Megmentő

Bál Téma

Reggel szokásostól eltérve rém álom mentesen keltem, bár gőzöm sem volt hogy éjszaka mit álmodtam de azt tudom hogy szép volt. Így a kedvem is derűs volt amit a kinézetem is tükrözött. A bőröm sokkal feszesebb volt és bár egyenruha volt rajtam ma még az is jobban állt. Úgy éreztem ez a nap tökéletes lesz.
Ginny pont akkor lépett ki az ajtaján mikor leértem az emeletünkről.
- Jó reggelt - köszöntem jókedvűen.
- Neked is. - viszonozta a gesztust. - Mi ez a jó kedv? Mintha kicseréltek volna. - érdeklődött.
- Fogalmam sincs. Reggel úgy keltem hogy majd kicsattantam.
- Akkor remélhetőleg egész nap ilyen jó kedved lesz. Amúgy két hét és bál.
- Ne is mond. Harry jön végűl?- kérdeztem miközben kiértünk a toronyból.
- Igen. Olyan boldog vagyok. Bár remélem most nem fogtok össze veszni. Főleg hogy Ron is jön.
- Nem rajtam múlik. - mondtam védekezően feltartva a kezem. - Tudom Mio. De kérlek légy elnézőbb velük. Eddig hárman csináltatok mindent és furcsa nekik hogy már nem. Arról nem is beszélve hogy a régi ellenségük vagy riválisuk mellett talaltál új társaságot.
- Figyelj Ginny. El hiszem hogy rosszul esik nekik. De nekem sokkal nehezebb, ők ott vannak egymás mellett, arról nem is beszélve hogy ők nem voltak ott nekem mikor szükségem lett volna rájuk. Ha mi ketten nem kerülünk közelebb az utóbbi években akkor egyedül maradtam volna. Szerinted nekem ez hogy esik? Nem én tehetek róla hogy teljesen jól megértjük egymást a srácokkal. - mondtam miközben befordultunk a Nagyterem folyosóján.- Arról nem is beszélve hogy totál gyerekes ezaz ellenségesdi. Miért nem lehet felnőttek módjára viselkedni?
- Értem amit mondasz. Komolyan. És igazad is van. Én is próbáltam mondani nekik de haszontalan. Majd rájönnek egyszer.. Legalábbis remélem. - mondta miközben helyet foglaltunk az asztalnál. - Amúgy eltérve a témától. Biztosan egyedül akarsz majd jönni a bálba?
- Ginny mégis kivel menjek? Nem akarok azért el fogadni egy felkérést csak hogy menjek valakivel. És nem igazán van olyan akivel mennek. - magyaráztam.
- Én azért tudnék valakit. - húzogatta a szemöldökét.
- Ginnyyy. Ne kezd.
- Ugyanmár Mio. Tegyük fel hogy elhiv. Mit mondanál? - nézett rám vidáman.
- Ajh. Persze hogy igent. De korántsem azért amit hiszel. Egyedül azért mert ő az egyetlen olyan személy aki fiú és elvagyok vele annyira hogy elfogadjam az elhivást. - persze az arckifejezése elárúlta hogy egyáltalán nem hisz nekem.
- Őszintén Hermione. Mi van veletek? - nézett rám komolyan.
- Nem tudom. - mondtam egy kis gondolkodás után. - Az elmúlt napokban rájöttem hogy tényleg érzek iránta valamit. És néha olyan mintha ő is hasonlóan érezne de muszáj megérteni hogy esélytelen hogy mi össze jöjjünk.
- De miért? - csattant fel. - Ne gyere nekem azzal hogy túl sokat szenvedtetek és a többi maszlag.
- Nem erről van szó. Csak egyszer úgyis rájönne hogy én nem vagyok neki elég.
- Badarság.
- Lényegtelen amúgyis ilyesmiről beszélni mikor az se biztos hogy ő viszonozza azokat az érzéseket amiket én. Bár még én sem tudom biztosan mit érzek. Egyedül azt tudom hogy jobban szeretek vele lenni mint nélküle. - ahogy ezt kimondtam kinyílt a Nagyterem ajtaja és Ő lépett be rajta. Amint meglátott minket fél mosoly jelent meg az arcán és oda intett. Nem jött oda mivel a teremben már elég sokan voltak legfőképp a griffendeles asztalnál. Nem hiszem hogy túlságosan örültek volna ha a Mardekáros fiú oda ül hozzánk.
- Ajh ha látnád hogy néztek egymásra - motyogta Ginny fejrázva mire csak a szememet megforgattam.

Az órák eseménytelenül teltek egészen Bájitaltanig. A professzor nagyon lelkesen jött órára ami vagy nagyon jó vagy nagyon rossz. Legalábbis nekem mivel legutóbb az erdőbe kötöttem ki.
- A mai óra rendhagyó lesz. - kezdett bele. - Kérném az emelten vizsgázókat hogy fáradjanak ide ki hozzám, a többiek pedig miután el olvasták a 80. 90. 97.oldalt majd az asztalokon található minden alapanyagot felhasználásra előkészítettek csendben elfoglalhatják magukat. - mondta mire a legtöbb diáknak felcsillant a szeme. - Draco Malfoy, Hermione Granger, Eloise Midgen és Elija White.
- Silverman hol van? - néztem Dracora kérdőn.
- Elment. Mcgalagony azt mondta neki hogy vagy át iratkozik máshova vagy eltanácsolja- mondta unottan - bár nem hiszem hogy át veszik. - rántott vállat és ekkor a professzor asztalához értünk.
- Nos mivel nemsokára vizsga arra gondoltam hogy csinálhatnánk pár össze tettebb bájitalt. Két főzetet készítünk el amik egymás nélkül nem működnek. Nemrégiben lett kifejlesztve. A folyamat rövid de annál technikásabb ezért párba fogtok dolgozni. Az első amit elkészítünk az az elmenyitó bájital. Csak is akkor használható ha az aki issza önszántából issza vagy ha kritikus a helyzet és a szükség megigényli. A másik az elmelátó bájital. Csak akkor láthatunk az előző főzet megivójának a fejébe ha ezt megisszuk. Pontosan ugyan abban a pillanatban. - magyarázta - Az összetevőket az asztalokon találják. Kérdés esetén itt leszek. - fejezte be mi pedig vissza indultunk a helyünkre.
-Szóval miért is nem hiszed hogy át veszik? - kérdeztem vissza térve a témára.
- A Durmstrangba akar menni de oda száz hogy nem veszik át. Rettentően oda figyelnek már arra hogy milyen diákok és tanárok tartozkodjanak az iskolába. Mindenkit át világítanak és kivizsgálnak. Ha valaha bármi közöd volt Voldemorthoz és az ő hadjáratához semmiképpen sem vesznek fel. És nem érdekli őket hogy megjavultál vagy befolyás alatt álltál.
- Honnan tudod ezt?
- Először ott akartam befejezni az utolsó évet. De Blaise lebeszélt róla és utána kaptam az elutasító levelet. - fejezte be mire csak bólintottam.
Szóval nem akart vissza jönni elsőnek? De akkor Blaise mivel bírta maradásra?