Megmentő

Draco Malfoy 4

Az életem mostanában nem tud normális lenni. Bár eddig sem volt az de most más miatt bonyolult.
Nem elég hogy követ a múlt még a gondolataimat is más uralja.
Egyszerűen nincs pillanat mikor ne jutna eszembe valamivel kapcsolatban.
Anyám eltűnése során is képes a fejembe férkőzni. Elkezdek aggódni hogy mi lehet vele jól van-e erre jön Hermione..
Vajon lesz alkalmam bemutatni neki, jól kijönnének?

Miután elhagyta a szobám Blaise arcán hatalmas vigyor terült szét.
- Na mivan? Dúl a lamúr?
- Ne vigyorogj ennyire. Nem volt semmi. - ráztam meg a fejem majd az ajtó fele vettem az irányt.
- Hát nekem innen nem úgy tűnt. Kéz a kézben két centi távolságra. Mesélj már. - mondta csajos nyávogással.
- Te teljesen hülye vagy. Tényleg nem történt semmi. Csak amennyit láttál. Beszélgettünk és úgy álltunk. - húztam vállat.
- Simán le kaphattad volna. - jegyezte meg.
- Tudom. De nem fogok meggondolatlan döntéseket hozni. Amíg nem vagyok biztos abba hogy hogyan érez nem lépek.
- Mi van veled tesó? Eddig ez nem érdekelt.- nevetett fel.
- Eddig nem volt senki aki miatt érdekeljen. - mondtam egy büszke vigyorral.
Kétségtelen ez a lány teljesen elvette az eszem. Mindig is kedveltem. De úgy voltam vele hogy mivel vele nem lehet semmi nem is érdekelt más sem.
Bár most vissza nézve rá kell jöjjek nem akartam mást. Mindig őt akartam.
Igazából őt sose akartam bántani, apám nevelése és a kényszeres megfelelési vágyam miatt sok dolgot tettem amit megbántam.
Ezért se lehetünk mi valaha együtt. Sose bocsátom meg magamnak amin át kellett mennie miattam.
Annyi alkalmam volt hogy megvédjem mégsem tettem mert féltem. Féltem hogy csalódást okozok, feltém hogy emiatt bántanák az anyám, féltem hogy engem bántanának.
Nem mintha így nem tették volna meg, a lelkem egy része halott. Nem hiszem hogy valaha újra feltámadna.

Blaiseel lent ebédeltünk, már a levesemet fejeztem be mikor a Nagyterem ajtaján Hermione lépett be. Teljesen másként nézett ki mint egy órával ezelőtt.
Hosszú zöldes farmer szoknyát viselt amihez egy fekete kötött felsőt és fekete bakancsot vett fel. Haja most egyenesen pihent a vállán és Ginnyre nézve gyönyörű mosoly terült szét az arcán.
Nőies, elegáns mégsem hivalkodó.
Tökéletes.

Teljesen megbabonázott a látványa, addig észre sem vettem hogy elbambultam amíg Pansy oldalba nem vágott.
- Ha tovább bámulod kiesik a szemed. - suttogta mosolyogva. - Miért nem mondod el neki?
- Te is tudod hogy miért? - szúrtam oda élesen.
- Szerintem őt totál nem izgatná a dolog. Mármint ha érdekelné bármi a múltból amit tettél nem lennétek barátok sem. - rántott vállat majd tovább folytatta a kajálást.
Nem tudtam mit mondani és el ment az étvágyam is így félbe hagytam a kiszedett tökös pitét.
Nyugalomra és gondolkodásra volt szükségem így felmentem az óra toronyba.
Még most is lejátszódott a szemem előtt újra az ami történt és a számat össze szorítva próbáltam csak a tájra koncentrálni.
Az agyamba újra elkezdtek mindenféle gondolatok cikkázni amiket egyre nehezebben tudtam kizárni. Ennek hatására pedig úgy döntöttem jöhet egy kis stressz oldás, elő vettem a zsebemből a cigarettás dobozt ki vettem belőle egy szállat majd meg gyújtottam.
