Megmentő

5/2 A Levél

A kanapén végül ketten maradtunk mivel a két jó barát hablatyolva valamit elsiettek.
Percek teltek úgy hogy pirulva álltam a szőke vizsgáló pillantását.
- Furcsa lány vagy te. - rázta meg végül a fejét.
- Miért? - kaptam fel a fejem ő viszont válasz helyett felállt és elindult felfelé. - Hey. Nem válaszoltál. - rivaltam rá mire megállt. - Draco válaszolj. - kértem meg mikor mellé sétáltam.
- Olyan embert... Embereket védel akik nem érdemlik meg. - tudtam jól hogy most csak magáról beszél. Megint kezdi a szokásos "rossz ember vagyok nem érdemlek semmit" monólogot.
- Ajh Draco ne kezdjük már megint. - sóhajtottam.
- Miért kell neked állandóan a jót látnod? Nem gondolsz bele abba hogy lehet csak kihasználunk vagy el árulunk majd... Mivan ha amúgy valami rosszba sántikálunk?
- Ha mindez igaz lenne akkor most ez nem lenne téma. - néztem rá. - Miért akarsz mindig ellökni magadtól? - sóhajtottam.
- Bántani foglak Hermione. - csukta be a szemét. Aggódalom ült az arcára és nyugtalanság.
- Rendben. De majd túl elém. - tettem a kezem a karjára mire képek suhantak megint a szemem előtt.
Megint a lépcsőn voltunk.
-Tudom hogy utálsz, megis van az okod rá. Ezután még több lesz. - mondta miközben a kezemet megfogta, én pedig értetlenül figyeltem amit csinál.
- Malfoy nem egészen értem most mi van. - ráncoltam a szemöldököm csillogó szemekkel amik az előző sírás miatt ki is pirosodtak.
- Tudom. Nem is kell. Csak szeretném hogy tudd mindig megvédelek.....- a végét már csak nagyon hallkan hallottam, viszont még utána is volt valami mivel láttam hogy még beszél.
- Jól vagy Hermione? - nézett aggódva Draco.
-Nem tudom. - bámultam magam elé. - Láttam megint. - arca elárúlta hogy tudja mirol beszélek. - Vagyis inkább hallottam. - mire az állkapcsa megfeszült. - Azt mondtad mindig megfogsz védeni. - mondtam meg se várva a kérdést. - Miért mondtad ezt nekem?
- Hermione nem hiszem hogy ezt most kéne megbeszélnünk. - mondta kimérten.
- Na nem.. Ne zárkózz el. - ráztam meg a fejem. - Tudom jól mi jön most. Te elődöntöd mit kell és nem kell tudnom, felveszed a fa pofát és el rohansz.
- Hermione ne erőltetsd kérlek. Elfogom mondani egyszer. Ígérem. Csak ne most. - nézett rám mint akinek a fogát húzzák.
- Nem hiszlek el Draco Malfoy. - ráztam meg a fejem megadóan majd elindultunk fel az emeletünkre.
A csöndes sétánkat az emeleten egy fekete bagoly szakította meg aki pont akkor szállt le az ablakpárkányra. Oda siettem és kinyitottam neki az ablakot majd a levelet megnéztem. Draco.
- Neked jött. - nyújtottam oda ő pedig egyből feltépte. Épp indultam volna a szobámba mikor egy nyugtalan sóhajt hallatott a szőke. - Minden rendben?
-Nem. - mondta tömören majd oda nyújtotta a levelet.

Draco Malfoy,

A múltkori találkozásunk nem volt valami szép így hát találkozz velem két nap múlva ott ahol a Nagyúr a felépülése alatt tartózkodott.
Ha pedig nem jönnél el komoly következményei lesznek.
Ne menekülj a sorsod elől. Tudod jól hova tartozol.
Tedd büszkévé apádat.

-Meg kell mutasd Mcgalagonynak. - vágtam rá egyből.

