Megmentő

4 / 1 Draco Malfoy 2

Az elmúlt időszakban nyomon követhetetlen dolgok hada árasztotta el az életem.
Miután Hermione a szobámba járt és megbeszéltük a dolgokat a kapcsolatunk egész jó fele utazott. Bájitaltanon sokat dolgozunk együtt és remekül sikerülnek a munkák vele, a kutató munkákat is együtt csináltuk. A társalgóba is sokszor beülünk öten beszélgetni. Elmesélte milyen volt a háború alatt az életük és hogy miken mentek keresztül, mi is meséltünk pár vicces szivatásunkról meg hogy a háború után mik történtek de a részleteket nem említettem.
Mostanában hajnalba kiszoktam menni gitározni és ez egészen jól ki kapcsol. Anya küldte el nekem két hete, nem tudom honnan tudta hogy erre van szükségem.
- Gondolkodtál már rajta kit hívsz a bálba? - nézett rám Blaise a szembe lévő kanapéról amin elterülve feküdt.
-  Akit hívnék nem hiszem hogy velem jönne - válaszoltam a plafont bámulva.
- Nem tudhatod amíg meg nem kérdezed. - mondta egyszerűen majd nyitódott az ajtó.
- Ginny van még időnk ne aggódj már annyit. - jött be az aranyhajú lány oldalán a vörös barátnőjével.
- Mi a gond lányok? - ült fel Blaise.
- Nem találtunk ruhát. - mondta egyszerűen. - Mit fogok így csinálni? Nem mehetek így a bálba.. És ez az utolsó ilyen alkalom. - ült le elkeseredve a lány.
-Miért nem találtatok? - néztem rájuk. Nem hiszem hogy olyan nehéz lenne választani a több száz ruha közül.
-Nekem kifinomult az ízlésem nem veszek fel bármilyen ruhát ha nem érzem magaménak. Neki pedig a ka..
- Hideg van már hosszú ujjút keresek. - vágott közbe Hermione aki a felsője ujját huzogatta. Kamus.. Nem a hideg a baja. Hanem a heg..- Fel megyek tanulok kicsit. - mondta majd ahogy felállt találkozott a tekintetünk. Szemébe szomorúság csillant meg arca pedig piroslot. Gyors léptekkel távozott és míg Blaise és Ginny beszélgettek nekem elkezdett pörögni az agyam. Felpattantam majd a szobámba levetettem magam az íróasztalhoz és elkezdtem írni egy levelet. A bagolyházba pedig feladtam az üzenetet.
Felérve vissza az emeletemre nem a saját szobám fele indultam meg. Lassan megálltam az ajtó előtt majd kopogtam.
- Gyere. - szólt egy halk hang majd benyitottam. - Oh Draco. Szia. - szólt zavartan majd a kézfejével elkezdte letapogatni a könnycseppeket.
- Nem rám számítottál igaz? - mentem mellé mire megrázta a fejét. - Mi a baj? - kérdeztem de csak a padlót bámultam, megszakadt a szívem.
- Te is tudod.. - húzott vállat. - Ez a hülyeség a karomon. - fakadt ki. - Hogy nem tudok felvenni egy nyomorult ruhát anélkül hogy végig gondolnám hogy bírni fogom e elrejteni. - szavai fájtak mivel tudtam hogy miattam van, lehettem volna bátrabb és most nem lenne ez. - Csak szeretnék végre túl lépni mindenen de nem megy mert minden nap vissza köszön. - kezdett el újra zokogni.
Cselekedeteim magától jöttek, felálltam majd a kezem nyújtottam a lánynak aki kis ockodás után elfogadta majd magamhoz vontam ölelésbe. Percek múlva is sírt még.
-Nem szükséges rejtegetned. Mostmár ilyen vagy. Ne befolyásoljon mások véleménye. Légy olyan mint egy sárkány akinek a bőre olyan vastag hogy nem jut át rajta még a legerősebb fegyver sem. Ne engedd hogy mások határozzanak meg téged. - mondtam miközben végig simitottam a selymes haján aminek az illata olyan volt mintha egy virágos réten feküdnék.
- Nem gondolod hogy ez rád is igaz? - kérdezte szaggatottan mire elgondolkodtam. Ez nekem is szólhatna, ugyan azt csinálom amit ő. Én is rejtőzködök én is félek.
- Igazad van. - toltam el kicsit. - Akkor ha készen állsz szólsz és együtt lépjük meg ezt. - mondtam mire a szeme kitágult.
- Komolyan mondod?
- Igen.
-Köszönöm - úgy nézett a szemembe mintha most tenné először majd egy apró mosoly kíséretében megölelt.
- Gyere ebédelni. - mondtam majd reflex szerűen homlokon csókoltam ami ugyancsak meglepett engem is ugyanúgy mint őt. Bár én mintha mi sem történt volna el indultam az ajtó irányába.

- Nem jössz? - szóltam vissza a hátam mögül. Jól meglepődött ha így lefagyott, meg kell mondjam tetszett a zavartól pirosló arca. Nagyon is tetszett.