A füst végig áramlott a légzőszerveimen, majd minden ki fújással nyugodtabb lettem. Miután el szívtam a szállat és eltüntettem a maradványait egy újabbat vettem elő.
Az első dobozt a régi nyaralónkba találtam olyan 16 évesen, a mi világunkba nem ilyen volt a füstölgőrúd de tudtam hogy működik így hát kipróbáltam. Nem szoktam rá sose viszont mikor már az agyam túl pörög segít megnyugodni.
- Mit csinálsz itt? - szólt a hátam mögül egy kellemes lágy hang.
- Levegőzök. - mondtam felé fordulva.
- Azt látom - nézett a kezemre, a szemében semmi megvetés vagy undor nem volt.
- Megkínálnálak de nem hiszem.. - fordultam vissza a táj felé.
- Ne hogy azt hidd hogy már mindent tudsz rólam. - nézett rám mosolyogva mire felszaladt a szemöldököm. A jó kislány Granger cigizett? Mik ki nem derülnek. - Tudom ám mire gondolsz. Hogy lehet hogy a mindig jó kislány Hermione Granger ilyen alantas dolgot művel? Mindenki azt hiszi hogy én soha semmi olyat nem tettem ami nem helyes vagy helytálló. Pedig ha tudnák. - mondta egy fél mosoly kíséretében - Mennyire emlékszel mikor Pitonnak lángra kapott a tallárja? - nézett újra rám mire a kis emlék hatására kiguvvadt a szemem. - Igen. Az én voltam. Persze csak a jó célért tettem. Az egész Voldemort elleni éveink során sok olyan főzetet készítettem amit nem lett volna szabad még akkor csinálnom, főleg egyedül. Persze félre ne érts nem vagyok én büszke rá, csak azért mondtam hogy tisztán láss. Senki sem ártatlan.- a magyarázkodása végére az eddiginél is jobban tetszett. Fogalmam sem volt hogy miért. Az hogy egy ilyen okos és gyönyörű lány akit olyan ártatlannak néznek mint egy ma született gyereket mégsem lenne olyan ártatlan, még vonzóbbá teszi. Persze nem olyan galád mint mondjuk én aki rettenetes dolgokat tettem, ő csak egy ravaszdi aki a nagyobb jóért megszegett pár szabályt.
- Szóval akkor mégis kinaljalak meg? - néztem rá mint aki ettől a vallomástól picit se tántorodott el. És így is van, hisz nem egy halálfaló bűnét követte el. Nem mintha bármi jogom lenne más szemmel nézni rá.
Akarva akaratlanul elvándorolt a gondolatom egy meglehetősen más szabály szegés felé. Vajon ilyen kihágást is elkövetne? De csak a magasabb jóért.
- Megkinálhatsz de most elutasítom. - kacagott fel. - Tudod hogy próbáltam ki először? - nézett rám vidáman. - A háború után kicsit elszaladt a csikó velem. - húzta el a száját - Egyik este mikor Ronnal végleg szakítottunk és kiborult belőlem minden Ginny beállított egy dobozzal a kezébe. Együtt próbáltuk ki először. Az a szenvedés amit akkor műveltünk.. - nevetett fel újra mire a szívem úgy dobogott mintha ki akarna szakadni. - azután elmentünk egy diszkóba ahol újra előkerült a doboz akkor már nem szenvedtünk. Harry tudta csak hogy mit csinálunk és mondanom se kell hogy kiakadt de hát nem sokáig tartott a harag mivel le foglalta az önsajnálata. Azóta csak akkor kívánom ha másképp nem tudok lenyugodni vagy ki engedni a gőzt. - miközben beszélt a szeme mint a csillag úgy ragyogott. - És te? - nézett rám kíváncsian.
- Előszöris ha valamit akkor ezt sose hittem volna rólad. Diszkó? Cigi? - fordultam felé teljes.
