Megmentő

7/3 A Találkozás

A lányokkal való beszélgetés eredménye teljesen lesokkolt.
Komolyan többet éreznék iránta?
Ez hogy történhetett?
Mivel a lányok látták hogy elvagyok a gondolataimmal és fel kell dolgoznom a történteket el köszöntek én pedig kiülve az ablakba merengtem.
Próbáltam feleleveniteni mindent ami Dracohoz kapcsolódik és rájönni hogy mit is érzek pontosan.
Mivel megkordult a hasam abba hagytam az elmélkedést és elindultam ebédelni és mivel már lassan egy óra nem igazán tartozgodott ott senki bár így sem ott ettem hanem a saját adagomat is felvittem a szobámba. Miután le tettem a saját kajám átvittem Draconak is aki két kopogás után sem nyitott ajtót így le tettem az ajtaja elé. Gondoltam pihen.
A nap fenn maradó részét egyedül töltöttem a szobámba néhol a gondolataimba merülve néhol pedig olvastam.
Az éjszaka nem egészen pihentem ki magam, aggódásom végett szinte csak forgolódtam ha pedig elbobiskoltam rém képek jelentek meg. Viszont mikor reggel véglegesen felkeltem rájöttem hogy ez nem csupán az én érzéseim voltak. Mégis mikor aggódtam én azért mert történik velem valami? Mármint persze nem örülnék kifejezetten de sose aggódtam a saját biztonságom miatt.
Ennek ellenére szívesen elkerülnék egy újabb rémálom forrást.
A hajnali napsugarak útját elállta a borús felhők takarója szóval a hangulathoz és az eseményhez is tökéletesen passzolt. Ki másztam az ágyból majd a fürdőbe vezetet az utam ahol fel kötöttem a hajam rendbe szedtem magam és felöltöztem. Mivel nem lenne jó ha kitűnnék a fák és bokrok takarásából ezért az egyenruha szóba se jöhetett. Zöld felső és barna nadrág mellett döntöttem amihez felvettem egy táskát amibe beledobaltam mindent amire csak szükség lehet majd ezt egy zsugoritó varázzsal láttam el és zsebre tettem.

