Megmentő

Draco Malfoy 5

Ez a hét elég kaotikus volt. Először hétfő rettentő unalmas volt a kedd tökéletes mivel nagyrészt Hermioneval töltöttem, szerdára nincs jelzőm mivel egyrészt őrültem hogy végre anyáról jött hír másrészt aggódtam érte emellett meg még volt romlott kajától rosszul lét amit hálaistennek én megusztam és a fürdőszobás történet.
Ha nem kapcsolok időben valószínűleg elcsattant volna egy csók. És nem épp így szeretnék szint vallani és ha akkor megcsókolom valószínűleg mindent el kellett volna mondanom. Így is mázli ha ebből nem sejt semmit.
Csütörtök elég kinos is lett evégett mivel mindketten elég zavarba voltunk, próbáltam nem feltűnően kerülni nehogy valami hasonló szituáció keletkezzen. Csak ez pénteken nem úgy sült el ahogy akartam mivel Bájitaltanon ugyebár együtt dolgozunk. Hálaistennek nem történt semmi ami rontana a helyzeten.
Most szombat van ezért gondoltam kinézek a pályára.
Épp mentem volna fel a lépcsőn mikor két lány hangja csapta meg a fülem.
- Nem Ginny. Most nem megyek veled. Nagyon szeretek nálatok lenni de az idei téli szünetet itt töltöm. Mcgalagonyt megkérem hogy had kisérletezzek kicsit a pincében. - mondta majd mikor meg látott megállt. - Szia hát te?
- Sziasztok. Unatkoztam gondoltam lenézek.
- Most lesz edzésünk ha gondolod ülj fel Mioval. - mondta Ginny mire Hermione rá kapta a fejét. Az a bizonyos kinos szitu.
- Jolvan. - mondtam mintha én már nem is emlékeznék a történtekre majd elindultunk a lelátóra.
Csendben voltunk egy szót sem szóltunk egész idő alatt egészen addig amíg a griffendeles csapat pihenőt nem tartott. - Nagyon ügyesek a Mardekárnak fel kell kötnie a gatyáját. - törtem meg a csendet.
- Igen. Ginny nagyon jó csapatkapitány. - bólintott helyeslően. - Remélem felveszik a csapatba majd.
- Kviddics játékos lesz? - csodálkoztam.
- Igen. Szerintem sokra fogja vinni. - mondta büszkén. - Te hogyhogy nem játszol már?- nézett rám a beszélgetés óta először és a szemébe egy kis zárkózottság tükröződött. Szóval ezek szerint ő nem érez úgy mint én? Pedig akkor nem úgy éreztem..
- Csak hobbiból játszok. Azt is ritkán. - feleltem kurtán mire bólintott és megint csend lett. - Én mentem. - közöltem majd felálltam és elindultam vissza.
- Draco. - szólt utánam mikor már majdnem leértem. - Holnap ráérsz? - állt meg előttem.
- Igen. Mire? - néztem rá kíváncsian.
- El tudsz velem jönni a régi lakásunkba? Kellene nekem pár dolog. - magyarázta zavartan.
- persze. - feleltem egyből. Hátha így újra olyan lesz mint szerda előtt.
- Reggeli után akkor indulhatunk is. Szólok majd Mcgalagonynak hogy te jössz velem. Köszönöm. - mosolygot kedvesen.
- Szivesen. - húztam fél mosolyra a szám.
- Draco. Hát te? - szólt mögülem Adrian mire felé fordultam.
- Csak lenéztem. - mondtam szótlanul majd mikor vissza fordultam Hermione már el is tűnt. - És már megyek is. - indultam el az iskolába.
- Ne siess már. Nem állsz be? - szólt utánam.
- Nem most nincs kedvem. - válaszoltam.

Ez a lány teljesen össze zavar folyamatosan. Előszöris távolságot tart aztán enged egy kicsit aztán kezdi elölről aztán meg elhiv magával. Kettesbe.
Nem tudom hogy fogok bírni magammal a múltkori után. Azóta sem tudok másra gondolni. Minden vágyam ő.
Akarom. Vele akarok lenni.
Nem érdekel mit mondanak majd vagy kinek tetszik majd és kinek nem. Rá kell jöjjek ő mit érez.
És van egy ötletem hogy hogyan.

