Megmentő

Első Pillantás

Amikor kiértünk a körletünkből sok diák is épp a nagyterembe tartott és szebbnél szebb ruhákba öltöztek bár közelében sem voltak a barátnőim kinézetéhez. Azt hiszem sikerült kimaxolnunk a dresscode-ot. Minél közelebb értünk annál nagyobb görcs keletkezett a gyomromba.
- Én itt le válok Blaise a kövi folyosón vár. - mondta izgatottan Pansy majd gyorsan elsietett.
-Én a mi körletünkhöz megyek ott találkozok Nevillel. - mosolygot kedvesen Luna és ő is távozott mi pedig lassan a Nagyteremnél találtuk magunkat.
- Harry nemsokára jön - suttogta Ginny.
- Draco a csendes folyosón vár. - suttogtam én is. - Nagyon félek. - jelentettem ki.
- Minden rendben lesz. Ha megbánt pedig kinyirom. - mosolygot rám mire picit megnyugodtam.
- Rendben de nem egyből ezzel kezdek. - mondtam.
- Jolvan ha bátorítás kell előtte szólj. - nem tudtam nem nevetni.
-Köszönöm Ginny. - mondtam hálásan majd mindketten elindultunk.
Ezer évnek tűnt mire a folyosó fordulójához értem. Kezem lábam remegett levegőt is alig tudtam venni.
Behunytam a szemem és elszámoltam tízig közbe egy nyugodt emlékre fókuszáltam hogy megnyugodjak.
Amikor erőt vettem magamon és befordultam a sarkon minden legző gyakorlat feleslegesé vált mert a lélegzetem elakadt a pulzusom pedig az égig repült.
Ha valamié akkor ezért a látványért már megérte felkelni.

Többször láttam már öltönybe meg elegánsan mégis most olyan fenségesen nézett ki. Mint egy igazi herceg.
A kislányok konkrétan ilyenről álmodnak gyerekként mikor a szőke hercegről mesélnek.
Minden tökéletes volt rajta.
Kifejezetten tetszett hogy nem zöld volt rajta hanem a griffendel színe. Fordult a kocka.
Először észre se vett mert a ujjai tördelésével volt elfoglalva csak mikor meghallotta a cipőm egyre közeledő kopogását akkor nézett fel.

~~ Draco ~~

Reggel izgatottan keltem. Sose izgultam még ennyire bál előtt. Igaz eddig nem is mentem olyan lánnyal aki igazán érdekelt volna.
Nagyon vártam már hogy lássam a ruhában remélem tetszik neki.
Nemsokra rá hogy fel ébredtem egy bagoly kopogott az ablakomon.

Kedves Kisfiam!
Nagy örömmel olvastam leveled amibe arról írtál hogy jól alakulnak a dolgaid. Büszke vagyok rád, a kitartásodra és az eredményeidre.
Boldog vagyok hogy találtál valakit aki megdobogtatja a szíved. Remélem minél hamarabb találkozhatok vele. Örülnék ha meggondolnád magad és együtt töltenénk az ünnepeket.
Remélem jó lesz a bál, érezd jól magad és drukkolok hogy minden a terveid szerint alakuljon.
Ölel és puszil Anyukád.
Szeretlek Kisfiam.

A levelet elolvasva gyorsan válaszoltam majd a bagollyal el is küldtem.
Mire a Nagyterembe értem már nem sokan voltak így a reggelim elfogyasztását nyugalomba kezdtem.
- Haver. Úgy izgulok. - dobbant oda Blaise mikor már az utolsó falatoknál jártam. - Még sose izgultam így.
- Tán megkéred a kezét vagy mi? - nevettem, egy pár voltak mégis mitől fél.
- Gondoltam rá. - mondta. - De nem nem ez a megfelelő pillanat.
- Én csak vicceltem. - töröltem meg a szám ledöbbenve. - Nem gondolod ezt korainak?
-Egyáltalán nem. Mióta az eszemet tudom ismerem. És évek óta tetszik. Minek várjak? - dobott egy szöllőszemet a szájába.
- Blaise még ki se jártatok az iskolát, nem dolgoztok. Hogy akarsz így bele vágni? - magyaráztam.
- Draco jól figyelj. - fogta meg a vállam - Egyszer mikor eljön az a pont az életedbe hogy meglásd a szeretet lányt teljes pompájában meg fogod érteni. Semmi se számít addig amíg ott vagytok egymásnak. Együtt felépitettek majd mindent és másra sem vágysz majd csak arra hogy ez minél hamarabb eljöjjön. Emlékezz erre és szólj ha ez megtörtént. - bölcselkedett majd neki állt enni.
- Fura hogy te osztod nekem az észt és nem fordítva. - nevettem el magam.
- Az idők változnak - mosolyogot önelégülten.