- Csak azt ne mond hogy " nem ilyennek ismertelek. Csalódtam benned." - húzta el a száját.
- Egy nem hiszem hogy én vagyok az a személy aki mondhat ilyet. Kettő. Ettől csak még érdekesebb vagy számomra. - arca fokozatosan egyre pirosabb lett és hogy kiélvezzem a helyzetet elsöpörtem egy hajszállat az arcából. - Hermione Granger. Újra és újra meglepsz. - mintha a hangom rántotta volna vissza a földre úgy lépett egy kicsit hátrább majd a tekintetét újra a tájra szegezte.
- Te jössz. Mi a te sztorid?
- Koránt se olyan érdekes mint a tied. Megtaláltam, kipróbáltam, szívom. De én is csak mikor az agyam túl pörög. - húztam vállat.
- És most mitől pörgőtt túl? - érdeklődött.
- Na az az amit nem fogsz megtudni. - húztam fél mosolyra a szám mire nem furakodott tovább hanem megértően bólintott.
Percek teltek el csöndben mikor halvány képek kezdtek el a szemem előtt pörögni és egy halk hang társult mellé. Először nem hallottam mit mond a hang viszont kezdett a kép is kitisztulni. A kúriában történtek emlékképei, és a háború beszűrődő villanásai. Majd a hang újra megszólalt és már értettem amit mond. " Sajnálom" "Megmentelek". Pár pillanat múlva a szemem kétszeresére nyílt mikor a hírtelen felismerés belém szúrt. Ez az én hangom.
Tudtam jól mit jelent ezaz egész, mivel én is hasonlóakkal álmodok, de sose számítottam arra h a saját hangom lesz amit hallok az álmában. Nem is értem hogy hogyan láthattam bele a fejébe mikor már se össze kötve nem vagyunk se pedig nem néztem bele a fejébe direkt. Volt már hasonlóra példa, például mikor az erdőben rá találtam.
Akkor is igen csak megrémisztet a jelenség.
Egyszerűen nem tudtam mit csináljak. Miért hallja a hangom és vajon ő tudja hogy engem hall? Most kérdezzek rá? Mit gondolhat? Mit gondolok én?
Gondolkozás nélkül indultam el hogy megkeressem Blaiset.
-Hey, te hova sietsz? - szólt mögüllem kíváncsian.
- Bocsi. - szóltam oda majd a lépcső fele vettem az irányt.
Az agyam megállás nélkül kattogott miközben a legjobb barátomat kerestem. Végül a tornyunk ajtajába találtam rá.
- Végre hogy megvagy. Beszélnünk kell. - ragadtam karom majd behúztam magam után.
- Mi van? Mi történt? - nézett kérdőn.
- Menjünk fel előbb. - feleltem szűkszavúan majd mikor fel értünk ő levetette magát az ágyamra míg én fel és alá sétáltam
- El is mondod mi a bajod vagy sétálsz még pár kört? - kérdezte unottan.
- Egyáltalán nem vagy vicces. - meredtem rá szigorúan. - Miattam vannak rém álmai. És ha ez mind nem lenne elég még az én hangom is hallja miközben azt mondom neki hogy sajnálom és hogy meg mentem. Érted te ezt? Mintha magamat látnám az Azkabanba. Akkor mondtam ilyeneket önkivületlen állapotban. De magyarázd már meg nekem hogy ő mégis honnan hallotta volna azt?! Hogy lehet az hogy össze kapcsoló főzet nélkül is hallott engem? Felrobban a fejem.. - magyaráztam.
-Szerintem ez egyértelmű. Legalábbis nekem ez az egyetlen magyarázat ami eszembe jut. - rántott vállat mintha egyértelmű lenne majd mikor látta a türelmetlen arckifejezésemet folytatta. - Amikor a bál éjszakáján kitöröltél egy emléket lehet ez volt a mellékhatása. Akkor csináltad először így érthető hogy nem sikerült tökéletesen így hát mivel az emlék eltűnt bár azt is tudjuk már hogy nem teljesen, az eredmény hogy össze kapcsolódtok az elmétekkel. - alig tudtam feldolgozni amit mondott. Végig gondolva viszont teljesen igaz amit hallottam.
