Megmentő

Végre Együtt. +16

Percekig csak álltunk és bámultuk egymást. Megannyi dolog járt az eszembe és annál is több kérdésem volt.
El se hiszem hogy első pillanattól kezdve ő... Még gondolni is észbontó.
Egyedül arra tudtam gondolni hogy bárcsak lenne még a fioláknól hogy láthassa az én emlékeim. Hogy én is figyeltem őt és törődtem vele.
-Hermione kérlek mondj valami - lehelte a szavakat. Szemébe izgalom és félelem csillogott. Annyira csodásan nézett ki.
- Nem is tudom mivel kezdhetném. - suttogtam ámulva mire az arca még fehérebb lett. - Draco ez azt akarja jelenteni... - suttogtam
-Hogy Szeretlek Hermione Granger. Első pillanattól kezdve. Próbáltam elnyomni és kiölni magamból de nem ment. Te vagy és te voltál az egyetlen aki igazán erőt adott. A te lényed. - mondta kissé bátortalanul de annál őszintébben. Olyan öröm volt bennem hogy féltem felrobbanok. - Tudom hogy nem ez a legjobb időzítés és talán soha nem is lenne ilyen de már nem bírtam tovább titkolni. - habogta. - Mit mondasz?
- Draco Malfoy te.. - kezdtem bele mire vissza tartotta a levegőt. - Te vagy a legjobb és a legrosszabb ami valaha történt velem. - mondtam mire értetlenül nézett. - A legrosszabb mert évekig kinoztál de a legjobb is mert olyan ember vagy és voltál legbelül mindig is akiért az ember örök életében hálás lehet. Tudod ha látnád az én emlékeim rólad igazán meglepődnél. Mindig éreztem hogy valami húz hozzád és tudtam jól hogy egyes cselekedeteid mögött sokkal több van.
-Nem egészen értem hogy ezzel mit is szeretnél mondani. - mondta miután egy fél perc eltelt.
-Azt Draco hogy akármennyi is utaltáltalak százszor annyira Szerettelek. - mondtam izgatottan. És most tudatosult bennem hogy ő is ezt mondta nekem az előbb. A gyomromba pillangók repkedtek és szét vetett a boldogság.
Draco percekig csak meredt rám majd közelebb lépett lassan a kezét az arcomra tette majd közelebb hajolt végig a szemembe nézett majd homlok ráncolva a számra pillantott majd becsuktuk a szemünk és megcsókólt.
A fejembe tűzijáték villant és sírni tudtam volna olyan boldog voltam.
Ajka puhán tapadt az enyémre még csak ismerkedtek az ajkaink majd egy újabb csók és egy újabb aztán mélyebben csókolt meg, a lélegzetem elakadt a kezem a nyakába csúszott a másik keze a derekamra és közelebb húzott majd a nyelve is megtalálta az enyém. Életem legjobb csókja volt soha senki nem éreztetett ilyen érzéseket velem.
Kis idő múlva elvált a szánk és a homlokát az enyémnek támasztotta.
-Hermione szeretném ha engednéd hogy gondoskodjak rólad hogy támogassalak és hogy veled lehessek. Lennél a barátnőm? - nézett rám reménykedve.
-Persze mi se tenne boldogabbá. - bólogattam hevesen mire fel sóhajtott és újra megcsókólt. Ez most nem volt olyan hosszú mint az előző de ugyanolyan édes és gyönyörű volt.
-Egyébként. - néztem rá. - Köszönöm a ruhát. - mosolyogtam hálásan suttogva.
-Gyönyörű vagy benne. Én köszönöm hogy láthatlak benne. - mondta majd ölelésbe húzott.
-Draco. - szóltam pár perc múlva.
-Igen?
-Nem szeretnék vissza menni.
-Én se viszont kár lenne ha a legszebb lány lelépne a bálról. - mondta mire az arcom tűz piros lett. Szerencse hogy nem látta. - Maradjunk még egy órát aztán lépünk. - javasolta mire bólintottam.
