Megmentő

2 / 1 Draco Malfoy

Mióta a háborúnak vége lett az életem fenekestül felfordult.
Mondanám hogy merő napsütés lett de ez nem igaz. Az apám által belém nevelt viselkedés és az ő kényszerére meghozott döntésekért felelnem kellett.
Fél év.
Fél évet töltöttem az Azkabanba olyan dolgokért amiket nem saját akaratomból hoztam. Persze ezt figyelembe vették pont ezért "csak" fél év.
Azt hittem hogy megfogok törni és egy idegroncsként jövök majd ki, de nem.
Méghozzá egy okból kifolyólag.
Egy személy miatt.
Amiatt a személy miatt aki tudatán kívül mindig az életbe maradásra motivált. Akit annyira csodáltam. Akit a lehető legmesszebb elkerültem volna. Aki miatt sebezhetőnek éreztem magam. Aki eljött a tárgyalásomra érthetetlen oknál fogva. Akivel sose lehetünk együtt.
A gyönyörű szempárja ívelt szája és a csillogó arany haja állandó a szemem előtt lebegett.
A legszebb emlékem róla annyi kétségbe ejtő napon segitett túl, és ő még csak nem is tudja hogy megtörtént.
Miután kiengedtek az Azkabanból nem tudtam mit is kezdhetnék magammal, elvégre a varázsvilágba mindenki tudja ki vagyok. Aurornak nem vettek volna fel, még árusnak se kelletten volna sehol. Mivel anyát nem akartam magára hagyni nem akartam Londont elhagyni. Végül Blaise rábeszélt hogy fejezzük be az utolsó évünket a Roxfortba.
Ott legalább tudom mire számítsak.

A kúriát kívül belül újra építettük nyomát se akartuk hogy legyen a sok szörnyűségnek.

Tiszta lappal kezdtük meg az új életünket.
Már amennyire lehetett.
Én az időm többi részét leginkább otthon a laborba töltöttem vagy a könyvtárba de ritkább esetekbe a zeneszobába.
Sokat foglalkoztatott mit szeretnék az életemben csinálni. De miután sok órát eltöltöttem az üst mellett rájöttem hogy ez igazán érdekel. Majd eszembe jutott Piton, és amit mondott régebben.
" Ez művészet fiam. Új dolgokat alkothatsz ha szeretnél, segíthetsz és árthatsz is vele. Te döntöd el mit kezdel vele. Ne szabj határt a képzeletednek. Bár művészet viszont tanulást is igényel. Fejleszd magad mert sokra viheted".
Nem sok felhőtlen emlékem van róla de mikor csak ketten voltunk az üst mellett volt pár szép pillanatunk. Gyerekként sokat foglalkozott velem mivel a keresztapám volt. Többet volt velem mint az apám, ezért mikor apám egyszer begurult hogy ki sajátít megtíltotta hogy velem legyen. Következőnek az iskolába láttam újra de teljesen más ember lett. Távolságot tartott, mintha nem a keresztfia lennék.
A halála ettől függetlenül mélyen érintett, mivel mindenek ellenére mindig megvédett és kiállt értem.

Tudtam hogy nem lesz zökkenőmentes évem a Roxfortba, és sok nehézséggel kell majd kiállnom, viszont nem gondoltam hogy már az első napok ilyen esemény dúsan telnek majd.
Nem elég hogy Mcgalagony fel kér minket járőrözni még egy helyre is oszt be Vele.
Persze Blaise tudott mindenről így be volt zsongva, velem ellentétben aki már azt várta mikor lesz vége az évnek.

Egy hónap se telt még el de gond gond hátán. Előszöris egy lány belém rohan a folyosón majd ugyanez a lány elájult és én cipeltem a gyengélkedőre aztán még mindig ugyanez a lány kibukott és Blaise vigasztalta meg majd Blaise jött hozzám leadni az infót. Pár nappal ezután ez a lány Bájitaltanon mellém lett beállítva majd megégette magát, ha ez mind nem lenne elég még össze is kötöttük érzetileg magunkat egy napra. Ennek köszönhetően ennek a lánynak minden fájdalmát, zavartságát éreztem és láttam az emlékeit. Majd emiatt a lány miatt jól elvertek és a gyengélkedőn töltöttem az éjszakát. Végezetül jól össze vesztünk és kiosztott mint osztó a kártyalapokat. Most pedig úgy tesz mintha az elmúlt évek meg se történtek volna.
És ez a lány ugyanaz a lány aki ott volt a tárgyaláson, akinek megkeseritettem az éveit és aki miatt épp elméjű maradtam a börtönben.
Ez a lány Hermione Granger.

Ő miatta élek még.
Ő az oka hogy annyi mindent kibirtam.
De ő az oka a rémálmaimnak is.
A szenvedésemnek.
Az elkeseredetségemnek.
A fájdalmamnak.
Fáj hogy sose lehetek vele.
Elkeserít az amiket tettem vele.
És szenvedek attól amit tettek vele miattam

Ő minden amire vágyok.
Ő az aki sose lehet az enyém.
Mert ő az aki most is miattam szenved.