[ Yooongi szemszöge ]
Nem tudtam mit kellene mondanom, vagy csinálnom. Féltem bármit is kérdezni. Biztosan nyomós oka volt rá, hogy eddig rejtegette...
- Chim...
- Mondd csak.
- Miért nem mondtad soha?
- Nem éreztem szükségesnek. - annyira közömbös hangon beszélt, hogy teljesen megrémített vele.
- Mégis mi történt veled?
- Sajnálom Suga, hogy eddig nem mutattam meg. Csak nagyon nehéz...
- Kérlek, mondd el mi történt. Hátha tehetek érted valamit. - ha csak belegondolok mennyit szenvedhetett ezek miatt, összeszorul a gyomrom.
- Ne haragudj, de még nem állok rá készen, hogy elmondjam. De ígérem, egy nap mindent elmesélek neked. Most az egyetlen dolog amit tehetsz értem az az, hogy szeretsz.
- Gyere, bújj ide. Édes kicsi Chim. Borzasztóan szeretlek. - nem tudtam hogy reagál majd, de úgy éreztem ez a megfelelő alkalom, hogy kimondjam.
- Én is nagyon szeretlek, Yoongs. Köszönöm, hogy itt vagy.
Megfogtam a szivacsot és nyomva rá a tusfürdőből alaposan megmostam vele Jimin minden porcikáját, majd ő is így tett velem. Nem szóltuk egy szót sem, csak élveztük a csendet, és egymás érintéseit. Miután kiszálltunk a kádból megtörölköztünk. Amikor már kezdtem volna öltözni, Jiminie megállított.
- Mi a baj, kicsi?
Nem kaptam választ. Helyette szerelmem ajkaimra tapadt, és úgy csókolt mint eddig soha. Ebben minden benne volt. A szerelem, a bizalom, de legfőképpen a vágy. Csókunk közben aprót billentett előre derekán, így már-már testünk azon része összeért. Vettem a célzást, így combjai alá nyúlva kaptam őt ölembe és vittem az ágyunkhoz.
Óvatosan lefektettem, majd kínzó lassúsággal szabadultam meg az őt takaró törölközőtől. Vággyal teli pillantásokkal mértem végig testét. Fölé kerekedtem, s csókba invitáltam őt. Hevesen, türelmetlenül viszonozta azt, ezért kicsit játszani kezdtem.
Álla vonalától kezdve apró puszikkal hintettem be nyakát, majd mellkasát, aztán a hasát. Amikor elértem alhasához még egy utolsó pillantást vetettem arcára a végső engedélyre várva, amit egy bólintással jelzett, hogy megkaptam.Alhasát is elleptem nyálas puszikkal, majd áttértem belső combjaira. Ahogy elnéztem ő már ekkor eléggé merev volt, s én is kezdtem már nem bírni magammal.
Párszor végighúzogattam kezem tagján. Szerelmem egyre hangosabb sóhajokkal közölte velem hogy kezdjek végre hozzá, így tétovázás nélkül vettem számba teljes hosszát, majd munkálkodni kezdtem. Chim hatalmasat nyögött az érzésre, így büszkén folytattam, hiszen tudtam hogy jól csinálom.
Ismét arcához hajoltam.
- Ez picit kellemetlen lesz. Ha nagyon fáj, szólj és abbahagyom.
[ Jimin szemszöge ]
Bólintással jeleztem, hogy csinálhatja. Amikor megéreztem első ujját, kéjesen nyögtem fel. A második és harmadik ujj kicsit kellemetlen volt, de szerencsére hamar megszoktam. Még egyszer rám nézett, majd bejáratom benedvesítése után gyorsan, mégis a lehető legóvatosabban hatolt belém. Fájdalmasan nyögtem fel a hirtelen jött érzésre, de eszem ágában sem volt leállítani őt. Yoongi igyekezett puszikkal megnyugtatni, ami sikerült is neki. Pár másodperc múlva mozogni kezdett.
- Sugaah... Gyorsabban, kérlek. - mondtam neki két nyögés között.
- Kérésed számomra parancs, Édesem.
Gyorsított a tempón, közben fölém hajolva térképezte fel nyakam minden pontját, néhány helyen meg-megszívva rajta a bőrt. Hogy én se legyek tétlenül, kezeimet hajába vezettem, s nyakának azt a részét, melyet elértem, én is megszívtam egy-két helyen.
Néhány perc múlva éreztem, hogy hamarosan célba érek, ezt pedig egy hangos sóhajjal és Yoongi hajának meghúzásával próbáltam jelezni neki.
Meghagyta a tempót, s szemeimbe nézett. Lágy csókot nyomott számra, majd egy erősebb lökés következtében hatalmas nyögés szaladt ki ajkaim közül.- Megvagy. - vigyorgott rám. Miután többször is sikerült eltalálni azt a pontot, pár másodperc múlva hátam ívbe feszült, majd szinte egyszerre értük el a gyönyör kapuját. Lassan kihúzódott belőlem, majd zsebkendővel letakarított mindkettőnket. Ezután mellém feküdt, mire én kiscicaként bújtam hozzá, ő pedig gondosan betakargatott minket.
- Suga.
- Igen, Chim?
- Szeretlek.
- Én is szeretlek, kicsi.
Ha valaki tudná a történetünket és azt, hogy csak pár napja vagyunk együtt... Azt mondaná bolond vagyok, amiért máris nekiadtam magam. Én meg csak az arcába röhögve elsétálnék.
Ugyanis senki nem tudja, hogy a világ legszerencsésebb embere vagyok. Hogy miért?Mert Min Yoongi az, akit büszkén hívhatok a páromnak. És ennél több nekem nem is kell.
YOU ARE READING
Köszönöm, hogy létezel [ yoonmin ff. ]
Fanfiction,, Hosszú ölelésbe vontuk egymást. Kezeim akaratlanul is pólója alá csúsztak, és azonnal elkapott a bűntudat. Szemeibe néztem, majd lehúztam róla a ruhadarabot. - Mit csinálsz? - nem nagyon értette mire készülök éppen, de nem is ellenkezett miatta. ...