Aznap este amúgy is elég stresszes voltam így az volt a hab a tortán, valószínűleg nem voltam teljesen stabil a varázslat elvégzéséhez.
- Úgy látom most van egy pár dolog amit végig kell gondolnod úgyhogy én lépek is.
Mivel semmi ötletem nem volt hogyan vezessem le a feszültséget ami bennem tombólt le mentem a kvidics pályára. Épp kint volt a Mardekár csapata és gyakoroltak ezért a lelátó felé vettem az irányt.
- Oooo. Draco Malfoy. Mi szél hozott erre? - szólított meg Adrian Pucey mikor leültem.
- Csak kinéztem a pályára. Rég jártam már erre - mondtam közömbösen.
- Tudod nem örültem mikor év elején nem csatlakoztál a csapathoz. - repült közelebb.
- Más dolgom volt. Amúgyse akarok versenyezni már. Ha játszok akkor csak a kikapcsolódás miatt teszem.
- Akkor gyere szállj be egy körre. Hátha közben meg gondolod magad. - intett a pálya felé a fejével majd kis gondolkodás után bólintottam.
Lementem fel vettem egy seprűt majd felpattantam rá.
Jó volt játszani a régi csapattal és egyáltalán nem éreztem semmi feszültséget közöttük. Legalábbis a legtöbb játékossal. Egyedül Daphne Greengrass volt aki távolságot tartott. Bár egyáltalán nem hibáztatom. Az a kis idő amit együtt töltöttünk elég intenzív volt.
Ő volt a harmadik lány akivel szexuálisan együtt voltunk. Az előző lányokkal ellentétben vele jártunk is. Az elején még kedveltem is viszont sose enyhítette a Hermione iránt érzett vonzalmam így a feszültség egyre nőtt közöttünk. Ha épp nem szexeltünk akkor veszekedtünk. A végére rá jött hogy egy másik lány van a dologban de szerencsére nem tudta ki miatt. Azóta is rettentően haragszik rám bár már elég hosszú kapcsolatban van.
Lehet bocsánatot kellene kérnem tőle? De hát már ugyan felesleges haragudnia ha boldog kapcsolatban van.
Játék után Adrian meg ígértette velem hogy átgondolom hogy újra belépjek a csapatba. Bár a válaszon nem sokat kell gondolkodnom. Egyértelmű nem.
Az a régi Draco életéhez tartozott aki folyamatosan versenget mindenkivel, mostmár csak szórakozásnak, kikapcsolódásnak szeretném használni a sportot.

Éjszaka az álmaim ugyanolyan kuszák voltak mint a gondolataim. Egyszer a háború emlékképei jelentek meg máskor az idei év boldog pillanatai utána a borzasztó dolgok amikre kényszeritettek majd a Hermioneval töltött pillanatok és az Azkaban.
Megse lepődtem mikor verejtékbe úszva zihálva keltem fel.
Az agyam valamelyest kitisztult vagy épp elborult. Nézőpont kérdése..
Eddig próbáltam távolságot tartani, próbáltam ész érv szerint cselekedni ami nem jött össze mert mindig még közelebb kerültünk. Arra az elhatározásra jutottam hogy nem állok tovább ellent, nem próbálom bele beszélni hogy jobb neki nélkülem. Mert tényleg jobb lenne. De nekem nem jó nélküle. Olyan régóta vágyok rá, hogy elmondjam amit érzek, hogy beavassam mindenbe. És lehet ettől önző leszek és megfogom bánni de azt is megbánnám ha nem adnék ennek egy esélyt.
Bár fogalmam sincs arról hogy ő hogy érez..
De lassan kiderűl.
El hívom a bálba.