Megmentő

1 / 4 Gond Gond Hátán

Belépve arra gondoltam hogy olyan hely legyen ahol esetleg nem klappol valami így az a látvány ami elénk tárult az volt ahol Ginny és Harry eldugták a Félvér Herceg könyvét.
Körül néztünk de nem láttunk semmit.
- Valami itt nincs rendben - suttogta Ginny. Amint ezt kimondta egy hangos puffanás hallatszott majd egy alak rohant el mellettünk.
-Petrificus totalus - kiáltottam egyből mire a személy megmerevedett.
Blaise sétált oda megnézni hogy ki az.
- Landon? Mit keresel te itt? - nézett rá kitágult szemmel. - Mi van a kezedbe? - vette el a cetlit majd elolvasta és zsebre vágta. - Segítsetek kivinni.
Miután kitoltuk semlegesítettük az átkot helyette egy láb bilincselő Locomotor mortis átkot kapott.
- Beszélj minek voltál itt. - néztem rá.
- Semmi közöd hozzá te kis..
- Vigyázz a szádra Landon. - szólt élesen Blaise ami nem kis csodálkozást váltott ki belőlünk.
- Ugyan olyan papucs lettél te is mint Draco. Mi lett veletek? - mérte végig lesajnáloan.
- Tölts el egy fél évet az Azkabanba és megtudod-sziszegte a barna fiú. - Ha meglátlak mégegyszer erre meg bánod azt is hogy vissza jöttél. - fenyegette meg, pár pillanat egymás bámulás után Landon felszegett állal ment a körlete fele.
- Mi van a papiron? - kérdezte Ginny mire Blaise át nyújtotta.
Tartsd szemmel
Ennyi volt rá írva.
De kit és  miért? És egyáltalán kiküldte?
- Tartsátok nyitva a szemeteket én ezt el küldöm Mcgalagonynak - néztem rájuk.

Egy óra múlva már az ágyamba voltam és el is aludtam egyhamar.
Vagyis aludtam volna.
Az éjszakát végig forgolódtam.
Most nem csak a saját rémálmaim gyötörtek, hanem a Mardekáros fiúé is akivel még mindig össze voltunk kötve. Bár az ő álmát többnyire csak homályosan láttam viszont az érzelmei eléggé jól érezhető volt.
Retteget, félt, kínozták és bűntudata volt.
Reggel a szokottnál is nyúzottabban néztem ki, így gyors zuhanyt vettem reménykedve hátha fel frissít.
- Jó reggelt. - köszönt Blaise mikor leértem a társalgóba hogy ott várjam meg a vörös barátnőm.
- Jó reggelt. A pökhendi haverod hogy van? - néztem rá majd leültem a szembe lévő kanapéra. Bár próbáltam érzelem mentes maradni, de azért érdekelt hogy nem  lett e komoly baja. Elvégre ő is segített nekem.
- Nincs baja. Túl éli csak az egoja sérült kicsit. - nevetett mire én is elmosolyodtam.
- Oh jó reggelt. - jött le vidáman Ginny. - Megyünk? Harryék már biztos itt vannak- lelkesedett. Bár én is örültem hogy újra látom a barátaim mégsem volt túl sok kedvem lemenni, de persze nem ellenkeztem.
- Majd később találkozunk. - intettem a Mardekáros fiúnak aki mosolyogva vissza intett.

