Megmentő

7/1 Álmok Nem Álmok

Az éjszakám borzalmas volt. Újra elő jöttek a rém álmaim és megint ott volt az a homalyos alak aki folyamatosan azt mondta "sajnálom". Szóval reggel nem éppen kipihenten ébredtem.
Mint várható volt a nap nagyrészét a kivizsgálás töltötte ki majd a kastély körbe járása. Mire végeztünk elmúlt már fél 5 is és fáradtan tértünk vissza a szobámba.
-Teljesen kivagyok. - dőlt Ginny az ágyamra én pedig az ablakba foglaltam helyet. - Mi lehetett vajon az a sok cucc amit Draco kapott? Elég drága holmiknak tűntek.
- Gondolom a bálra küldte neki az anyukája. - húztam vállat.
- Nem azt mondtad hogy össze vesztetek?
- De. Miért? - néztem rá.
- Csak mert kint úgy eléd lépett hogy megvédjen mint aki élete szerelmét védi. - mosolygot Ginny cserfesen.
- Ginny ne képzelődj.. Barátok vagyunk vagy voltunk mit tudom én valószínűleg ha Pansy áll ott is ugyanezt teszi.
- Ha te mondod. - hagyta rám bár a hangjából tudtam hogy nem ért egyet velem.
Már miért tekintene úgy rám Draco mint élete szerelmére? Nem olyan vagyok mint azok a lányok akikhez köze volt emellett én Sárvérű is vagyok az is csoda hogy szóba állt velem.
Gondolataimat egy bagoly szakította meg aki egy dobozt tett le a lábam mellé majd el is repült. Ginnyvel kérdőn néztünk egymásra majd a dobozra.
Kezembe vettem a hozott tárgyat leültem vele az ágyra majd felnyitottam. A dobozban még két doboz volt és alattuk még valami.

Meg fogtam az egyiket majd kinyitottam, egy gyönyörű szép nyakék feküdt benne.

- Te jó ég. - ennyit tudtam csak ki nyögni.
-Hermione ez csodálatos. - álmúlt Ginny is. - Nyisd ki a másikat is. - lelkesedett én pedig úgy tettem ahogy mondta. - Egy hozzá illő fülbevaló. - kiáltott fel. - Ki küldhető vajon? - gondolkodott miközben én megvizsgáltam az ékszereket. Elvoltam ájulva életemben nem volt a kezemben ilyen drága holmi.