Az ujjait az ujjaimra kulcsolta és elindult befele.
- Draco. - szóltam mire rám pillantot. - Így szeretnél bemenni?
-Hogy?
-Hát mint egy pár?
-Persze. - felelte homlokzat ráncolva. - Mert te nem?
-Dehogynem. Ne érts félre csak azért kérdezem hogy biztos vagy benne hogy ennek minden következményét képes vagy vállalni?!
-Semmi nem érdekel. Csak te. Amíg velem vagy mindenki elmehet a pokolba. - mondta majd arcom közre fogta és homlokon csókolt. - Szeretlek és ezen senki és semmi nem tud változtatni.
Képtelen voltam elhinni hogy ez valóban megtörténik és hogy ezeket tényleg kimondja nekem.
-Csak én rám koncentrálj, ne nézz senkire. Keresd meg Ginnyt és csak őt lásd ő a cél. Tégy úgy mintha csak mi lennénk a terembe és Ginnyhez mennénk oda beszélgetni. - nézett rám mielőtt be mentünk volna. Bólintottam majd mély levegőt vettem és próbáltam elnyomni a szorongásomat.
Ahogy kinyitotta a Draco az ajtót azt tettem amit mondott. Megkerestem a szememmel Ginnyt és ő is észre vett engem aztán át pillantott Dracora majd észre vette a kezünket is mire el tátott szájára tapasztotta a kezét. Jó volt látni hogy így örül nekünk. Mikor oda értünk egyből el rángatott mondván hogy fontos dolgunk akadt.
-Merlinre Hermione ez mégis mikor történt? - lelkendezett.
- Az előbb kint a folyosón.
-Na jó ezt mikor akartátok megosztani velünk? - lépett oda Pansy is hatalmas vigyorral az arcán.
- Hidd el én se tudtam hogy így közöljük. Csak kezen ragadott és így jöttünk be. - mondtam izgatottan. - Úgy féltem. Nagyon látszott?
- Szórakozól? Egyáltalán nem látszott. - mondta Pansy.
-Mesélj már mi volt? - rángatta meg a karom Ginny.
- Jó mondom - nevettem majd el meséltem mi volt.
- Nagyon örülök nektek. Olyan jó így látni Mio. - ölelt meg Ginny.
- Nagyon szépek vagytok. - ölelt meg Pansy is.
-Hermione. Gratulálok - jött oda Blaise nagy vigyorral az arcán majd megölelt ő is. - Végre be törte valaki ezt a vad lovat - nevetett.
-Na sikerült mindent ki pletyizni? - karolta át a vállam Draco jó kedvűen.
-Végre nem kell hallanunk a szenvedéseteket. - mondta csipkelődve Ginny.
-Te tudtál róla? - háborodtam fel.
- Pár napja esett le és átmenetem beszélni Dracohoz. Pansynek rosszabb volt ő két irányból kapta - tette fel a kezét védekezően.
- Na szép - csóválta a fejét Draco mosolyogva.
-Tudjátok milyen nehéz volt? Úgy adni tanácsot hogy közbe ne mondjam el hogy a másik mit mondott - mondta gondterhelten. - Szóval én örülök a legjobban hogy végre össze jöttetek - nevetett.
Közben megérkezett Harry is aki Ginnynek hozott italt.
- Pont elfogyott a puncs szóval megvártam amíg újat csinálnak. Tessék. - nyújtotta oda a vörös lánynak a poharat.
-Ez még finomabb is. - kortyolt bele. Harry tekimtete megállt rajtunk majd aprón elmosolyodott.
-Hát ti? - kérdezte halkan
-Megvagyunk. - mosolyogtam tudtam hogy hogyan érti és ő is tudta hogy én hogy értem. Aprót bólintott.
-Örülök hogy így látlak. - mondta.
-Hogyan?
-Boldogan. - felelte és tudtam hogy őszinte. Nem is kellett más és több öröm kimutatás. Tudtam hogy támogat.