- Nem tudom hogy jó ötlet-e. - rázta a fejét Blaise.
- Egyetértek. Mi van ha ettől el ijeszted? - csatlakozott hozza Pansy.
- Nem hiszem. Azóta is azzal rágja a fülem hogy tudni akarja akkor mi történt. Itt az alkalom.
- Jolvan tesó ahogy gondolod. Ha szerinted be válik én támogatlak. - nyújtotta az öklét mire hálásan bele boxoltam.
- Remélem utána be fejezed ezt a szenvedést. - mosolygot Pans - Csak egy valamit kérek Draco. - komolyodott el. - Ne játsz vele. Ne taszitsd el ha épp olyanod van.
- Eszembe sem jutna játszani vele. - háborodtam fel. - Nem tudom mit hoz a jövő de igyekszem jó lenne neki. - mondtam mire bólintott.

Másnap reggel szinte kidobott az ágy és indulasra készen vártam Hermione érkezését aki 8 óra tájékán be is toppant a társalgóba.
- Ha gondolod mehetünk. - mondta mellém érve.
- Jolvan. - álltam fel. - Minek is megyünk hozzátok? - bele gondolni is észvesztő. Ketten egy üres házba. Le kell csillapodjak....
- Van egy pár könyv amire szükségem van. - felelte szűkszavúan.
- Minden rendben van? - fordultam felé. - Elég szűkszavú vagy.
- Aha. Minden rendben. Csak sok dolog jár a fejemben.
- Ha gondolod elmondhatod. Hátha segíthetek.
- Majd megoldódik. Hagyjuk. - legyintett.
Az utat csendben tettük meg egészen a házukig.
- Múltkor nem is figyeltem magam köré. Nagyon szép ház. Itt nőttél fel? - csevegtem mikor benyitottunk.
- Igen. Többnyire. Még mikor kisebb voltam akkor sokat voltam a nagyiéknál is. De ők sajnos már nem élnek. Szünetekben sokat voltam itthon. Imádtam haza jönni. - sétált el a polcok mellett amin családi fényképek sorakoztak.
- A szüleid hol vannak most? - érdeklődtem.
- Most Kanadában vannak. Ott dolgoznak. Miután töröltem az emléküket össze pakoltak és elmentek. Azóta nem jöttek vissza.
- És akkor egyáltalán nem emlékeznek? Mármint oké hogy nekik törölted a rólad meglevő emlékeiket de mások is tudták hogy van egy lányuk. Nem?
- Anya felől a nagyiék mint mondtam már nem élnek az apai nagyszülőkkel nem tartottuk a kapcsolatot, testvéreik nincsenek. Barátkozni pedig nem igazán barátkoztak. Ők vannak csak egymásnak mostmár.
- És nem szeretnéd vissza csinálni?
- De. Nagyon szeretném. De nem lehetek önző. Ha emlékeznének rám veszélyben lennének. Talán mikor már nem leszek mindennek a közepén.
- Szerintem nem önzőség lenne. Nem hiszem hogy nekik olyan jó nélküled. Sose lesz olyan hogy biztonságban legyél 100%ban. Senkivel és sehol. Sem a varázsvilágba se a muglik között. Szerintem bánni fogod ha nem adod vissza az emlékeiket. - néztem rá mire elgondolkodott.
- Igazad lehet. De egyenlőre jó így. Ők nem tudják hogy létezem én meg hogy pontosan hol vannak. Így nem tudnak zsarolni velük. - mondta majd elindult az emeletre. - Házat is jó lett volna elrendeznem mert ha véletlenül haza jönnek eléggé meglepődnének. - a hangja szomorúan csengett végig.
Hermione ezután csendben keresgélte a könyveit én pedig az ágyán ülve figyeltem.
Nem tudom miért engem hívott magával valószínűleg Ginny jobb társaság lenne neki. Arról nem is beszélve hogy ez a csend kezd ki akasztani. Egyre csak a múltkori jár a fejemben és hogy azóta milyen furán viselkedik.
