Akkor szia, jó éjszakát! - mosolygott rám ismét.

- Köszönöm, és neked is jó éjszakát! - erőt vettem magamon, és visszamosolyogtam, minek cserébe egy integetést kaptam.

Mit ne mondjak, aznap este mindent csináltam, csak aludni nem tudtam. A kis rózsaszín teljesen beleférkőzött a fejembe.

( Lassan beindul a sztori, ami az jelenti érkeznek a hosszabb, izgalmasabb részek, ne aggódjatok. Kérlek jelezzétek nekem, ha tetszik a munkám! <3 )