Köszönöm, hogy létezel [ yoonmin ff. ]

23.

[ Jimin szemszöge ]

Pár perc keresgélés után végre megtaláltam a megfelelő filmet Netflixen, ami egy romantikus-komédia volt. Megvártam, amíg Suga hozott az ágyhoz nassolnivalót és innivalót, majd el is indítottam a filmet.
Ő az ágy támlájának támaszkodva ülve foglalt helyet, én pedig félig fekvő, félig ülő - mondjuk úgy, hogy tipikus gerinckitöréses - pózban dőltem mellkasára. Ölében egy két részre osztott kis tálka volt, aminek egyik oldalában mogyoró, a másikban pedig chips volt, amit igazából fogalmam sincs mikor vett, mivel magunkkal nem hoztunk ilyesmit.

Miután vége lett, kikapcsoltam a tévét és szerelmemmel szemben foglaltam helyet törökülésben, lábai köze furakodva. Arcát kezdtem kémlelni, mire ő hangosan szólalt meg.

- Ne csak nézz már, gyere ide. - mondta amolyan ' ha nem jössz ide majd én iderángatlak ' nézés közben, én pedig boldogan szedtem szét lábaimat, hogy minél közelebb bújhassak hozzá.
- Így már mindjárt más.

- Szeretek közel lenni hozzád.

- Arra már rájöttem. Én meg szeretem, mikor közel vagy hozzám. - simított hajamra, aztán hátamra.

- Mit csináljunk?

- Nem tudom. Meg kéne nézni Namék vissza értek-e már. - ebben a pillanatban megszólalt a szoba csengője, ami azt jelezte valaki szeretne bejönni hozzánk. Gyorsan mentem oda, és nyitottam ajtót az érkezőnek, illetve érkezőknek.
- Srácok? Pont most akartuk megnézni merre vagytok.

- Még csak most értünk vissza. Gondoltunk ide jövünk először, hogy elmondjuk mi van. - válaszolt Hoseok.

- Szerencsére nincs semmi baj. A doki szerint túl sok sós vizet nyeltem, ami nem tett jót a szervezetemnek. Kaptam egy injekciót, gyógyszert nem is kell szednem. Már tök jól vagyok.

- Nagyon örülünk neki. - bújt mellém Yoongi, nekem pedig rögtön eszembe jutott a még fedetlenül színesedő nyakam. Ekkor Hobi én Nam furcsán összenéztek, én pedig gyorsan oldalba löktem Sugát, hogy most mégis mit kellene csinálnunk.
Szemmel jelezte, hogy felesleges titkolóznunk, így végül ő törte meg a kínos csendet, ami pár percre négyőnk közé telepedett.

- Fiúk, bejönnétek kérlek? Valami fontosat szeretnék, vagyis szeretnénk mondani.

A srácok leültek az ágyunkra, mi pedig a földre. Én kezdtem el beszélni.

- Szóval... Az van, hogy -

- Nem kell magyarázkodni Jiminie, tudunk rólatok. - egy pillanatra lefagytam, majd csúnyán szerelmemre néztem.

- Képes voltál nélkülem elmondani nekik??!

- Ne légy ilyen, tudod hogy nem tettem volna! Hiszen megbeszéltük, hogy csak otthon fogjuk bejelenteni.

- Nem kellett, hogy bármelyikőtök is mondjon bármit. Láttunk titeket csókolózni valamelyik reggel az előtérben.

- Ohh... - gondolkodtam, majd eszembe is jutott. Második nap, amikor rájuk vártunk.

- Sajnáljuk, hogy nem szóltunk rólunk. Úgy szerettük volna közölni veletek, hogy Jin is velünk legyen, amikor már otthon vagyunk.

- Nincs baj, megértjük. Csak úgy elmondanám, hogy amikor rajtakaptunk titeket, mi lettünk az első számú YoonMin shipperek. - mondta Hoseok, mire mi értetlenül néztünk rá.

- Hogy micsodák? - kérdeztünk vissza szinte egyszerre.

- Yoongi és Jimin, vagyis YoonMin. Shipnév. - magyarázta Namjoon.

- Jaa, hogy úgy. Igazából, nem is olyan rossz, nem, szívem? - nézek rá Yoongsra.

- De igen.

- Miattunk nem kell zavarban lennetek. Nagyon örülünk nektek. Gratulálunk, és reméljük sok boldog pillanatot élhetünk még át veletek.

- Legyen így. Köszönjük, skacok. - mindenki megölelt mindenkit, aztán kitaláltuk, hogy megünnepelhetnénk az összejövetelünket. Mivel mindenki egyetértett, visszamentünk a szobánkba hogy valami elegánsabb ruhába bújva indulhassunk el az étterembe.

- Chim, te mit veszel fel?

- Fogalmam sincs. Estére most hűvöset ír, szóval szerintem egy hosszú gatyát veszek fel, inggel. És te?

- Most adtál egy jó ötletet. A fekete ingemet veszem fel, a szürke hosszú farmerommal.

- Uuu, öltözzünk össze akkor. Én felveszem a szürkés színű ingemet egy fekete nadrággal.

- Jó ötlet.

A megvalósított outfitjeinket nézve, egymás mellett állva a tükör előtt mindkettőnk arcára elégedett mosoly ült ki.

- Csináljunk egy képet. Valljuk be, kurvajól nézünk ki.

Suga előkapta a telefonját, majd jó pár tükorselfie készítése után mentünk is felhuzakodni, hogy ne várassuk meg a fiúkat. Közben észrevettem, hogy Yoongs elküldte valakinek az egyik frissen készült képünket.

- Kinek küldted?

- Anyukámnak.

- Te... Te már beszéltél rólam... Anyukádnak? - borzasztóan jó érzés volt, hogy a számára legfontosabb embernek már mesélt rólam.

- Igen, és hamarosan be is szeretnélek mutatni neki, a páromként.

- Már alig várom. És én is szeretném, ha megismernéd a szüleimet, a páromként.