Megmentő

3 /2 Minden Összejött...

Draco szobájába beérve csodálkozva néztem körül mivel egyáltalán erre a látványra számítottam. Azt hittem hogy minden zöld lesz tele kígyó mintával de nem.
Egy elegáns letisztúlt fekete és barna színekbe váltakozó szoba tárult elém.

Igazán illet hozzá.
- Nagyon kellemes hangulatú lett a szobád. - fordultam felé mosolyogva.
- A hangodból ítélve nem erre számítottál. Igaz? - nézett apró mosolyt rejtegetve a szája szélén.
- Őszintén nem erre számítottam. - vallottam be. - Szabad? - mutattam az ággyal szembe lévő fotelra mire bólintott és helyet foglalt a másikba.
- Talán zöld kígyókkal teli veremre gondoltál? - nézett rám csalfa mosoly kíséretében ami igazán szív dobogtató volt.
- Valahogy úgy - válaszoltam fejem lehajtva mert már nem tudtam állni a tekintetét.
- Miért rohantál el? - kérdezte pár pillanattal később komoly hangon mire felkaptam a fejem.
- Nem fontos. - vágtam rá motyogva.
- Te is tudod hogy nem tudsz nekem hazudni. - fűrkészett tovább. - Nem tudom miért de érzem amit te is és tisztába vagyok azzal is amit órán éreztél. Pánikba esetél csak azt nem tudom hogy mitől.
- Olyat éreztem a Bájitalban amire nem számítottam és őszintén nem értem hogy miért éreztem azt mikor alaptalan. És az volt már mindennek a teteje. Nem elég hogy olyanokat látok amik megsem történtek most még azt is kéne éreznem amit az a hülye lotty mutat. Na nem. Elég bajom van. - mondtam közbe pedig újra kezdtem ideges lenni.
- Mit mondtál? Miket látsz? - húzta össze a szemét. Nem értettem a reakcióját mintha kétségbeesés látszott volna.
- Lényegtelen hülyeség - legyintettem.
- Mond el kérlek. - szólt kimérten.
- De hisz...
-Hermione. - úgy ejtette ki a nevem a száján ahogy még senki. Már maga az hogy a keresztnevemen hívott megdöbbentő volt, még pislogni is elfelejtettem. - Mond.
- De hülyének fogsz nézni. - óbégattam miután feleszméltem. - Jolvan mondom- sóhajtottam az eltökélt arcát látva. - Szóval elsőnek akkor láttam mikor neked mentem a nagyterem ajtajába. De akkor csak egy képet, ahogy a lépcsőn ülök te pedig szembe velem térdelve fogod a kezem. Mindketten szomorúak voltunk. - mondtam majd fel néztem rá majd folytattam.