Miután kész lettem leültem a társalgóba és ott vártam a többieket.
- Jobb reggelt - szólt halkan Ginny és láttam hogy ő is elég feszült.
- Neked is. - mondtam miközben tekintetemmel végig követtem ahogy leül mellém.
- Nem tűnsz kipihentnek- nézett rám mire "na ne mondd" stílusban elnevettem magam.
Ezután csendben megvártuk a többieket akik pár perc múlva csatlakoztak és mivel egyikünk se volt beszédes kedvében csendbe mentünk ki az épület ajtaján ahol Mcgalagony Hagriddal diskurált.
- Szervusztok. Mindenki meg van úgy látom már csak az aurorokat várjuk. Lassan itt lesznek. - informált minket mi pedig bólintottunk. Nem sokat kellett várnunk mivel ahogy kimondta a levegőben megjelent egy csapat auror seprűn közeledve.
- Jó napot. - köszönt Kingsley. - Észre vettük hogy figyelnek bennünket ahogy jöttünk ezért a B terv lép hatályba. - fordult az igazgató asszonyhoz aki bólintott.
- Nos akkor. Nemrégiben pár Bájitalt mester elkezdett dolgozni egy úgynevezett Átláthatóság főzeten amely nevéből adódóan átláthatóvá tesz. Mr Malfoy kivételével mindenki elfogyasztja az italt amely 1 teljes óráig fog hatni. Ez idő alatt oda érünk és fedezékbe megyünk ahonnan ha beütne a mennykő közbe léphetünk. - ismertette a dolgokat majd át nyújtott mindannyiunknak egy egy fóliát. - Nos ha készen állnak mehetünk.
Félve körbe pillantottam és össze találkozott a tekintetem Dracoéval.
- Rajtad tartom a szemem ne aggódj - hallottam meg a fejembe a hangját mire aprón elmosolyodtam.
-Én vigyázok rád - válaszoltam miután beengedett a tudatába erre neki is megjelent a szeménél a nevető ránc majd bólintott én pedig meg ittam a fióla tartalmát.
Nem igazán kellett messzire menni mivel Draco úgy vélte a Roxmorts mellett található szellemszállásra vonazkozott a levélbe írott helyszín. Miután hatott a főzet magunkra tettünk még egy nyomtalanitó varázst is biztos ami biztos.
Mikor oda értünk az elhagyatott ház előtt állt Augustus Rookwood, karba tett kezekkel nézte a felé közeledő szőkét.
- Draco Malfoy. Öröm újra látni. Helyes döntés volt el jönni. - emelte magasba két kezét "örömmel". - Bár be kell valljam kicsit aggódtam mikor minap aurorokat láttam közeledni a Roxforthoz. - váltott vissza barátságtalan hangra.
- Mostanában elég sokat tartozkodnak ott. Elég elővigyázatosak lettek a diákokkal. - felelte közönyösen Draco. - Mit akarsz tőlem?
- Ugyan Draco mire ez a sietség? - nevetett fel. - Hiszen oly rég találkoztunk. Apád mit szólt hogy vissza tértél azok közé a moslékok közé?- kérdezte nagy vigyorral az arcán.
- Apám meghalt. - mondta tömören.
- Semmi keresni valód nincs ott. Csatlakozz. - majd mikor nem érkezett válasz a vigyor lefagyott a fejéről. - Draco Malfoy neked volt egy feladatod.
- Jól mondod. Volt. Semmi közöm nincs senkinek a játékához.
- Ezt nem te döntöd el. - jött vissza az a gonosz mosoly.
- Dehogynem. Ne tégy úgy mintha te lennél Voldemort. - vágta oda mire a halálfaló szemöldöke felszaladt.
- Hogyan nevezted?
-  A nevén. Mitől kéne félnem? Egy halottól? Vége van.. Te sose fogsz olyan hatalmat irányítani. Nem csatlakozok senkihez. Nem lesz tovább bábja senkinek. Nem öletem meg magam csak azért mert neked irányítás mániád van.
- Vigyázz a szádra Draco. - lépett közelebb.
- Különben? Halálra átkozol? Nem hiszem, te is tudod hogy két perc alatt rád találnak akkor. - nézett vele farkasszemet mire Rookwood bólogatni kezdett.
- Jöhetsz magadtól de jöhetsz kényszerel is. - tárta szét a karját mire 4 halálfaló tűnt fel a ház takarásából.
- Figyelni - suttogta Kingsley mire a szivem kalapálni kezdett ezerrel majd Draco arca is megfeszült.
- Esélytelen hogy veled menjek. - jelentette ki Draco.
- Ahogy gondolod. - rántott vállat Rookwood majd fel emelte a kezét jelezve a halálfalóknak.
Ahogy azok megindultak Kingsley és az aurorok kiugrottak a takarásból mire az újdonsült trón foglaló lesajnáloan felnevetett majd ő küldte az első átkot Dracora amelyet ő sikeresen ki is védett. Ezután csak úgy záporoztak az rontások, ártások, varázslatok és átkok. Mi pansyvel még meglapultunk egy ideig hogy elég közel kerüljünk Dracohoz.
- Hát ti lányok mit bujkáltok itt? - szólt a hátunk mögül egy mély hang mire megfordultunk. Egy pillanattal később a halálfaló már rántott is volt a pálcáját de Pansy gyorsabb volt és a fekete alak meg dermedt így volt időnk egér utat nyerni s mivel tovább nem tudtunk fedezékbe közelebb kerülni mi is be vetettük magunkat a csata közepébe.
Szigorúan egymásnak háttal közeledtünk nehogy valamelyikünk ne lásson a háta mögé. Pár méterre voltunk Dracotól aki egy újabb halálfalót szerelt le. S bár az előbb még csak négy lépett ki a ház mögül most voltak vagy 20an. Gondolom teljesen körbe vettek minket és úgy bukkantak fel.
Teljesen meglettünk bénítva egyszerűen képtelenek voltunk tovább közeledni mindenfelől jöttek a varázscsóvák mikor egyszer csak arra lettem figyelmes hogy Draco felém vetődik. Akkor fogtam fel csak mi történik mikor a földön el terült és vérezni kezdett.
Pansy karját lehúzva és másik kezemmel megragadva Draco karját egy szempillantás alatt el hopponáltam. Nem volt a legbölcsebb döntés mivel nem tudni milyen hatással lehet a sérültre de ez volt az egyetlen lehetőség.
Fogalmam sincs miért de a régi lakásunkon találtuk magunkat ahol egy ideje senki nem lakik mivel anyuék se itt tartózkodnak.
Dracot le fektettük az kanapéra ahol el végeztem a Finite Incantatem ellen- varázslatot majd egy Hippokrax gyógyító varázst is biztos ami biztos. Amíg én ezt csináltam Pansy biztosította a házat ellenség elleni védővarázzsal.
Draco még nem kelt fel így a konyhába mentem egy gyógytea elkészítésére. A gondolataim annyira át vették az irányítást hogy észre se vettem hogy fel forrt a víz amíg Pans ki nem töltötte a pohárba. Feleszmélésem után remegő kézzel tettem a pohárba a gyógynövényeket amit egy kis fém kapszulába tettem.
- Ne aggódj jól lesz. - tette a kezemre a kezét Pansy mire aprót bólintva a kezembe véve a poharat vissza indultam Dracohoz. Csendben helyet foglaltunk a két fotelba és úgy figyeltük mikor ébred fel.
Már sötétedett mikor a nappali ablakban fel bukkant egy bagoly amihez rögtön ugrottam is hogy beengedjem.