Köszönöm, hogy létezel [ yoonmin ff. ]

22.

[ Yoongi szemszöge ]

A Chimmel töltött aktív este után a lehető legnyugodtabban aludtunk mind a ketten. Irtózatosan szerencsés embernek érzem magam, és nem lehetek elég hálás az égnek, hogy Jimint tudhatom magam mellett, nem pedig mást.

Kicsit tovább aludtunk most, mint ahogy terveztük. Így sem magamtól, hanem a telefonom csörgésétől keltem fel, ami azt kell mondjam nem esett túl jól. Persze nem csak én, hozzám préselődött szerelmem is dörmögéssel jelezte nem tetszését.

- Hobi?

- Le kéne jönnötök. Valami nem oké Nammal.

- Sietünk!

Villám gyorsasággal magunkra kapkodtunk ruháinkat - amiket az este nem vettünk fel, khm - , siettünk is két barátom szobájába.

- Itt vagyunk! Hahó, merre vagytok? - mikor csak hányáshoz hasonló hangokat hallottam, aggódva indultunk meg a fürdőszoba irányába.

- Namjoon, mi történt?

- Fo...fogalmam sincs. Egyszerűen csak arra keltem hogy ég a gyomrom. Ezóta eltelt másfél óra, de még nem szabadultam a wc mellől...

- Valószínű, hogy a parton szedhettél össze valamit... alkoholt nem ittál, szóval az nem okozhatta. El kéne menned a közeli korházba. Elkísérünk.

- Ne, nem kell. Elmegyek egyedül, ne fáradjatok.

- Akkor legalább én hadd menjek veled. - szólalt meg Hoseok is.
- Nem kéne egyedül menned.

- Jó, de Yoongiéknak nem kell jönniük. Amúgy is, lehet csak valami rosszat ettem.

Miután Namjoon és Hope elmentek a korházba, mi Jiminnel visszamentünk a saját szobánkba.

- Mit szeretnél csinálni? - kérdeztem meg tőle.

- Nem tudom. Nélkülük nem kellene elmennünk.

- Igazad van. Akkor csak zuhanyozzunk le, és maradjunk itt. Később meg elmehetünk sétálni is.

- Oksi.

Elővettünk pár kényelmesebb ruhát, mivel ezek szerint ma nem lesznek különösebb programjaink. Mikor beértünk a fürdőbe, Chimmie ijedt arccal nézett tükörképére, amit egyáltalán nem értettem.

- Mi a baj, kicsi?

- Semmi, csak... Csak a nyakam... Így mentem le a srácokhoz?!

Ámulva néztem kékes-lilás foltjait a bőrén amiket eddig észre sem vettem, pedig én bélyegeztem meg velük tegnap este. Ekkor csapott pofán a felismerés, hogy a fiúk bizony még nem tudnak rólunk...

- Baszkii... De nem szóltak semmit... Ha látták volna valamelyikőjük fix hogy szóvá tette volna.

- Végülis, úgyis el kell nekik mondanunk. Már ugyan mindegy, ha meglátták is. - mosolygott rám egy aprót.

Közelebb lépkedtem hozzá, s hosszú csókba invitáltam, ugyanis ma még egy jó reggelt puszira sem volt időnk.

- Jó reggelt, szerelmem. - megszólításomra szemei csillogni kezdtek, majd mosolyától rögtön el is tűntek.

- Jó reggelt, szívem. - erre én is elmosolyodtam.

Megölelt, és nyakhajlatomba fúrta fejét. Kezeim derekán pihentek, néha el-el vándorolva formás fenekére.
Beálltunk a zuhany alá - közösen - és átmostuk egymás minden porcikáját. Nem tagadom nehéz volt nem beindulni Jimin testének látványára, de nem akarok túlságosan rámenős lenni, nehogy elijesszem ezzel.

Felöltözünk, majd egy gyors reggeli után vissza is mentünk a szobánkba. Közben sokat beszélgettünk, mindenféle témáról, bár nem tudom hogyan jutottunk el a családi helyzetemig.

- És... Tudood... Amikor nálad aludtam, láttam a képeket a szobádban. Csak anyukáddal voltál rajtuk.

- Ez egy kicsit bonyolult...

- Nem kell beszélned róla, ha nem szeretnél, csak gondoltam megkérdezem... Ne haragudj, ha megbántottalak.

- Nincs semmi baj, ne aggódj. Testvéreim nincsenek, egyke vagyok. Apukámat elveszítettük egy munkahelyi balesetben, amikor kilenc éves voltam. - az emlékek hatására kibuggyant egy-két könnycsepp a szemeimből, mire Jimin apró ujjaival letörölte azokat.

- Úgy sajnálom. Nagyon nehéz lehetett.

- Igen, az volt... Egyszer anyát is majdnem elveszítettem, de szerencsére ez mégsem történt meg. Azóta pedig erősebb lett a kapcsolatunk, mint valaha. De veled mi a helyzet?

- Mint tudod, a szüleim alapították a kávéházat. Emellett azonban anya óvodapedagógus, apa pedig az a fajta üzletember, aki nem járja a világot, hogy ne kelljen távol lennie a családtól. Jaa, és hamarosan üdvözölheted a kávézó új tulajdonosát. - büszkén vigyorgott rám, nekem viszont kellett egy kis idő mire leesett, mire is próbál célozgatni.

- Te jó ég Chim, gratulálok!! Nagyon nagyon büszke vagyok rád!! - nyomtam csókot édes, puha párnácskáira.

- Köszönöm. Most viszont, nézünk egy filmet?

- Persze. Amit csak szeretnél.

 ( Írói megj.: ez egy kicsit uncsibb rész lett, bocsánat érte. Remélem mindenkinek jól telt az első napja, ha van kedvetek, meséljetek nyugodtan!  )