Megmentő

3 / 1 Az Erdő Mélyén

Kiérve a kastélyból megcsapott a hideg levegő amivel egyszerre a fejem is kitisztult. Már nem éreztem Draco jelenlétét nem fájt a karom és semmi más fájdalmam sem volt.
- Nem hiszem el hogy Ron képes volt vissza menni ahoz a szipirtyóhoz- puffogott Ginny. - Kiállhatatlan nőszemély. Egy beképzelt liba. Te nem is vagy kiakadva? - nézett rám csodálkozva.
- Miért legyek? Nem nekem kell elviselnem. Ha Ron olyan ostoba hogy őt választotta hát akkor tessék. - vontam vállat.
- De akkor is Levander Brown.. - folytatta Ginny és míg el nem kezdődött Hagrid órája be se fejezte.
Igazán megértem viszont nem hiszem hogy tudnánk ellene tenni. És igazából nem is nagyon érdekel. Se Levander se Ron se a kettejük kapcsolata. Ronald az utóbbi időben amúgy se nagyon érdeklődött a hogy létem felől akkor engem miért is érdekeljen?! Én végig ott voltam a nehéz időkben, végig segítettem a gyászon, de ő egyszer se kérdezte meg én hogy vagyok. Mindig magával volt elfoglalva így ez se ért meglepetésként. Miért kérte volna ki a véleményünket mikor úgyis tudta mennyire utáljuk mindannyian.
- Hermione, Ginny. Álljatok meg. - kérlelt minket a vörös agyatlan. - Ti nem értitek ezt.
- Ron lehet nem most kéne - szólt Harry.
- Te tudtál róla? - nézett Ginny a barátjára aki tiltakozva rázta a fejét.
- Dehogy. Annyit tudtam hogy beszélnek.
- Szerencséd van Harry Potter - húzta össze a szemét a lány. - Te meg - nézett a bátyjára. - Még mindig hülye vagy. És egy szót nem akarok hallani.
- Te legalább meghallgatsz Hermione ugye? - nézett rám reménykedve.
- Sajnálom Ronald de ugyan az a véleményem mint Ginnynek. - ráztam meg a fejem.
- Gyere Harry, menjünk órára - fordult meg feldúltan.
A fiúk elmentek órára és mi is elindultunk a pince fele.

- A mai órán szintén párokba fognak dolgozni viszont most könnyebb feladatot kapnak. Fáradjon mindenki az előző órán kapott párja mellé. - jött be Crowslic. - Mivel párba dolgoznak könnyebb dolguk lesz. Egyszerre dolgoznak és két szem többet lát. Ma Amortentiát fogunk készíteni. - ennek hallatán a szívem egy nagyot dobbant. - Az alapanyagok az asztalon megtalálhatóak és elő is vannak készítve. Csak is kizárólag meg kell főzni a Bájitalt. Kezdhetik. - mondta majd meg jelentek a hozzávalók mi pedig bele kezdtünk.
- Hallom Weasley patkány nem tudja túl tenni magát hogy nem kedvelitek a nőjét. - szólalt meg Draco.
- Ne hívd így. - rivaltam rá.
- Akkor az a vissza maradott Weasley. - húzta pimasz mosolyra a száját ami be kell vallani tényleg elég szívdöglesztő.
- Inkább koncentrálj. - forgattam meg a szemem mosolyogva
- Hallgatás beleegyezés- suttogta mire csak meg ráztam a fejem.
- Nos most hogy mindenki készen van és ahogy láttam a legtöbb párnak sikerült is, kérnék 3 önként vállalkozót hogy ki jöjjön tesztelni a saját alkotását. - nézett körbe. - Plusz jegyért- mondta mikor senki nem akart kimenni, de ez se jött össze. Én se szívesen mentem volna mivel egyszer már volt hozzá szerencsém és nem azt az illatot éreztem mint amire számítottam. Akkor nem őszintén válaszoltam. Próbáltam hétköznapi illatokat mondani. - Jó akkor Pansy Parkinson Neville Longbottom és Hermione Granger. - oh ne...
Lassan kisétáltam a többiek mellé akik ugyan olyan kétséggel meredtek az üstük tarralmára mint én.
