Köszönöm, hogy létezel [ yoonmin ff. ]

20.

[ Jimin szemszöge ]

Egy gyors reggeli után már indultunk is le a tengerpartra. Szerencsére nem telt túl sok időbe, mivel a szállásunk 20-25 percnyire van onnan. Ismét a séta mellett döntöttünk, a friss levegő pedig jót is tett. Szerencsére sikerült lenyugodnom a Yoongival történtek után, bár kicsit nehezen kapkodtam még a levegőt a szobánkból való kilépés után.

- Ééés itt is vagyunk! - mondta szerelmem boldogan.

- Annyira gyönyörű. Szerintetek ilyenkor már érdemes bemenni a vízbe? Vagy még túl hideg? - kérdezte Nam.

- Szerintem nyugodtan mehetünk. Mások is vannak már bent. - fejtettem ki a véleményem.

- Akkor hát, nincs más hátra. Iráány a tenger! - Hoseok gyermekies viselkedésén mindannyian elnevettük magunkat, majd a már csobbanni készülő fiú után futottunk.

- Hobiii, várj meg minket, együtt ugorjunk be!!

- Akkor gyertek már végre, lassú csigák!

Ekkor a fiúkkal összenéztünk. Mindannyian egyre gondoltunk. Egy emberként kezdtünk el futni Hobi felé aki nem tudta felfogni a helyzetet, aztán pedig ölbe kaptuk, így ő ízlelhette meg először a tengert.

- Na milyen, Hoseokie? - gúnyolódtunk vele.

- Csodás, nem is értem ti minek ácsorogtok még ott. - mivel igaza volt, mi vele ellentétben levettük a pólóinkat, mielőtt vízbe vetettük volna magunkat.
Amint letettem ruhadarabomat szorongás fogott el, pedig tudtam, semmi nem látszik a hibáimból. Néhány másodperc múlva Suga égető tekintetét éreztem magamon, ahogy felsőtestem vizslatja. Be kell valljam, én sem tudtam figyelmen kívül hagyni enyhén kidolgozott kockáit. Szemmel próbáltam neki üzenni hogy ha folytatja a bámulást, a fiúk gyanakodni kezdenek. Szerencsére vette a célzásom, így végre mi is bementünk a vízbe.

Ebédre gyorskaját ettünk - gondolok itt a hamburger-sültkrumpli-kóla ételekre -, de annyira tele ettem magam, hogy nem volt erőm visszamenni a vízbe, ahogy Yoongsnak sem.

- Nem jöttök vissza? - kérdezték a fiúk.

- Én pihenek egy kicsit a parton.

- Én is vele tartok. - állt mellém rögtön Suga.

- Akkor oké, majd később gyertek!

A srácok újra a tengerben voltak, így végre tudtunk beszélgetni kicsit.

- Jimin?

- Igen?

- Kérdeznék valamit.

- Csak nyugodtan.

- Mikor mondjuk el a fiúknak?

- Én is gondoltam már erre... én szeretném, ha megvárnánk míg újra otthon leszünk. Úgy lenne jó ha Jin is ott lenne, mikor bejelentjük.- mondtam  őszintén.

- Rendben, akkor így lesz. - mosolygott rám édesen.
- Megyünk?

- Menjünk.

A nap további részében fürödtünk, fürödtünk, fürödtünk, ja, és fürödtünk, majd vacsoráztunk. Volt pár lopott pillanatunk Sugával, mint például egy-egy kézfogás vagy szájrapuszi. Persze óvakodtunk, nehogy bárki észrevegye. Nem mintha ezeken a majmokon kívül bárki is ismerne itt minket, de na.
Eléggé leszívta az életerőnket ez a nap, ezért az amúgy 25 perces utat most 40 alatt sikerült megtenni.

- Hát akkor, jó éjt srácok. Holnap tali.

- Jaja, jóéjt nektek is! - köszönt el Hobi és Namjoon.

Felmentünk a szobánkba, én pedig rögtön elterültem az ágyunkon.

- Héé, csupa só vagy, ne feküdj le így! Mindenünk szúrni fog, ha lehullajtod magadról!

- Jól van na, főnökúr. Akkor engedd meg a kádat. Fürödjünk meg.

- Mármint, úgy érted...

- Igen, úgy értem fürödjünk meg együtt. - tudtam, hogy ezzel fel kell majd fednem az engem borító sebhelyeket és tudtam, hogy rá is fog majd kérdezni, de ezen a ponton már nem érdekelt. Egyszer úgyis át kell majd esnem rajta, nem húzhatom el sokáig.

- De... Biztos? Nézd nem szeretném, ha megbán-

- Hahó, Cukorkám, nem vetettem volna fel az ötletet, ha nem akarnám.

- Ez igaz...

- Na ugye. Gyerünk, azt akarom hogy végre lemosd rólam a sódarabkákat!!

- Bezzeg az előbb még az ágyban feküdtél, te kis szemtelen.

- Kit neveztél te szemtelennek?! - gyorsan megfogtam egy párnát, amit nevetve dobtam a már menekülő fiú után.

Lassan megtelt a kád. Előszedtük pizsamáinkat, majd be is mentünk a meleg víz miatti kellemes hőmérsékletű helyiségbe.

Suga hamarabb leöltözött mint én. Nem volt szégyenlős, teljesen nyugodtan fordított nekem hátat, és ült bele a vízbe. A látványra nekem nyelnem kellett egyet, ezért inkább én is öltözni kezdtem. Már csak a boxerem takarta testem, rájöttem, hogy elfelejtettem behozni valami fontosat.

- Egy perc és jövök.

- Rendben.

Gyorsan előkerestem a kis üvegcsét, majd siettem is vissza.

- Az meg micsoda?

- Olaj. - válaszoltam szűkszavúan.

- Mire kell az? - ránéztem, de nem válaszoltam. Elővettem egy vattakorongot, jól átitattam a folyadékkal, majd gyengéden dörzsölni kezdtem vele hasfalamat. Suga egyáltalán nem értette mi a francot csinálok, ám amikor lassacskán kezdtek előkerülni a nyomok, tekintete hirtelen váltott át aggódóra a zavarodottról. Szegényt annyira meglepte a dolog, hogy meg sem tudott szólalni. Én is csendben maradtam, majd utolsó ruhadarabomat is leejtve magamról, bemásztam a kádba és vele szemben foglaltam helyet.