Megmentő

Lehet Valami?

Az éjszaka elég hosszadalmas volt.
Ezernyi gondolat cikkázott a fejembe így aludni nem igazán volt alkalmam.
Csak amikor lefeküdtem akkor realizálódott bennem hogy mit mondtam Ronnak.
Azt mondtam hogy szeretem Dracot. Ezt mondtam.
Felfoghatatlan volt hogy kimondtam és rájönni hogy tényleg ezt érzem.
Szeretem őt.
Reggel mikor hét órát ütött az óra felpattantam és Ginny szobája fele vettem az irányt. Még mielőtt berontottam volna okultam a múltkoriból és most kopogtam.
-Gyere.- hallottam egy tompa morgásszerű hangot mire ki vágtam az ajtót majd beléptem magam után becsapva. - Mi van így korán reggel? - ült fel én pedig kezdtem meggondolni magam és csak meredtem előre. Ginny ezt látva mintha tudta volna miért jöttem elkezdett mosolyogni. - Mi az csajszi? Mondani akarsz valamit? - nézett rám szórakozva mire megráztam a fejem és elkezdtem járkálni fel s alá. Elsőnek olyan egyszerű volt kimondani.. - Hát akkor biztos nem olyan fontos.. Alszok is még egy kicsit - tettetve ásított egyet és vissza feküdt. - Csukd be az ajtót magad után. - mondta tompán mire megálltam és hitetlenkedve néztem rá. Most vagy soha. Elvégre ő Ginny.
- Szeretem. - böktem ki. - Vagyis szerintem. - próbáltam kicsit módosítani.
- Most akkor szereted vagy csak azt hiszed hogy szereted? - kérdezte még mindig a párnán fekve mire sóhajtottam egyet.
- Szeretem. - jelentettem ki halkan mire a szemem is el homályosult. Ekkor fogtam fel 100%ig.
- Tudtaaam. - pattant fel Ginny nagy örömmel. - Annyira tudtam. - vihancolt de én továbbra sem mozdultam és a földet tanulmányoztam. - Mio. Mi a baj? Ez jó dolog. - csillapodott le mikor észre vette hogy én nem ugrálok vele.
- Felfogod te ezt Ginny? Szeretem. Mindig is szerettem. - mondtam mostmár zokogva. - Nem csak most. Mindig is. Sose értettem miért érdekelt hogy hogy van. Nem tudtam minek mentem el a meghallgatásra. Nem értettem miért féltettem. Ezért. Mert szeretem. - ültem le az ágyra. - Ron rájött. Mikor egyszer beszéltünk róla. Mondtam neki hogy talán nem olyan rossz ő ahogy hisszük és hogy talán kibékülhetnénk. Elmondtam neki hogy figyeltem a viselkedését és hogy sajnálom. Ronnak gyanús lett és meg kérdezte hogy tetszik e nekem. Persze én azonnal tagadtam de nem hitte el ezért elfedte az érzéseimet. Egészen tegnapig nem tudtam mit érzek iránta. Addig míg a főzetet meg nem ittam. - meséltem el neki mi történt tegnap. Nem faggatott akkor. Tudta hogy idő kell és úgyis elmondom majd. Nem véletlenül ő a legjobb barátom. Ismer már. - Már Ron előtt is szerettem. És ha bele gondolok az érzéseim erősebbek voltak Ron bűbájánál is mivel azután is ugyanúgy figyeltem őt, csak azt nem tudtam hogy miért. - láttam rajta hogy ideges lett és hogy legszivesebben most megfolytaná a testvérét de csak csendbe hallgatott tovább. - Most hogy tudom hogy mit érzek nem tudom mit kéne tegyek. - néztem fel végül.
- Előszöris. Nagyon örülök hogy végre tudod mit érzel. Másodszor. Amint lehetőségem lesz Ront kinyirom. Harmadszor pedig. Szerintem mond el neki. Hermione tudom hogy nehéz és félsz de én kívülről nem sima barátságot látok kettőtök között. - simitotta meg a hátam. - Ha pedig mégsincs  igazam ki töröljük az agyából. - mosolygott rám mire elnevettem magam.
- Nem hiszem hogy ez ilyen egyszerű lenne. De igazad van. Elfogom mondani. De egy olyan pillanatba ami megfelelő ennek a közlésére.
- Bármi is lesz én itt leszek. - ölelt meg.

Ginnyvel való beszélgetés után megreggeliztünk majd az első óránkra igyekeztünk amely a Varázslatos lények ismerete lesz amit idén nem Hagrid tanít így aztán nem is olyan érdekes.
-Jó reggelt. - szólt oda vidáman Pansy aki Blaise kezét markolta.
-Jó reggelt - köszöntünk egyszerre mire a fiúk is köszöntek.
Mikor oda értek fél kör alakban álltunk meg. A szememmel félve pislantottam Draco fele aki pont akkor nézett rám. Tekintete szinte az enyémbe fúródott és egy pillanatig bírtam csak állni.