- Kész vagyok. - szólalt meg egy óra keresés után. - Mehetünk ha gondolok. - nézett rám majd felém nyújtott egy könyvet. - Ezt neked adom. Már ha kell.
- És ez mi? - néztem a könyvre ami egy bőr tokba pihent.
- Egy régi árustól vettem meg nyáron. Bájital, varázsfőzet és minden amitől tökéletes lesz.
- De neked nincs rá szükséged? Te is ebből fogsz vizsgázni. - fogtam meg a könyvet majd fellapoztam.
- Lemásoltam magamnak. - rántott vállat.
-És nem kell inkább az eredeti?
- Jó lesz nekem a másolat.
- Nos akkor köszönöm. - néztem rá. - Majd meghálálom.
- Ugyan.- legyintett mire elmosolyodtam. - Menjünk lassan. Még tanulnom kell. - mondta majd bólintottam és felálltam.
- Hol töltöd a szünetet? - érdeklődtem kifel menet mint aki nem hallotta Ginnyvel a beszélgetést.
- A suliba. Te? - nézett rám kíváncsian.
- Én is. - dugtam zsebre a kezem. - Úgy volt hogy haza megyek. De nincs kedvem egyedül ülni az üres házba.
- Anyukád?
- Kérdezte hogy jöjjön e haza. De amíg Rookwood szabadon van nem akarom hogy itt legyen.
- Remélem hamar elfogják- húzta el a száját.
Séta közben egy rétre lyukadtunk ki amely közepén egy fa helyezkedett el.
- Mikor kicsi voltam sokat jöttünk ki ide a szüleimmel és a szomszédokkal piknikezni. Nagyon jó móka volt. - mondta szomorú mosoly kíséretében.
- Biztosan jó lehetett. - néztem le rá.
- Ti nem jártatok piknikezni? - kérdezte miközben a fához értük.
- Nem igazán. Én maximum Dobbyval játszottam meg a srácokkal mikor átjöttek a szüleikkel. De nagyrészt egyedül voltam. Mikor apa nem volt otthon akkor tudtunk anyával rendesen időt tölteni együtt. Olyankor a kinti kertbe hintáztunk vagy zenét hallgattunk együtt. - támaszkodtam a fának.
- Nagyon különleges a kapcsolatotok. - mosolygot rám kedvesen.
- Igen.-bólintottam majd a kezem nyújtottam felé mire a tenyerembe tette a kezét.
Egy pillanat múlva pedig a Roxfort kapuja előtt álltunk.
- Köszönöm hogy velem tartottál. - fordult hátra majd elengedte a kezem és bement. Egy pillanatra csalódottság suhant át rajtam, vártam volna valamit még. Talán kicsit nagyobb lelkesedést vagy bármi.
Talán belátta hogy jobb neki tőlem távolabb.
Meg se lepődnék..
Ezzel a hűs hangulattal mentem fel a körzetbe majd a szobámba ahol levetettem magam az ágyra és csak bámultam ki a fejemből.
A nap további része így telt egészen addig míg Blaise be nem jött.
- Csá haver. Na milyen volt? - kérdezte lelkesen majd mikor meglátta az élet unt fejem össze ráncolta a homlokát. - Ilyen rossz?
- Veszett ügy. Ideje belátnom hogy semmi esélyem.
- Nem tudom haver. Külső szemmel én látom a szikrákat köztetek.
- A szikra hamar kialszik. És láthatóan Hermionenak kialudt.
- Ne legyél már ilyen negatív. Legalább próbáld meg amit mondtál.
- Nemrég még azt mondtad nem jó ötlet.
- Tudoom. De hátha ez kell. Jobb a semminél. Ha meg mégsem jön össze akkor se veszítel semmit ha már alapból eltávolodik.
- Igazad lehet. - mondtam lehangoltan.
- Na vacsi idő. Jösz kajálni? - pattant fel.
- Aha menjünk.
A vacsoránál Hermione nem volt lent így kicsit nyugodtabban vacsiztam én is.
Miután vissza mentem a szobámba azon agyaltam hogy hogyan is kéne elmondanom a történteket. Végül nem jutottam dűlőre mi lenne a legjobb módszer és hely így éjfél tájékán elmentem aludni.