- Rendben akkor kérem Parkinson kisasszony kezdje.- fordult a Mardekáros lány fele aki mélyen bele szagolt az üstből kiáramló gőzbe.
- Friss menta, záporeső és őrölt kávé. - mondta lassan majd mint aki szellemet látott a helyére ment. Fogalmam se volt ki lehetett akit érzett.
- Rendben Longbottom kérem - mutatott az üstre a professzor.
- Erdei liliom, reggeli harmat és frissen nyomtatott újság. - sorolta nekem meg leesett az állam. Tudtam hogy Neville érdeklődik Luna iránt viszont nem hittem hogy ennyire vonza a lány. Luna illata elég egyedi volt így kétség nélkül tudtuk hogy őt érezte. Neville pirosló arcal foglalt helyet Blaise mellett.
- Nos Ms. Granger. - zökkentett ki a gondolatomból mire kissé remegve közelebb léptem az üstömhöz majd mélyen bele szippantottam.
Nem igaz..
Ugyanaz az illat..
Borsmenta, zöldtea és tölgyfa.
És ekkor mint egy pofon úgy vágott fejbe a felismerés hogy hol éreztem ezt az illatot.
Nem létezik..
Nem lehet igaz..
Ez biztosan valami tévedés..
Nem vonzódhatok Draco Malfoyhoz..
- Nos kisasszony? - nézett érdekelődve a professzor. Úgy éreztem megfulladok és ki fut alólam a talaj, a falak domborodni és homorodni kezdtek miközben a plafon egyre alacsonyabb lett.
- Elnézést - motyogtam majd kirohantam a teremből egy pillanat alatt. Nem tudtam merre megyek csak a lábaim vittek. A fejembe gondolatok hada vetekedett miközben már a kastély ajtaján is kiléptem az udvarra, elhaladtam Hagrid kunyhója mellett el a tiltott rengetegbe. Egy kis patakon át futottam keresztül a fákon majd egy kissebb tisztásra lyukadtam ki ahol érdekes lényekkel találkoztam. Ekkor döbbentem csak rá milyen messze koszáltam el.
A lábam ami idáig hozott most feladta a szolgálatot és térdre rogytam, szememből pedig útnak eredtek a könnyek amik sós foltot hagyva maguk után folytak  le az arcomon át majd cseppentek le a ruhámra.
Úgy eltemetkeztem a gondjaimba hogy el is felejtkeztem a fekete csontos ló szerű lényekről. Csak akkor figyeltem újra fel rájuk mikor az egyik fejével óvatosan meglökött. Thesztrálok.
Hallottam már róluk Lunától és Harrytől is. Csak olyan emberek láthatták akik láttak valakit meghalni vagy halálközeli élménybe volt részük. Nos én mindkettőt kipipálhattam.
Elég sötét volt már mikor felálltam azzal a szándékkal hogy össze barátkozok a kis teremtménnyel ami meglökött.
Mikor feltápászkodtam zajt hallottam a fák közül. Mondanom sem kell hogy a frász jött rám és egyből a pálcámért nyúltam.
- Oh kislány mire ez a harci állás? - jött ki egy fekete ruhás ember az árnyék takarásából. Arca nem volt jól kivehető hangját pedig nem ismertem. - Tedd le nyugodtan a pálcád, nem bántalak. - mondta tetetett kedvességgel. Tudtam jól hogy nem hihetek neki ezért úgyan úgy maradtam.
- Ne hallgass rá. - szólt egy ismerős hang. - Augustus Rookwood. - állt elém a tejfel szőke hajú személy akitől a legmesszebb akartam lenni viszont most örültem hogy látom.
- Micsoda öröm. Draco Malfoy. - nyújtotta a szavakat. - Hiányoltunk a köreinből. A társaság szomorúan konstatálta hogy nem csatlakoztatok a gyűlésen. - jött közelebb.
- Nem áll szándékomban vissza térni. Elég időt töltöttem az Azkabanba és nem szándékozom vissza menni. Most pedig távozz mielőtt bajod esik. - emelte fel a pálcáját tartó kezét.
