Köszönöm, hogy létezel [ yoonmin ff. ]

30.

Éés, elérkeztünk az utolsó részhez. Nehéz, de mégis jó érzéssel tölt el ez a tudat. Remélem, nem okoztam senkinek csalódást, és sokan szerettétek / szeretitek ezt a történetet. Jó olvasást kívánok Nektek! <3

[ Yoongi szemszöge ]

* 2 évvel később *

Ma van az évfordulónk Jiminnel. Igazából sokáig vitáztunk rajta, hogy a megismerkedésünk, vagy az első csókunk óta számoljuk-e az együtt töltött napokat. Ebben kikértük a srácok véleményét is, akik röhejesnek tartották, hogy ennyit sem vagyunk képesek eldönteni. Persze jó barátok módjára elmondták a véleményüket, ez előbbivel pedig csak később szembesítettek minket.
Végül közös megegyezés alapján az első csókunkat vesszük a kapcsolatunk kezdetének, így immáron 2 éve, hogy egy párt alkotunk.

Ez alatt a két év alatt rengeteg minden történt. Chim végleg magáénak tudhatja a kávézót, én azonban felmondtam a munkahelyemen. Úgy döntöttem, több időt szentelek a dalok alkotására. Tavaly májusban bemutattam egy kész művemet felvételiként egy cégnek, és nagyon tetszett nekik. Ennek eredményeképpen most a Hybe Labels-nél dolgozom dalszerzőként, és producerként egyaránt. Jimin mindenben támogatott, amiért nem lehetek neki elég hálás. Ha ő nincs, most biztosan nem lennék ott, ahol.

A mai egy nagy nap lesz, mivel azt terveztük, hogy étterembe megyünk megünnepelni az évfordulónkat. Azonban még rengeteg a dolgunk előtte, ugyanis szintén a mai napot választottuk arra, hogy beköltözzünk az újonnan vásárolt, közös lakásunkba.

Én mindenképpen szerettem volna elköltözni, és Chimmie is úgy gondolta, az ő lakása túl sok negatív emléket raktároz mindkettőnk számára. Így hát meghirdettük őket, az összejött pénzből pedig egy közös lakásba fektettünk be. Csendes környéken van, és egyikünk munkahelyétől sincs túlzottan messze, így autóval kényelmesen elmehetünk bárhová. A fiúkkal is tartjuk a kapcsolatot persze, és megígértük nekik hogy szervezünk majd egy házavató bulit.
Apropó, a srácok. Namjoon és Jin összejöttek, amin nem kicsit lepődtünk meg, de annál jobban örültünk neki. Hoseok pedig, éppen ' randistátuszban ' van egy nagyon kedvesnek tűnő lánnyal.

- Kicsi, idehoznád nekem kérlek azt a dobozt? De óvatosan, mert abban vannak a képeim!

- Persze, hozom már. Ezen a polcon tökéletes helyük lesz. - mosolygott rám életem értelme.

Mire nagyjából minden a helyére került, elkezdtünk készülődni a vacsorára. Ezúttal egy puccosabb helyre megyünk, mert igazán megérdemeljük.

Zuhanyzás után amíg Jimin készülődött, én felöltöztem. Fekete nadrágot vettem fel, egy egyszerű szintén fekete inggel. Szerelmem elmondása szerint ebben vagyok a legdögösebb, szóval nem is volt kérdés mit fogok ma felvenni. Ő is fekete nadrágba bújt, valamit egy fekete-fehér csíkos inget viselt, ami elképesztően jól állt rajta.

- Indulhatunk, kicsi? - már az elejétől kezdve volt hogy így hívtam, és hivatalosan is ez lett a kedvenc beceneve.

- Persze.

Becsuktuk az új lakásunkat, és büszkén indultunk meg a garázs felé. Az én autómmal mentünk. Vezetés közben néha-néha átcsúszott kezem combjaira, de ez egyáltalán nem zavarta őt.

* az étteremben *

A pincér kihozta a rendelt ételeket, én azonban idegesen ráztam a lábaimat, a megfelelő pillanatra várva.

- Szívem, minden rendben?

- Igen, persze, de... Mielőtt elkezdenénk enni, szeretnék kérdezni valamit. - arca komoly volt és talán kissé ijedt is. Elővettem a kis dobozkát a zsebemből, felálltam, majd letérdeltem Chim elé. Könnyeimmel küszködve belekezdtem mondandómba.

- Az, hogy megismertelek a lehető legjobb dolog volt, ami életemben történhetett. Nagyon hálás vagyok, amiért mellettem vagy. Köszönöm azt a rengeteg támogatást, amit ez idő alatt tőled kaptam, hiszen nélküled sehol sem tartanék. Sok szép közös emlékünk lett ezalatt a két év alatt, és szeretném, ha a jövőben még több lenne. Szeretnélek magam mellett tudni, és vigyázni rád. Ezért hát... Park Jimin. - felé nyújtottam a kis dobozkát, melyet már felnyitottam.

- Összeköthetnénk az életünket, hogy ezeket a terveket megvalósíthassam? Hozzám jönnél?

Jimin nem találta a szavakat, de zokogás közben nagy nehezen kimondta, amit hallani szerettem volna.

- Igen, igen! Ezerszer is igen!

Miután ujjára húztam a gyűrűt, egymás nyakába borulva sírtunk. Az örömtől. A körülöttünk lévő emberek tapsoltak és gratuláltak nekünk. Azt hiszem ezt a napot is felírhatom életem legszebb napjai közé.

Park Jimin. Köszönöm, hogy az életem részévé váltál és köszönöm, hogy az életed részese lehetek.

Köszönöm, hogy létezel.

                                                                         VÉGE.