Köszönöm, hogy létezel [ yoonmin ff. ]

26.

[ Yoongi szemszöge ]

Nagyon örültem, hogy ilyen jól alakult az este, és hogy anyáék ilyen jól kijönnek. Őszintén remélem, hogy Chim szülei is kedvelni fognak engem...

Miután hazaértem, válaszoltam Jimin üzenetére, aztán pedig fürdeni indultam. Bár lefeküdtem, valamiért nem sikerült aludnom ezért úgy döntöttem felnézek a közösségi oldalakra. Először instáztam kicsit, bár lehet nem ez volt életem legeslegjobb ötlete. Az első kép amit bedobott, az Jungkook és Taehyung közös képe volt... Őszintén fogalmam sincs, miért követem őket még mindig. Ennek véget is vetettem s megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor rányomtam a követés leállítása gombra.

A galériámat kezdtem kémlelni, leginkább a nyaraláson készült fotókat. Az egyik kedvencem az, amit a tengerparton csináltunk Jiminnel, még sunyiban. Mi ketten csókolózunk, de a háttérben látszik Namjoon és Hoseok, ahogy éppen egymást tervezik megfojtani a vízben. Jót nevettem az emléken, ugyanis akkor majdnem sikerült lebuknunk. Bár az alapján amit a srácok elmondtak, valószínűleg ezt is látták, csak megvárták amíg mi mondjuk el.
Ezt a képet kiraktam instagramra, megjelölve rajta a legfontosabb embereket az életemben, persze Jint is belebiggyesztve a srácok fölé.

* másnap *

Kissé idegesen forgatom a kormányt kezeim között, ugyanis mindjárt megérkezem a Parkba. Chimmel megbeszéltük, hogy munka után rögtön oda megyek. Miután megérkeztem, ügyelve arra hogy most ne tiltott zónában parkoljak, lezártam az autót majd be is léptem az épületbe, ahol meglepetésemre senki sem volt a dolgozókon kívül.

- Yoongi! - ugrott elő a semmiből Jimin.
- Hiányoztál!

- Te is nekem, kicsi. A szüleid már itt vannak?

- Igen. Direkt emiatt, már bezártuk az üzletet, hogy ne zavarjon meg senki. Gyere, már várnak minket!

Jimin anyukájáék az egyik asztalnál ülve, mosolyogva várták mikor megyünk már oda végre. Kicsit zavarban voltam, de egy meghajlás és egy mosoly után bemutatkoztam.

- Szép estét kívánok! Min Yoongi vagyok, nagyon örülök hogy találkozhatunk.

- Részünkről a szerencse! Én Mrs. Park vagyok, ő pedig a férjem. Üljetek le, kérlek!

Az elején kissé feszült volt a hangulat, de amikor Chim észrevette hogy nem igazán tudok mit kezdeni a szavakkal, besegített egy kicsit.

- Apa, képzeld. Yoongi szokott írni, és dalszövegeket készít belőlük.

- Valóban, ez nagyszerű! Fiatal koromban én is nagyon szerettem a zenét, ezt pedig Jimin is örökölte, ezért tud olyan jól táncolni.

- Tényleg táncolsz? Nem is mondtad soha.

- Nem nagy ügy. Még alsóban kezdtem el járni egy akadémiára, de mikor gimi után dolgozni kezdtem, abbahagytam.

- Remélem egyszer megmutatod nekem mit tudsz.

- Csak ha kísérsz zongorán. - kacsintott rám. Igen, még az ismerkedésünk kezdetekor mondtam neki, hogy zongorázom. Mai napig eljárunk a srácokkal, és együtt szoktunk zenélni.

- Khm... Jimin. - szólította meg az apja, komoly hangnemmel.

- I-igen? - ebből hamar kiderült, hogy ő is meglepődött. Gondolom leesett neki mi a szitu, mivel Chim figyelmeztetett, hogy még nem tudják, hogy egy pár vagyunk.

- Együtt vagytok, igaz?

- Igen... 

- Rendben. Yoongi, szereted a fiamat?

- Hát persze, hogy szeretem. Számomra ő a legfontosabb.

- Értem. Hát akkor... - hirtelen összenézett Park asszonnyal, mi viszont egyáltalán nem értettük mégis mi ez a szemmel folytatott beszéd közöttük, egészen addig amíg meg nem szólaltak.
Mindketten rám néztek, majd egyszerre címezték nekem ugyan azt a mondatot:

- Üdvözlünk a családban, fiam. Reméljük, hogy boldogak lesztek együtt.

Jimin az asztal alatt megszorította kezemet, melyek övével összeolvadva pihentek combomon.

- Köszönjük szépen. Hálás vagyok, amiért egymás életének a részesei lehetünk. - mosolyogtam először rájuk, aztán pedig szerelmemre.

A vacsora után Jimin hazaugrott az autómmal, hogy összepakoljon pár ruhát, mivel pár napig ismét nálam leszünk. Szerencsére a feszültség teljesen feloldódott köztem és a szülei között, így nem volt okom aggódni. Amikor visszaért, elköszöntünk az idősektől és hazaindultunk.

* Yoonginál *

- Nagyon örülök, hogy ilyen jól kijöttök. És annak is, hogy apa elsőre elfogadta a kapcsolatunkat.

- Hogy érted, hogy elsőre?

- Tudod... 16 voltam, amikor elmondtam nekik, hogy meleg vagyok. Nagyon nehezen fogadta el, aztán amikor lett egy kapcsolatom de 3 hét után véget ért, azt mondta gondoljam át, valóban egy fiúval akarom-e majd leélni az életemet. Emiatt kissé izgultam, mivel azóta nem volt senkim, és féltem, ismét bizonytalan lenne...

- De ez nem történt meg. Hiszen egy csodás kapcsolatban élünk, ezért nem is értem ki volt az az idióta, aki három hetet volt csak veled. Nekem egy élet is kevés lenne, ha rólad van szó.

Derekánál fogva közelebb húztam magamhoz, majd arcára simítva csókoltam meg. Pár perc múlva a lágy 'enyelgés' vaddá és szenvedélyessé vált. Combjai alá nyúltam, ő nyakamat átkarolva kapaszkodott, amíg felértünk a szobámig. Ledobtam az ágyamra, majd fölé kerekedtem, de az emlékek hatására nem tudtam megállni mosolygás nélkül.

- Deja vu.

- Annyi különbséggel, hogy most van rajtam ruha. - kuncogott.

- Ne aggódj édesem, hamarosan nem lesz. - kacsintottam rá majd megnyaltam ajkaimat.

Ezután, gondolom nem kell hogy részletezzem a történteket. Ha mégis, akkor legyen elég annyi, hogy kissé kipirulva, és ' piszkosan ' indultunk el zuhanyozni.