Megmentő

Ezt Nem Hiszem El

Az elmúlt napjaim nem éppen voltak a legjobbak.
Egyáltalán nem tudom mit csináljak és mit gondoljak.
Próbálom rendezni magamba a dolgokat.
Most lehetne kérdezni hogy " Hermione mit hisztériázol mikor eddig is voltak már kínos szituk?! " meg " De hermione nem azt akartad eddig hogy alakuljon valami?"
A válasz de igen.
Voltak érdekes pillanataink de ez más volt. Itt éreztem felőle is valamit. Valamit amit nem tudok hova tenni.
És nem is ezzel van a probléma. Hanem azzal hogy mivan ha csak képzeltem. Ezaz egész túl bonyolult.
Ginny szerint túl reagálom.
Igaza lehet.
Folyamatosan kerülöm, át nézek rajta és közömbösen viselkedek vele. De egyszerűen nem tudok a szemébe nézni úgy hogy ne záporoznának a kétségeim.
- Na jó. Nekem ebből elegem van. - pattant fel Pansy mikor megint elkezdtem a hisztit. - Hermione. Ne nyüszíts már. Hogy tudsz ennyire zavart lenni? - tette csípőre a kezét. - Ne gondold már túl. Akkora távolságot tartasz tőle hogy beférne a kinai nagyfal. Ez történt. Oké. Akkor lépj tovább. Ha nem csinálnád ezt talán rájönnél hogy ő mit érez. Úgy ez nem fog sikerülni ha nem kommunikálsz vele normálisan. - mondta szigorúan mire Gin helyeselve bólogatott.
- De ti ezt nem értitek...-vinyogtam.
- De Hermione. Értjük. Mi is átmenetünk ezen. - puffogta Pans. - Ezzel nem leszel előrébb.
- De hisz azt sem tudom én mit akarok. - fakadtam ki. - Igen tetszik. Oké. Vonzódok hozzá. És? Ez mind nagyszerű. Az is fantasztikus ha ő is ezt érzi. De mi lesz tovább? Hm? Merlinre már miért nem lehet egyszerű? - emeltem meg a hangom. - Ronnal nem volt ilyen bajom. - temettem az arcom a tenyerembe.
-Mert Ron nem Draco. Megint más ha valakit szeretsz vagy szerelmes vagy bele. - ült mellém Ginny. - Mio. Ne menekülj előle.
-Én csak tudom mi vár ránk. Olyan életet élünk hogy bármelyik pillanatban bajunk eshet. Most is rettentően fájna mi lenne ha még közelebb kerülünk. Arról nem is beszélve hogy mivan ha mégsem illünk össze? Meghát mivan ha elé állok és megmondom neki hogy érzek és ő azt mondja hogy ő nem érez így. - mondtam majd hirtelen eszembe jutott és Pansyre kaptam a fejem a legvarázslatosabb mosolyommal. - Paans. - szóltam neki mire kérdőn nézett rám. - Mondott neked valamit? - kérdeztem ártatlanul pislogva.
- Neeem. Nem játszunk ilyet. Ez a ti dolgotok. Én nem beszélek nekik arról amit veletek beszélek és fordítva is igaz. - rázta meg a fejét.
- Ne csináld már. Legalább valami nagyon apróságot árulj el. - könyörögtem.
- Nem. Kizárt. - mondta határozottan mire lehuppantam az ágyra.
- Hermione pár nap és itt a bál. Jó lenne rendezni a dolgot mert így irtó ciki lesz. - szólt Ginny mire felsóhajtottam.
- Igazad van, de nem tudom hogy kéne.
- Hát meg kell beszélni. Nem tehetsz úgy mintha mi sem történt volna. - jegyezte meg Pans.
- Igazából...- mosolyodtam el. - De. Ez a megoldás. Úgy teszek mintha meg sem történt volna. Pansy te zseni vagy.
- De hát én nem...
- Minden olyan lesz mint azelőtt. - újongtam. - Éhes lettem menjünk enni. - ugrottam fel az ágyról mire a lányok épp értetlenül néztek rám.
A kedvem egyből feloldodott a mosoly újra kiült az arcomra és vidáman indultam el ebédelni mitsem törődve a mellettem két pusmogó lánnyal.
- Hermione nem hiszem hogy ez jó lesz így. - nézett rám Pansy aggódva.
- Pedig hidd el ez a megoldás. - biztattam mosolyogva majd beléptünk a nagyterembe ahol már sokan fogyasztották a jobbnál jobb finom ételeket. Mivel a következő óránk Bájitaltan fel kell készüljek ehez pedig az kell hogy valami energia dús ételt egyek.
- Olyan rossz hogy ma nem jöttek Harryék. - nézett szomorúan maga elé Ginny.
- Nemsokára láthatod. És amúgyis Pénteken van a bál akkor egész éjjel együtt lehettek. - tettem a kezére a tenyerem biztatásként.
- Igazad van. - eresztett meg egy halvány mosolyt. - Nagyon várom már ezt a bált. Remélem minden jó lesz. - vigyorgott.
-Biztosan. Bár én félek hogy lesz valami össze tűzés Ronald szája végett. - csóváltam a fejem és bekaptam az utolsó falatot a főzelékemből.
- Majd figyelmeztetem hogy viselkedjen. - mondta Ginny.