- Na de Draco így illik beszélni egy régi baráttal? - jött a gúnyos hang.
- Sose voltunk azok Augustus. Most pedig kotródj. - mondta élesen Draco.
- Nem hiszem én azt. Először a lányt akartam magammal vinni de most hogy itt vagy... Biztos örülnének egy árulónak a többiek. - suttogta ördögi hangon.
Fuss.
A hang a fejembe hallatszott. Draco hangja. Beképzeltem volna?
Gyorsan.
Nem ezt nem csak képzeltem. De mozdulni nem mozdultam.
-Crucio - kiáltotta a sötét alak.
- Confundo - jött ugyanakkor Draco átka is. A két átok egymásnak csapódott ezt kihasználva Draco elkapta a karom egy el hopponáltunk a suli határáig ahonnan el küldtem egy patrónust Mcgalagonynak, Ginnynek és Blaisenek mivel velük voltunk járőrözesbe ma is.
Addig míg ide nem értek mi támadó állásba maradtunk hogy ha követtek volna fel tarthassuk őket.
- Gyerekek mi történt? - érkezett meg az igazgatóasszony a két lakótársunkkal és Hagriddal. Nagyvonalakba elmondtuk mi történt az erdőbe majd vártam a szidást. - Hermione Granger többet vártam magától minthogy egyedül kószáljon az erdőben. Viszont ennek ellenére örülök hogy mindketten épségbe vannak. Menjenek nyugodtan vissza a kastélyba végezzék a dolgukat mi a többi tanár segítségével ellenőrizzük a kastély biztonságát. - szidott meg majd adta az utasításokat. Lassan elindultunk az iskola fele vezető úton.
- Hermione megijesztettél, mindenhol kerestelek. Szerencséd hogy Malfoy időbe érkezett. - nézett rám aggódva Ginny. Viszont nekem egy kérdés furta az oldalam. Nem tudtam rájönni hogy..
- Hogy találtál rám? - szólaltam meg. Ő csak sétált ugyanúgy merev testtartással tovább.
- Nem tudom. - adta a tömör választ.
- Mi az hogy nem tudod? Csak koszáltál mint a vak kecske a búzamezőn? - csattantam fel és őszintén meglepődtem én is az indulatosságomon.
- Éreztem. - vágta rá egyből ugyan olyan hevesen mint ahogy én kérdeztem. - Csak éreztem hol vagy. - fordult felém szikrákat szóró szürke szemével. - Csak arra mentem amerre a lábam vitt. Mellesleg nem tudom hogy agyba milyen utakat jársz hogy számon merj kérni viszont jelezném hogy nekem köszönheted hogy élsz. Szóltam hogy fuss de te csak álltál. Szóval szívesen megint. - szavai élesek, vészjóslóak és gúnyosak voltak. Egyből a régi Draco jutott az eszembe akitől be kell valljam tartottam.
Az érzéseim valószínűleg kiültek az arcomra mivel egy pillanat erejéig megenyhült az arca. Viszont tényleg csak egy pillanatra mivel egyből visszatért a zord ábrázata és el is rohant feldúlt léptekkel.
Megint?
- Ne figyelj rá. - jött oda Blaise. - Nem tudja hogy kéne viselkednie ilyen helyzetben.  Ő is aggódott és gondolom rosszul esett neki hogy letámadtad. - tette a kezét a vállamra.
- Nem csak neki furcsa. Én se tudom sokszor feldolgozni hogy már nem az van mint régen. Próbálok tovább lépni én is. De nekem is nehéz. Nincsenek itt a barátaim akikkel mindig együtt voltam, olyan személyekkel lettem egybe osztva akikről azt hittem megpróbálnak majd megölni, aztán össze lettem kötve vele és azóta is olyan mintha még a fejembe lenne. Állandóan frusztrált vagyok szóval bocsánat hogy merek kifakadni. - hadartam és a végét már szinte kiabáltam. - Én is érzem őt. És ez a legnagyobb bajom. Félek hogy olyan dolgokat vesz észre a fejembe amiket nem akarok. Arról nem is beszélve hogy az előbb behatolt a tudatomba hogy úgy mondja el h fussak. Normális? Szerinted akkor ne legyek kibukva? Igen igaz nem így kellett volna számon kérnem és nem akarok rosszba se lenni vele. Örülök hogy ennyi év után tudunk normálisan beszélni. Viszont felkéne neki is fogni hogy már nem a múltba vagyunk hogy azt képzelje  magasabban van bárkinél. - fejeztem be végül majd nagyot sóhajtottam míg Ginny és Blaise csak halkan össze néztek.