Reggel korán kidobott az ágy annak ellenére hogy későn aludtam el és újra rém álmaim voltak.
Az első két óra elszaladt majd következett a közös óránk amit egy kis gyomor görcsel vártam.
Érdekes érzés volt, akkor se éreztem ilyet mikor Voldemorttal ültünk egy asztalnál. Pedig az se volt piskóta.
- A mai napon újra váltott főzést fogunk csinálni. A feladat egyszerű lesz. Nem tudom hányan hallottak erről a főzetről ami nem más mint a Megmutató-főzet. Feltárja legtitkosabb érzéseinket. Két egyén között történik a folyamat. Csak akkor működik ha mindkét fél szabad akaratából issza meg a főzetet.
- kezdte el magyarázni a professzor miközben az asztalok között sétált. - Kétféleképpen lehet használni. Első. Mikor csak az egyik fél mutatja meg az érzéseit. Ezt úgy lehet hogy a mutató fél egy hajszálat tesz mindkét fiólaba amit az egyének megisznak felrázás után. Második. Ha mindkét fél meg mutatja, akkor mindketten mindkét fiólaba bele teszik hajszálukat.
Tárolása korlátozott idejű sok más főzettel ellentétben. Mindössze 4-5 hónapig áll el. Erőségtől függően.
Az elkészítése nem egyszerű így kérem mindenki rendkívül óvatosan végezze a feladatot és különösen legyen figyelmesek . - nézett körbe majd csettintett egyet mire a receptet tartalmazó lap megjelent az aszatlunkon nekem pedig eszméletlen ötletem támadt. - Kezdhetik. Válasszanak kezdő embert.
- Nos kezdem én ha gondolod. - mondta halkan Hermione mire bólintottam és az asztal végéhez mentem.
Szokásos módon könnyen dolgoztunk együtt és elég jól haladtunk.
- Utolsó váltás. - jelezte a professzor mire leváltottam Hermionet.
- Nagyon lassan öntsd hozzá. De tényleg lassan. - figyelmezetett az utolsó hozzávalónál. - Oké most kettőt kavarj jobbra kettőt balra vedd fel a hőfokot és mikor feljon az első buborék el kell zárni - mondta miközben csináltam amit mond.
-Kész - néztem rá mire a tekintete össze fonódott az enyémmel. Mintha a zavaros vízbe néztem volna, az eddig nyitott könyv Hermione most sehol sem volt. Máskor kiveszem a tekintetéből ha szomorú, zavart, vagy fáradt, minden érzelmet le tudok olvasni róla. De most semmit.
Most csak csillogtak mint az égen a csillagok de semmit nem tudtam.
Talán már nem kellene megvalósítani az ötletem.
- Rendben van. Minden páros dicséretet érdemel mivel senki nem robbantotta fel a termet és viszonylag jól is sikeredtek a főzetek. Mint eddig sok alkalommal most is felajánlom hogy akiknek kitűnően sikeredett a feladat az vihet belőle magával ezt az óra után kérem jelezni. Most pedig zárás képen kérem figyelmesen olvassák el az 57.oldalt majd ennek kapcsán kérnék egy egyoldalú kutató munkát. Köszönöm a figyelmet. - mosolygot ránk majd leült az asztalához.
Az óra fenmaradó része csendben telt majd a végén mindenki szedelőzködni kezdett. Én kicsit lassabban hogy a többiek kiérjenek.
-Nem jössz? - jött oda Blaise.
- De. De előbb viszek a főzetből. - mondtam majd a tanárhoz igyekeztem. - Elnézést én szeretnék kérni a főzetből.
- Természetesen Mr Malfoy. - bólintott majd adott két fiólát. - Mr Malfoy egy jó tanács. - nézett rám. - Segíthetnek egymáson, csak ne várjon túl sokáig. - értettem mire mondja de hogy honnan tudja azt nem. - Ne tartsa sokáig a szekrényben ki megy az ereje. - mondta mire bólintottam.

-Mire kell ez neked?- fagatott Blaise mikor kiértünk én pedig zsebre vágtam a löttyöket.
- Kell a tervemhez. - sétáltam az ebédlő fele.
- Miféle terv?
- A múltkori főzetet és ezt a bálon oda adom Hermionenak. Megisszuk és megtud mindent. - feleltem.
- Biztosan így akarod hogy megtudja?-húzta össze a szemöldökét.
-Miért? Szerintem ez jó ötlet. Ezt nem érti félre. Ha meg el mondanám tuti elcsesznék valamit. - ültem le az asztalhoz.
- Te tudod. Ahogy jónak látod.-rántott vállat majd enni kezdett.
A nap további része elrepült.
Órák után írtam anyának majd dolgoztam a vizsga munkámon amivel elég jól haladok nemsokára készíthetek egy mintát.
Végül este nehézen de elaludtam.

---------------------------------------------------------
Sziasztok.
Remélem eddig tetszik a történet.
Szívesen várom a vissza jelzéseket.
A részek lassan jönnek mert mostanában nehezen tudok írni de igyekszem a lehető legjobban megkreálni a történetet.
Tudom vannak helyesírási hibák de igyekszem javítani őket.
Jó olvasást mindenkinek.
:*