- Ezután akkor láttam újra mikor össze lettünk kötve. Ugyan így kezdődött csak itt beszéltél is valamit amit nem értettem. - félve néztem rá várva a reakcióját de ő csak meredt maga elé. - Mondj már valamit. - csattantam fel pár perc múlva mikor még mindig nem szólalt meg. - Miért látom ezt? Meg se történt nemigaz? - próbáltam választ kicsikarni.
- Gyere. - állt fel. Nem értettem mit akar. Majd türelmetlenül tettem amit mond. - Elmondok valamit de csak ha uralkodsz magadon. - nézett a szemembe.
- Draco Malfoy kezdek ideges lenni.- húztam össze a szemem mire sóhajtott.
- Amit látsz megtörtént - mondta lassan mire elsőre az állam a földre esett majd a méreg kezdett felmenni bennem. - Nyugodj meg kérlek. Nem csináltam veled semmit. - tette a kezét a karomra ami meglepő módon megnyugtatott bár nem teljesen. - Ekkor mondtam valamit neked amiről nem szeretném ha még egy ideig tudnál. Meg fogod tudni. Egyszer. De bíz meg bennem. Nem tettem semmi rosszat. - mondta kétségbeesett hangon.
- Mérgesnek kéne legyek amiért kitörölted az emlékeim. Rosszul is el sülhetett volna - szidtam le enyhén. - Viszont ne kérdezd miért én sem tudom de  valamiért megbízom benned. És nagyon remélem hogy nem fogom megbánni. - őszintén így gondoltam és ahogy a szemeibe néztem kétségem se volt hogy ne helyesen tenném.
Keze a derekra fonódott és úgy húzott közelebb. Reflex szerűen emeltem a kezem a nyakába és egyből megcsapott az illat amit az üstben is éreztem. Szinte elbódított a közelsége.
Ez az egész helyzet álomszerű volt, hisz a valóságba ésszerűtlen lenne így állni itt vele. Pedig nem álmodtam.
- Fogalmam sincs hogy kell bánni másokkal és meglehetősen fura ez nekem de mindent megteszek hogy megérdemeljem a bizalmad. - mondta suttogó hangon a fülembe mire libabőrös lettem a rekedtes hangtól.
Pár pillanat múlva kicsit eltólt magától mire a kezem a vállára siklott majd egy hajszálat a fülem mögé tolt. Teljesen elvesztem.
- Lassan indulnunk kell. - suttogta mire csak bólintottam továbbra is a szemét fűrkészve.
Nem tudom meddig voltunk így viszont az ajtón kopogás vetett ennek véget.
Épp mikor el lépett mellőlem akkor dugta be a fejét Blaise.
Nem csináltuk semmit viszont nekem az arcom ezerrel égett.
-Nem akarok megzavarni semmit viszont idő van. - mosolygot mindentudóan ám mikor meglátta szúróssal méregető tekintetem gyorsan eliszkolt.
Draco kinyitotta előttem az ajtót majd lementünk a társalgóba ahol már Ginnyék vártak.
- Hermione képzeld Harryék is csatlakoznak ma hozzánk mivel itt maradtak mikor kerestünk téged. - lelkesedett Ginny bár őszintén nem igazán őrültem a hírnek mivel egyrészt Ron most nem a szívem csücske másrészt ők és Dracoék teljesen kizárt kombináció.
- Hát ez fantasztikus. - mondtam nem épp bizakodva.
- Erre vártam egész életembe. - motyogta Draco és igazán megmosolyogtató volt. Kiérve a hálókörletünkből a fiúkkal találtuk szemben magunkat.
- Jó akkor ahogy szoktunk külön válunk és a nagyterem előtt találkozunk. - mondtam hogy minnel hamarabb szabaduljak. A két Mardekáros bólintott is és mielőtt még Harry megszólalt volna el is indultunk párokba.
- Képzeld Mio Mcgalagony a vacsoránál bejelentette az őszi bált amit új hagyományként szeretne bevezetni. Most novemberben lesz. A téma a herceg és hercegnő lesz. - hadarta lelkesen
- Nagyszerűen hangzik. - fogadtam örömmel a hírt. - Bár ötletem sincs mit vegyek fel.
-Addig még van időnk úgyis- mosolygott támogatóan.
Mivel a két auror besegített hamar végeztünk a kastély felmérésével.
- Köszönjük fiúk a segítséget. - mondtam a két régi barátomnak míg a Mardekáros fiúkat vártuk.
- Semmiség. Bár kicsit aggódom értetek. - mondta Harry míg Ron továbbra is csak durcázott.
- Már miért is? - néztem értetlenül.
- Hermione nem hiszem hogy túl jó ötlet Malfoyékkal egy légtérben lennetek. - mondta halkan. Én pedig fejjel rohantam volna legszivesebben a falnak.
- Csak egy kérdés Harry. - mondtam nyugodtan. - Beszéltél azóta velük?
-Mióta? - nézett értetlenül.
-Mióta vége a háborúnak. Azt hiszed csak ránk volt hatással. Neharagudj amiért így reagálok. De szerintem semmi jogod elitélni senkit addig amíg meg nem ismered.
- Nem igazán értelek. Most miért beszélsz így velem? Csak védeni próbállak titeket. - hőkent meg. Nekem meg itt borult ki a pohár.
- Védeni? Neharagudj Harry de eddig nem láttam tőletek az elmúlt időben semmilyen érdeklődést irántam. Lassan három hete vagyunk itt ti azóta nem érdeklődtetek felőlem. Sőt jobbat mondok előtte se kérdeztétek meg mi van velem. Én folyamatosan ott voltam mellettek de ti nem, egyedül Ginnyt érdekeltem mert ti a saját bajotokkal voltatok elfoglalva. És képzeld Harry az elmúlt hetekben több érdeklődést és törődést kaptam a két fiútól mint tőletek hónapok alatt. - adtam ki minden sértetségemet.
- Te is irhattál volna. - vágta be Ron.
- Ronald szerintem inkább hallgas- próbált közbe lépni Ginny.
- Mi ez a felhajtás? - értek oda az eddig hiányzó láncszemek.
- Foglalkozz a saját dolgoddal Zambini. - vetette oda Ron.
- Ronald Weasley. - szóltam élesen. - Most az egyszer mondom el nem ismetlem meg többször szóval jól figyelj. Előszöris is az előbb mondtam el a problémám te pedig megint rám hárítod a felelősséget. Másodszor ha megegyszer ilyen durván mersz bárkihez szólni aki a közelemben van én esküszöm neked hogy olyan átkot kapsz amit nem heversz ki egyhamar. Mert nem igaz hogy az élő fába is bele tudnál kötni. Nem tudnál legalább az életben egyszer éretten viselkedni? - sziszegtem magamból kikelve.
- Csillapodj Kislány - állt félig elém Draco és a karomra helyezte a kezét megint mint aki tudja milyen hatással lesz rám.
- Ne taperold már. - kiáltotta szinte Ron.
- A barátnőd? - kérdezte semleges hangon az előttem álló még mindig engem nézve.
- Nem.
- Akkor meg semmi közöd hozzá. - vágta rá ugyanolyan hanggal.
- Ha igazán aggódtok gondolkozzatok el a viselkedéseteken. - néztem végül rájuk. - Ginny megyek te maradj nyugodtan. - mosolyogtam rá mire bólintott mi pedig elindultunk.
- Megleptél te lány. - nevetett Blaise.
- Magamat is. - nevettem én is. - Annyira bennem volt már ez pedig nem is tudtam hogy ennyire bánt a viselkedésük.
- Mindenesetre ez elég belevaló volt. - dicsért meg.
- Jobban is érzem magam. Mintha egy súllyal könnyebb lenne.
- Ismerős - mondta Draco.
- Na majd reggel ütközünk alig várom már hogy lefürödjek. - mondta Blaise majd elindult a szobája fele.
- Mész előbb te? - kérdezte Draco a fürdőre nézve.
- Ha nem gond. - mosolyodtam el. - Köszönöm hogy őszinte voltál velem az előbb és hogy mellettem voltatok. - néztem rá és a szürke szemei boldogan villantak rám. Nem mondott semmit csak állt bujkáló mosollyal és zsebre dugott kézzel.
A következő cselekedetem magától jövő volt miszerint előre léptem és láb ujjhegyre állva arcon pusziltam.
- Jó éjszakát. - mondtam majd magamba jót szórakoztam a meg lepődött arcán és elindultam a szobámba.