- Mio tudod jól hogy melletted állok bármi legyen. Meg értem miért borultál ki tudom hogy nehéz neked. Bármi legyen elmondhatod segíthetek. Ha tartogatod csak kirobban belőled mint most. - fogta meg a kezem Ginny. - Tudom nehéz a fiúk nélkül mivel megszoktad hogy együtt töltitek a sulit viszont ne zárkózz el.
- Dracoval pedig légy türelmes. Makacs mint az öszvér és indulatos. Nem tudja mit kezdjen magával viszont tudom hogy kedvel téged. Neki is új még ez. Rajtam és Pansyn kívül nem igazán voltak rendes barátai. - mosolygot rám végül mire bólintottam.
- Menjünk hátha oda érünk még a vacsorára. - indult meg Ginny miközben át karolta a kezem.

Halkan botorkáltunk az épület fele, nekem pedig az agyam teljesen más fele járt.
Bocsánatot kellene kérném elvégre tényleg én voltam most a ludas. De mivan ha nem kíváncsi rám vagy ha csak kiabál majd velem? Vagy esetleg lenne nála valaki. Emellett eszembe jutott hogy mégis miért mentem az erdőbe. Az amortentia nem hazudik, de én nem vonzódok hozzá. Mármint oké helyes, jól néz ki, figyelmes és gondoskodó, Blaise szerint még és vicces is tud lenni. Na meg az a mosoly, embert lehetne vele kínozni de akkor se.
Nem tudtam mit gondoljak egyszerűen elvesztem a saját fejemben. Végül mire a kastélyhoz értünk elhatároztam hogy bocsánatot kérek.
- Menjetek én nem vagyok éhes és van egy kis dolgom. - néztem rájuk az ajtóban majd elsiettem.
Fel a lépcsőn el jobbra még egy emelet és ballra. Jelszó után be a társalgóba majd a lépcsőn fel majd megegyszer fel. Az ajtaja előtt megálltam és mély levegőt vettem majd kopogtam. Pár pillanat múlva nyílt az ajtó.
- Mond- nézett rám kemény arccal.
- Gondolom most látni se akarsz viszont gondolkodtam és igazad volt - böktem ki mire értetlenül nézett. - Nem kellett volna úgy neked állnom főleg úgy hogy te segítettél. Nagyon sajnálom. Tudom nem kifogás de én csak össze voltam zavarodva ezért reagáltam úgy. - hajtottam le a fejem.
- Tudom. - mondta röviden majd pár pillanat múlva folytatta. - Neked is nehéz. Őrült lennék ha azt feltételezném hogy csak nekem nehéz újra itt lenni. Próbálok én is változni. Így hát. - nyitotta ki teljesen az ajtót és megállt előttem egyenesen. - Sajnálom hogy én is úgy reagáltam. - mondta kimérten mint egy katona annyira abszurd volt hogy alig tudtam vissza fogni a nevetésem amit ő is észre vett mert szeme dühösen megvillant.
- Ne haragudj de egyszerűen hihetetlen az amit most át éltem. - tört ki belőle a nevetés. - Soha nem hittem volna el ha valaki azt mondja hogy Draco Malfoy egyszer bocsánatot kér majd tőlem akármiért is főleg nem ilyen komoly tekintettel.
- Ennyire azért ne túlozz- mondta de hallottam a hangján hogy megenyhűlt.
- Jolvan oké - korrigáltam magam  majd ugyan olyan komoran és stílusban válaszoltam. - Bocsánat kérés elfogadva. - persze ezt már ő se bírta ki nevetés nélkül.
- Jó értem már. - bólintott vidáman. - Gyere be. - biccentett mire tétován de beléptem.