Meg kell hagyni Draco viselkedése elég közvetlen lett. És bevallom eléggé zavarba hoz. Nem mintha nem tetszene mert akkor hazudnék. Csak frusztrál ilyenkor hogy úgy érzem az amortentia igazat mutatott.
És ha őszinte akarok lenni akkor régebben is igaza lehetett.
Lehet mást is rejtett a titkos aggódásom miatta nem szimplán sajnáltam?
Kezdtem össze zavarodni és nem segítettem én se magamon mivel állandóan figyeltem hogy hogy van és hogy mit csinál. Példának okáért láttam a múltkor nem evett hát vittem neki ezzel pedig azt értem el hogy újabb hurkot kötöttem annak az eddig is kibonthatatlan kötél végére.
Nem mintha ő megkönnyitené a dolgot... Állandóan ott van ha kell, támogat és meghallgat emellett persze mérhetetlenül zavarba is hoz.A hétvégén Ginnyvel bejártuk az összes létező ruha boltot viszont semmit nem találtunk ami a dresscodenak és az ízlésünknek és szükségeinknek is mind passzolna. Ha valami tetszett akkor ujja nem volt vagy ha tetszett és volt ujja akkor pedig nem volt elég hercegnős inkább esteji volt vagy ha tetszett és hercegnős is volt nem volt ujja. Mondhatnánk hogy hát varjanak rá de próbáltuk mindenhol. Egyik helyen se végeznek átalakítást mivel a tervezők műveibe nem nyúlhatnak bele.
Ginny jól járt mivel valamelyik nap kapott egy baglyot ami egy üzenetet és egy csomagot hozott.Kedves Ginny!
Sajnálom hogy össze vesztünk, gondolkodtam és rájöttem hogy igazad van. Örülök hogy ilyen kedves vagy másokhoz. A jövőben megprobálok példát venni rólad és nem ítélkezni. Nem ígérem hogy sikerül de igyekezni fogok hogy büszke lehess rám.
Bocsánatkérésem jeléül remélem elfogadod az ajándékom és el jössz velem a bálba.Üdvözlettel : Rajongód és szerelmed Harry Potter.
Nem mondom nem semmi bocsátkérés és plusz pont amiért Ginny szerelmes a ruhába bár szerintem közre játszik hogy Harrytől van. Azóta minden rendben közöttük és kedd révén a vörös lány kiugrik a bőréből hogy újra a szerelme nyakába vethesse magát.
- Jó reggelt. - köszöntem Draconak aki pont akkor lépett ki a szobából mikor mi is. - Jössz reggelizni?
- Nektek is. Persze - bólintott. - Hát téged mi lelt? - nézett Ginnyre csodálkozva hogy 7 óra sincs és teli van energiával. Máskor fel lehetne vele mosni a padlót.
Ilyenkor szoktunk menni mert kevés a diák és akik ilyenkor fent is vannak nem épp velünk vannak elfoglalva ezért se nagy hír hogy jóban vagyunk.
A folyosó végén a nagyterem ajtajában ott volt már Ron és Harry. Ginny oda is szaladt és Harryre vetette magát amit Ron szemforgatással jutalmazott. Ők még nem beszélnek úgy ahogy én se a két régi barátommal.
- Kaja után el jössz velem a könyvtárba? - nézett rám Draco. Meglepett mert oké hogy órákra együtt megyünk meg együtt vagyunk ügyeletesek de eddig nem mentünk sehova csak mi ketten úgy hogy egy csomó diák láthat minket. Nem azért mert szégyelnénk egymást csak nem úgy jött ki a lépés sose ezért nem is voltunk a figyelem középpontjába. Bár eszembe jutott amit a múltkor mondott hogy ne mások véleménye befolyásoljon így megfogadva a tanácsot bólintottam.
-Persze. - mondtam vidáman.
- Akkor majd jelez ha végeztél - mondta miközben kikerültük Ginnyéket.
-Rendben.
-Hermione beszélhetünk.?- szólt utánam Harry mire megtorpantam. - Kérlek.
- Mit szeretnél? - fordultam meg.
- Rá érsz most?
- Van egy kis dolgom még órák előtt. - mondtam közömbösen.
- Hermione - szólt gyengéden Ginny.
- Órák után ráérek. 3kor végzek. - mondtam megadva magam.
-Rendben akkor itt találkozunk? - csillant fel a szeme mire bólintottam majd bementem enni. Mikor leültem össze találkozott a tekintetünk Dracoval aki szemébe mintha aggodalom látszott volna. Egy nyugtató pillantás után megreggeliztünk Ginnyékkel. Egyedül Ginny és Harry beszélgetett. Miután befejeztem a reggelit felnéztem a Mardekáros asztalhoz ahol Draco már engem vizslatott. Mosolyogva felálltam majd Ginnyre néztem.
- A terem előtt találkozunk. - mondtam mire vidáman bólintott.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Megmentő
FanficMi lesz ha minden megváltozik? Egyáltalán lehetséges? Kaphat mindenki második esélyt? Mi van ha csak félre van ismerve az ember? * A történet szereplői mind az írónő tulajdonában állnak, a történet viszont az én képzeletem szüleménye.* Igyekszem kor...