Mi lesz ha minden megváltozik?
Egyáltalán lehetséges?
Kaphat mindenki második esélyt?
Mi van ha csak félre van ismerve az ember?
* A történet szereplői mind az írónő tulajdonában állnak, a történet viszont az én képzeletem szüleménye.*
Igyekszem kor...
Másnap korán kidobott az ágy, nem tudtam sokat aludni. A rémálom ma se hagyott nyugton. Hajnali 5kor felvettem a mamuszom majd kibotorkáltam a fürdőbe ahova kopogás után beléptem. Fel frissítve magam tértem kicsit magamhoz majd felöltözve elhagytam a helységet. A szokásos iskolai öltözéket kaptuk így hát a tanítás alatt ezt kellett továbbra is hordani, de mivel ma még nincs tanítás egy fehér kisruhát vettem fel.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután megállapítottam hogy nem nézek ki nagyon zombinak a könyveimet felvéve elindultam Ginnyhez aki valószínűleg még most fog felkelni mivel fél hetet ütött az óra. Lassan le botorkáltam a lépcsőn majd bekopogtam. - Gyere. - jött a tompa hang valószínűleg a takaró alól. - Jó reggelt. Hogy aludtál? - léptem be és nem meglepő módon Ginny is változtatásokat eszközőlt a szobában.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Oh ez igazán szép lett- mosolyogtam rá. - Köszi- bújt ki a takaró alól. - Miért vagy kész ilyen korán? Oh ez nagyon szép ruha. - villant meg a szeme az új szerzeményem láttán - Köszönöm - mosolyogtam rá - Rémálom- zártam le a témát - Öltözz fel aztán együnk mert éhen halok- mondtam - Jolvan egy pillanat. - szállt ki az ágyból majd neki kezdett készülnöm miközben kitárgyaltuk milyen lesz majd az első nap. - Mehetünk.
Le indultunk a Nagyterembe ahol még nem sok diákkal futottunk össze. Nagyon érdekes volt újra itt lenni, olyan volt mintha az időt vissza tekerték volna, azt vártam mikor lép be a két fiú akiknek oda szúr pár csípős megjegyzést Piton. Szomorúan konstatáltam magamba hogy ez már nem történhet meg. Bár a tegnapi nap a tanárikar hiányosan birtokolta a hosszú asztalt érdekelne kik lesznek az új tanáraink. Idén nem vettem fel olyan sok tárgyat mint eddig. Úgy döntöttem elég lesz az ami amúgy is kell és érdekel így lett a Bájital, a Mágiatörténelem, az SVK, Varázslatos lények, Runaismeretek és Átváltozástan. A mugliismeretek felesleges mivel elég jól képbe vagyok vele és figyelemmel kísérem a fejlődést, a jóslástant ostobaságnak vélem a tanárral együtt, az összes többi pedig olyan amit magamtól is megtudok tanulni.
Már lassan végeztünk a reggelivel és a diákok is kezdtek szállingózni egyre jobban. Ahogy egyre többen lettünk egyre jobban folytogató érzésem lett. Ismerem már ezt az érzést. Sokszor volt vendégem az utóbbi időben. Ginny a többiekkel beszélgetett én pedig észrevétlenül kisiettem egy eldugott folyosóra. A levegő egyre nehezebb telítette meg a tüdőm és a pulzusom is vészesen haladt az egekig. Szemem előtt rém képek kezdtek el peregni és a fülembe is megvető mocskolódása hada tolongott. "Sárvérű" " Egy senki vagy" " Attól hogy harcoltál nem leszel több" "Ne tégy úgy mintha rajtad múlt volna" Beképzelt liba" "Harry Potter stréber csatlósa" " Csak egy kellék vagy" "Kinek kéne egy mocskos kis Sárvérű?" Látásom egyre homályosabb lett szinte már fuldokoltam, elvesztettem az idő érzetem azt se tudtam hol vagyok. Végül egy kart éreztem magam körül ami felemeltem és egy tompa hangot "Segítek".