- Merlinre de hiányoztál - ugrott Harry nyakába Ginny.
- Én is örülök hogy látlak - mondta unottan Ron.
- Sziasztok. - köszöntem mosolyogva majd megöleltem először Ront majd miután a szerelmes pár elengedte egymást Harryt is. - Milyen utatok volt?
- Meglehetősen csendes mivel rajtunk kívül senki nem volt a vonaton. - válaszolta a sebhelyes barátunk.
- Neked. Én végig hallgattam ahogy horkolsz. - húzta a száját Ron miközben megindultunk a Nagyterem fele.
-Undorító még mindig ahogy eszel- grimaszoltam Ron látványán ahogy egyik ételt a másik után nyom le a torkán.
- Most miért? Éhes vagyok. - nézett értetlenül.
- Disznó vagy- mondta a bátyának Ginny.
- Milyen órátok lesz? - kérdeztem Harry.
- Először SVK aztán Bűbájtan Bájitaltan Átváltozástan Runaismeretek újabb Bűbájtan. De csak a SVK közös tudtommal.
- Igen mi is azzal kezdünk csak míg én Mágiatörténelemre megyek addig Ginny edzeni megy utána Legendás állatok ismeret lesz utána Bájitaltan,  Átváltozástan. - soroltam.
-Jolvan nekünk még fel kell menni Mcgalagonyhoz utána az órán találkozunk - mondta Harry majd megbökte Ront hogy menjenek.
- Hogy van a kezed? - kérdezte Gin.
- Az már egészen jó csak el múlhatna már ez a kötelék dolog.
-Ennyire rossz?
- Nem a főzettel van gond hanem hogy elég nekem a saját bajaimmal megküzdenem. Minden fájdalmát érzem és tudom hogy furán hangzik de egészen megsajnáltam. Nem hittem volna hogy ennyi minden emésztheti. Mármint tudtam mindig hogy nehéz neki is de nem hittem hogy ennyire. A karom folyamatosan ég emészt a bűntudat olyan dolgokat látok amiket nem akartam soha. - mondtam elhaló hangon. - Azt hiszem egy kis levegőre van szükségem mielőtt órára megyünk.
- Ne menjek veled? - nézett aggódva Ginny.
- Ne, nem kell- mondtam majd ki siettem.
Egy kieső helyen megálltam és a lépcsőre leültem, majd próbáltam egyenletesen lélegezni ami nem sok sikerrel ment. Az ismerős érzés újra magával kívánt ragadni. Látásom újra el homályosodott és a légzésem egyre gyorsult. Már szédültem is mikor egy kéz megragadott és maga fele forditott.
- Figyelj rám. Lélegezz velem. - fúrta a tekintetét az enyémben Draco mire aprót bólintottam. Az együtt légzésnek meg volt a hatása mivel pár perc múlva a légzésem újra normális lett.
- Köszönöm - suttogtam magam elé.
-Minden rendben? Mitől paráztál be? - beszéde nem volt cukkolo vagy bántó inkább baráti és érdeklődő.
- Aha minden oké csak nehéz ez nekem.- rántottam vállat mire megértően bólintott.
- El hiszem. Ne aggódj elfog múlni. Mármint a roham. Egyszer elmúlik. - dugta zsebre a kezét majd a tájat kezdte el kémlelni.
- Neked is volt hasonló? - néztem rá.
- Aha. Miután kijöttem az Azkabanból.  Sokszor úgy éreztem hogy csak álom és ha felkelek még mindig apám elvárásának kell megfeleljek és ugyanabba a közegbe leszek. - mondta. Fura volt őt így látni, ilyen nyíltan. Mindig érdekelt milyen lehetett azoknak akik az oldal másik felén álltak. De hogy őszinte legyek leginkább az érdekelt neki milyen lehetett. Ezen gondolkodtam és észre se vettem hogy még mindig őt kémlelem csak mikor rám nézett. - Miaz? - ráncolta össze a homlokát értetlenül egy apró mosollyal a szája szélén.
- Semmi csak azon gondolkodtam hogy szerintem összesen nem beszéltünk ennyit hét év alatt mint az elmúlt időben. Na meg sosem láttalak ilyen őszintének és nyíltnak.
- Sok minden van ami változott. Szeretnék új lapot kezdeni. Mivel kitörölni nem tudom a következőkbe lehet másként.
- Nem tudom miken kellett keresztül menned de sajnálom. Tudom jól hogy nem csak nekünk volt nehéz ez az egész. De sose hittem hogy olyan rossz lennél mint aminek hittek. - adtam a tudtára mire megrázta hitetlenkedve a fejét. - Érzed, tudom jól. - néztem rá de nem nézett a szemembe.
- Nem tudod miket tettem. Nem tudod hogy éltem. - rázta meg bosszúsan a fejét. - Ez is én miattam van rajtad. - bökött a karomra.
- Nem te csináltad. És tudom jól hogy nem tetszett neked se az ami történt. Ha olyan rossz ember lennél egyből megmondtad volna hogy Harry az. Nem húztad volna az időt, és végképp nem akartál volna kimenni amikor elkezdtek kínozni. - emlékeztettem a kúriába történtekre. - Azt hiszed nem láttam az arcod utolsó évben a suliban? Állandóan a semmibe merengtél bánatosan. Alig szóltál bárkihez. - mondtam egyre nagyobb indulattal.
- Nem tudsz semmit rólam. - nézett végül a szemembe és szikrákat szórt a tekintete. - Attól hogy okos vagy nem tudhatsz mindent. Annyi rosszat tettem amiért életem végéig bűnhődnöm kell. - mondta mire megenyhültem.
- Ha tényleg olyan gonosz lennél nem ismerted volna most be hogy amiket tettél az rossz volt. - mondtam higgadtan mire az ő arca is megernyedt egy pillanatra. - Ha tényleg olyan gonosz lennél nem jöttél volna ide. - kezdtem el sorolni. - Ha tényleg olyan gonosz lennél nem vigyáztál volna rám Bájitaltanon. Ha tényleg olyan gonosz lennél nem érdekelt volna hogy érzem magam és nem érdekelne mi van a karomon. - fejeztem be. - Én megbocsátottam neked mindenért és ha én megtettem más is megfogja. Eleget szenvedtél Draco - simitottam meg a karját mire a szeme kitágult. Saját magamat is megleptem azokkal amiket mondtam. De ez volt az igazság.
Sok időm volt végig gondolni mindent.
Mi se voltunk vele kedvesek sose, mi is mindig bele álltunk és mi is megitéltük őt. Bár a fiúkkal ellentétbe ahogy nőttünk én egyre nagyobb kétségbe vontam azt hogy tényleg olyan mocsok legyen mint az apja. Sajnáltam amiért Lucius úgy bánt vele ahogy, sajnáltam amiért egyre magányosabb lett és sajnáltam hogy annyi mindenen ment át. Láttam hogy nézett a háborúkor mikor Voldemort és a szülei hívták.