A nap hátra lévő részében nem történt semmi érdemleges. Vagyis de mégis akad egy kis dolog.
Vacsora után a tornyunk melletti nyitott folyosóra igyekeztem el szívni egy cigarettát mikor megjelent régi barátom Landon.
- Téged újra látni? Azt hittem függesztve vagy még. - mondtam unottan miközben elő vettem a kis dobozt.
-Én is örülök hogy látlak Malfoy. Legutóbb a találkozásunk nem sikerült túl szépen.
- Most is hoztad a csipet csapatod? - szívtam bele a dohánytermékbe.
- Nem. Most egyedül jöttem. Nem akarlak bántani viszont nem tetszik amit látok. És nem csak nekem nem..
- Ajh ne mondd hogy be csicskultál Rookwoodnak- forgattam meg a szemem.
- Vigyázz a szádra Malfoy.. Úgy látszik nem hat rád semmi de hidd el nem fogja hagyni hogy csak így kilép.
- Hagyj már közelében sincs Voldemortnak. Miért kéne félnem tőle? Főleg tőled.. Főleg így. - mondtam majd mögé pillanatottam.
- Mr. Malfoy magát kerestem minő véletlen. - állt egyenes háttal Mcgalagony igazgatóasszony. - Landon Silverman kérem jöjjön velem. Mr. Malfoy két óra múlva várom magát. - nézte szigorúan a mellettem álló személyt.
- Rendben igazgatóasszony.
- Azt pedig meg ne lássam megint. - nézett a kezembe izzó szállra.
Teljesen megértem Hermione miért akadt ki... Nem könnyű ha valami vagy valaki folyton vissza rángat.
Kezd aggasztani a sok fenyegetés addig nem foglalkoztam vele amíg nem találkoztam Rookwoodal az erdőben. Nem is azért mert magamat féltem hanem hogy olyan személyek kerülnek bajba akik fontosak nekem. Annyi nyugtat hogy anya külföldön van és így biztonságba van.
Az aggodalmaim végig kísérték a hátra lévő időt a napból és az se nyugtatott meg hogy Mcgalagony szimatól a hogylétem felől. Teljes vallatást tartott gondolom attól tart hogy újra ellenük fordulok amit ha akarnék se tudnék megtenni.
Vacsorázni se volt kedvem így a szobámba kuksolva olvastam egy régi Bájital könyvet mivel kedves barátom Blaise épp valami nőt fűz Pansy pedig állítólag nagyon tanul bár a teljesítménye nem igen gyarapodott.
Fel 10 körül kopogásra kaptam fel a fejem majd fel pattantam ajtót nyitni.
- Nem voltál vacsorázni gondoltam hozok neked egy kis esti nasit. - állt egy tálca kajával az ajtóban Hermione. Látványa mosolyogtató volt mivel ennyire aranyos ábrázatot nem láttam még.
- Gyere be. - nyitottam ki teljesen az ajtót.
- Nem akarlak zavarni. - csóválta a fejét.
- Ha zavarnál nem hívtalak volna be.- mondtam mire elgondolkodva bólintott.
- Miért nem jöttél enni? - kérdezte miközben az asztalra tette a tálcát.
- Volt egy kis dolgom utána pedig már nem volt kedvem. - sétáltam az ablakhoz.
- Minden rendben? - jött mellém.
- Persze csak a szokásos. - erőltetettem egy mosolyt a fejemre.
- Draco - érintette meg a keresztbe font karom amitől a bőröm égni kezdett pedig pulóvert érintette nem a bőröm. - Elmondhatod. - nézett fel rám csillagó szemekkel. Kit ne győzne meg ez a szempár? Egy sóhajtás után bele kezdtem és el meséltem mi történt.
- Nem is érdekelne különösebben a fenyegetése ha nem találkoztunk volna az erdőben. Oké hogy Rookwood egy fajankó de vannak mások akik irányíthatják akiknek kicsit több közük van a megfélelmitéshez. Anya nincs itthon szóval eggyel kevesebb teher de ha ezek be jutnak a kastélyba...
- Ne aggódj mi segítünk..
- Hát épp ezaz. Nem akarom hogy ott legyél .. Legyetek mert titeket akarlak megvédeni. - buktam ki.
- Tudtuk jól mi vár ránk ha vissza jövünk. Egy nyugalmas évem nem volt itt. - mondta nyugodt hangon.
- Te ezt nem értheted. - ráztam a fejem.
- Akkor magyarázd el.
-Nem. Nem most - zártam le ő pedig nem ellenkezett. A karomról át vezette a kezét a karba tett kezemre amit szét bontott majd egy pár pillanat tétovázás után megölelt. Testemet melegség járta át csak úgy mint az előző alkalmakkor, szívem ezerrel vert és mintha egy másik dimenzióba lennék.
Pár perc után eltávolodott egy lépést és pirosló arcal nézett rám.
- Ne aggódj nem lesz gond. - suttogta mire csak bólintottam mint akit meg babonáztak.
Pár hajszál elkószálva hullott a szeme elé amit önkivületlenül tűrtem a füle mögé és ha lehetett még pirosabb színt vette fel a bőre. Mitől jön ennyire zavarba? Vagy csak még mindig nincs hozzám szokva? Vagy csak ennyire félénk? Mindenesetre tetszik hogy így reagál. - Azt hiszem jobb ha megyek. Elég későre jár. - makogta mire elmosolyodtam.
- Jó éjszakát Hermione. - mondtam ugyanolyan halkan.
- Jó éjszakát Draco - köszönt el majd lassan elindult az ajtó fele. - El ne felejts enni. - pillanatot az asztalra.
-Mindenképp. - bólintottam.
-Jó éjt- mosolygott.
-Jó éjt. - mondtam majd megfordult és elindult a szobájához még mielőtt belépett volna hátra nézett és szégyenlősen intett egyet.
Széles mosoly mellett vettem kézbe a tálcát, feküdtem le az ágyra és kezdtem el enni. Majd mikor végeztem elmentem tusolni és ágyba bújtam.
Az álmaim egyre kibirhatóbbak, halványabbak és helyette más veszi át a helyet. Bár tudom hogy soha nem történhet meg mégis reményt ad hogy legalább az álmaimban az enyém lehet.