- A mai órán egy igazán érdekes főzetet készítünk el ami igen egyszerű tekintve hogy ma nincs dupla óránk. És mielőtt bele vágnánk szeretném jelezni hogy a második félévben keddenként fakultáció lesz a vizsgázóimnak nulladik órában. - kezdett bele a professzor mire nagyot sóhajtottan a hír hallatán. Nem igazán akartam olyan korán felkelni mikor így is későn fekszek mostanában megint a vizsgákra készülés miatt de hálaistennek addig még van egy kis idő. - Nos, a mai napon egy memento főzetet készítünk. Lényegében eszünkbe jutatja az elfeledett dolgokat, emlékeket. Ha a főzet elég erős a gyengébb érzelem, elme homályosító bűbájt is eltörli de sajnos az emlék törlésen nem segít. Ezt kipróbálhatják azok akiknek a főzet sikerül. A recept az asztalon a hozzávalók a helyükön lehet kezdeni.
-Shh. Mio. - szólt oda Ginny. - itt vannaj a fiúk. - ujjongott a hajtogatott madarat mutatva a vörös mire mosolyogva bólintottam.
- Azt írja hogy levendula lé kell de itt csak sima levendula található azaz nekünk kell ki nyerni a levét. - mondtam miközben a receptet tanulmányoztam. - Szerintem először nyomkodjuk meg a virágokat és a leveleit aprítsuk fel és nyomjuk ki a levét. Így a lehet legtöbb lé fog kijönni belőle. - néztem rá mire ráncolt homlokkal figyelte ahogy beszélek utána várt egy kicsit majd bólintott. Nem csodálom hogy nem értette ezt a pár fordulást mivel napokig levegőnek néztem.
Nagyon jól haladtunk a feladattal és egy fél óra múlva már készen is voltunk. - Utolsó lépés hogy le kell tenni a földre hogy hamarabb kihüljön. - olvastam fel az utolsó utasítást ami csak nagyon apróval volt oda írva a lap aljára. Draco egy rongyal megfogta az üstöt és le tette a földre.
Miután mindenki végzett a professzor végig sétált a padok között és megnézte a végeredményeket.
- Nagyon ügyes volt mindenki. Remekül sikerültek a főzetek. Most pedig mindenki aki szeretne ihat egy kupicával. - dicsért meg minket a tanár és mivel igazán érdekelnek a bájitalok hogy tanulhatnék jobban ha nem úgy hogy magamon tesztelem a kész terméket.
- Biztos vagy benne? - nézett rám aggódva Draco.
- Persze, az főzetünk tökéletes lett. - mondtam és nem értettem mire ez a nagy aggodalom ami az arcán van.
Felhajtottam a csésze tartalmát majd csukott szemmel vártam a hatást.
-Na? - kérdezte.
- Eddig semmi - válaszoltam. - Úgy látszik nincs semmi... - ahogy elkezdtem mondani megjelent a szemem előtt Ron.