Megmentő

7/4 Bonyolult Élet

Az éjszaka nagyon nehezen telt. Néha elbóbiskoltam pár percre de az idő nagy részét ébren töltöttem. Várva hátha Draconak szüksége van valamire, vagy éppen az ablakon ki lesve megbizonyosodva arról hogy biztonságban vagyunk.
A házba időzve eszembe jutott milyen volt egyszerű muglinak lenni. Mikor anyuékkal együtt társasoztunk a nappaliba egy tál nasi mellett vagy mikor anyával együtt sütöttünk csokis kekszet az iskolába. Akkoriban egészen más volt. Mára már anyáék nem emlékeznek rám és nem lesz gondtalan semmi sem.
Vajon mikor lesz az hogy nem kell mindig magam mögé nézzek, van olyan hely ahol nyugalomba lehetek? Ahol nincs több harc és csata, nincs gonoszság.
Az éjszaka közepén megtaláltam a régi könyveimet amiket akkor szereztünk be mikor először jártam az Abszol úton. Nagyjából csak át lapoztam a legtöbbet végül a Bájitaltan maradt a kezembe. Rengeteget használtuk a fiúkkal minden évben akárhányszor kellett szembe néznünk Voldemorttal.
Nagyon szerettem már az első perctől bájitalt főzni. Egy ideig elgondolkodtam hogy mi lenne ha inkább Bájitalmester lennék. Végülis ezzel is tudnék utazni mégis ha ugy gondolom hogy nem akarok többet felfedezni akkor le is telepedhetek bárhol. Főzhetnék kórházaknak is esetleg de nyithatnék saját patikát is.
Végül úgy döntöttem hogy mindkét tárgyból emelten vizsgázom. És utána lesz még pár hónapom el dönteni mit is szeretnék.

Nemsokára bál. Kísérőm pedig nincs és mivel Ginnyhez jön Harry, Pans pedig biztos Blaisel megy egyik barátnőmmel se tudok karöltve menni szóval szólóba fogok megjeleni.
Aztán a gondolataimba rájöttem hogy még mindig nem tudom hogy honnan van a ruha. Vajon ismerem a feladót? Vagy csak egy tervező küldte? De ahoz üzenet is érkezett volna. Nem mellesleg már rég nem küldött senki semmilyen ruha darabot. Mindenesetre elképesztően gyönyörű.
- Jó reggelt. - szólt mögülem egy rekedt hang mire egyből megfordultam a tengelyem körül.
-Jó reggelt. - léptem a kanapéhoz. - Hogy érzed magad?
- Jól. Csak a fejem hasogat kicsit. - ült fel majd a tekintetét az enyémbe furta. - Nektek nem esett bajotok?
- Nem. Jól vagyunk. Pansy fent van alszik.
- Te? Miért vagy fent?
- Nem tudtam aludni. - húztam meg a vállam. - Szeretnél vissza menni lassan a Roxfortba?
- Nem arról szól hogy szeretnék-e vagy sem. - húzta mosolyra s száját.
- Amúgy se ártana ha egy hozzá értő megnézne. Megyek felkeltem Pansyt. A mosdót a folyosón találod a legközelebbi ajtó az.-mondtam majd induláshoz készültem mikor Draco elkapta a kezem nekem pedig a torkomba ugrott a szivem.
- Köszönöm. - mondta miközben a szemei a csontomig hatoltak. - Komoly. Nem tudom miért teszed azt amit teszel. Nem tudom miért törődsz velem. És nem tudom azt se hogy miért nem tudok el szakadni mellőled. Köszönöm hogy itt vagy velem. - észre sem vettem hogy közben fel állt és már én néztem fel rá. - Nem tudom elégszer megköszönni. - suttogta majd egy hajtincset a fülem mögé tűrt mire áram ütés szerű bizsergés futott végig a testemen. - Hermione - szinte csak lehelte a nevem oly módon ahogy még senkitől nem hallottam. Teljesen megbabonázott. A keze az állam vonalahoz csúszott és még közelebb lépett mire teljesen lefagytam nem érzékeltem semmi és az agyam sem működött tovább.
- Jó reggelt. - szólt egy álmos hang. - Ó, megzavartam valamit? - kérdezte nagy vigyorral az arcán. Draco el lépett előlem, belőlem pedig egy hatalmas sóhaj szakadt ki. Észre sem vettem hogy nem vettem levegőt.
A szőke szó nélkül kikerülte Pansyt mire én sokkoltam lehuppantam a kanapéra.
-Hermione mi történt itt az előbb? - vetette le magát mellém csillogó szemmel elég izgatott volt, viszont én nem tudtam értelmes válasszal szolgálni.
- Nem tudom - nyögtem ki. Meg akart csókolni?

A következő órába össze szedtük magunkat majd a nappaliba készültünk a haza útra.
Pansy nem nyaggatott tovább látta hogy még én se tudom hogy mire gondoljak.
- Felőlem mehetünk. - szólt vidáman a lány.
- Én is megvagyok - jött vissza a konyhából Draco.
- Jolvan akkor kezeket. - nyújtottam a tenyerem mire Pansy lelkesen megmarkorlta a kezem Draco pedig úgy tűnt kómába akar küldeni mivel úgy gondolta nem okoz kisebb agyblokkot ha rá kulcsolja az ujjait az enyéimre. Megráztam alig észre vehetően a fejem majd az iskola elé hopponáltam.
- Gyerekek. - jelent meg fél perc múlva Mcgalagony. - Örülök hogy máris visszatértek. Mr. Malfoy kérem fáradjon a gyengélkedőre. Maguk meg fáradjanak az irodámba.