Félórával később már az igazgató asszony olvasta a levelet komoly tekintettel.
- Köszönöm Mr Malfoy hogy hozzám fordult. Azt hiszem ide kell hívjam a Rendet és a biztonsági felügyelők többi tagját. - nézett ránk. - Kérem addig foglaljanak helyet.
Mcgalagony patrónust küldött minden érintett személynek egy üzenettel majd mikor ezzel végzett sürögni forogni kezdett a könyvek között, mi pedig csak csendben vártunk. Draco idegességében az ujjait tördelte szinte már ki csavarta őket ezért bele se gondolva mit teszek rá tettem a kezem az ő kezére.
Mintha áram ütés ért volna. Tekintete a kezünkre vándort mire el akartam húzni ám ő tenyerébe fogta a kezem.
Arcom szinte lángolt viszont teljes megnyugvást éreztem.
Ami különös volt mivel a szivem szinte kiszakadt a helyéről úgy kalapált pár pillanat gondolkodás után rájöttem hogy ezt lehet nem is én érzem.
Nem sikerült megbizonyosodnom róla mivel az ajtó nagy hangal kinyílt mi pedig elkapva kezünket fel pattantunk.
- Jöjjön mindenki a nagyasztalhoz. Ti is kedveseim. - jött be elsőként Mcgalagony akit Kingsley Shacklebolt, Molly és Bill Weasley és Hagrid követett. - Nemsokára érkeznek a többiek is. - mondta miközben mindenki helyet foglalt. És éreztem magam mellől hogy Dracot újra el kapja az aggodalom. - Á itt is vannak - kapta fel a fejét egy könyvből a kopogásra a szemüveges asszony. - Tessék. - kiáltott ki mire Pansy, Ginny, Luna, Neville, Seamus és Blaise jöttek be. Majd nem sokkal rá hogy az asztalhoz értek Ron és Harry léptek be.
A levegő elég feszült lett mikor a két fiú szembe velünk leült. Látványos utálattal nézték a három Mardekáros diákot és persze én se maradtam ki a megvető pillantásaikból.
- Nos köszönöm hogy ilyen gyorsan ide fáradt mindenki. Mint említettem elég fontos az ügy. Pár órával ezelőtt egy levél érkezett Mr Malfoyhoz amelyet egy halálfaló küldött neki. Ezzel a levéllel egyből hozzám fordult amiért nagyon hálás vagyok. Az említett halálfaló találkozni szeretne Mr Malfoyal valószínűleg azzal a céllal hogy segítségükre legyen egy újra támadás esetén. - tájékoztatta a többieket az igazgatónő.
- Honnan tudjuk hogy ez már nem a tervük része? - szólt gúnyosan Ronald.
- Vele voltam mikor megkapta a levelet. - mondtam érzelemmentes hangon rá se nézve.
- Nem jelent semmit. Lehet már előtte is kapott levelet és az egész csak színjáték. - folytatta. - Mi okunk lenne hinni neki?
- Nos remélem ezért nem haragszik meg. - nézett Dracora Mcgalagony. - Év elején a be költözés előtt megszeghetettlen esküt tett nekem Mr Malfoy miszerint semmi felé árulásba nem vesz részt se az iskola se a varázs világgal szemben emellett azt is megfogadta hogy nem hazudik és titkolozik ilyen esetben. - jelentette ki mire az állam leesett. Soha nem gondoltam volna hogy ilyenbe bele menne. Ettől még nagyobbat nőt a szemembe.
Persze nem hagyhattam ki a diadalmas ábrázatott amivel a két aurort díjaztam. Persze nekik ettől az előző magabiztosságuk teljesen elpárolgott és csak csúf tekintettel válaszoltak.
- Mivel ezt megbeszéltük jöhetnek a javaslatok hogy mihez kezdjünk akkor.- tette össze a tenyerét az igazgató asszony.
- Úgy vélem ez akár elterelés is lehet főleg hogy tudjuk nem Mr Malfoy volt az első akivel kapcsolatba léptek. Javasolnám a diákok átvizsgálását elsősorban. - szólt Mr Weasley.
- Így van emellett korlátozni kéne a levél írásokat nehogy valaki üzenni tudjon nekik hogy tudomasunk van a levélről. - csatlakozott férjéhez Molly.
- Én javasolnék egy blokádot amely a kifele és befele való kommunikációt is gátolja. Tudjuk hogy sok a tehetséges diák akik már sok varázslatot ismernek amik a kommunikációt segítik.
- Rendben van. Ezek tökéletesen biztosítják az iskola védelmét - bólogatott Mcgalagony.
- Pár auror és a Rend tagjai elkisérhetné Mr Malfoyt a találkozóra. - mondta Kingsley.
- Nem. Nem. Nekem eszem ágában sincs elmenni. - szólt Draco heves ellenkezéssel.
- Mr Malfoy elhiszem hogy aggódik és nem szívesen menne vissza viszont megfenyegették emellett jó lehetőség lezárni végre ezt a mizériát. - győzködte Mcgalagony ami hatásos volt némileg mivel Draco sóhajtva dőlt hátra megadva magát. A szívem szakadt meg hogy így látom. Tudom jól milyen rosszul érinti.
Egész megbeszélés alatt ideges volt, törte az ujjait és feszítette az állkapcsát.
Végül a terv az lett amit Kingsley és a Weasley házaspár tanácsolt emellett a biztonsági felügyelők egész nap járőröznek szemmel tartanak mindenkit.
A megbeszélés végén Draco kiviharzott az irodából.
- Megyek megnézem. - szólt oda Blaise majd Draco után sietett.
- Hermione kedves de jó látni. - jött oda Molly. - Olyan rég láttalak. Ha lesz időtök és rá érsz ugorj majd be. - mosolygot kedvesen. - Sajnos most sietünk. Várunk majd. - ölelt meg majd mikor a férje oda ért indultak is.
Ginnyvel csendbe ballagtunk a hálókörletünk fele mindketten elvoltunk a gondolatainkba.
- Ginny én meg beugrok ide. - biccentettem a könyvtár irányába mikor mellé értünk.
-Rendicsek.

Kinyitva a terem ajtaját nem láttam egy diákot sem amitől jobb kedvem lett. Nem volt kedvem most senkihez se.
Már egy ideje bojongtam a könyvek között mikor egy érdekes könyvet vettem észre. Tiltott Bájitalok és különleges anyagok.
Nem láttam eddig itt ezt a könyvet. Ennek szerintem a zárolt részlegen lenne a helye.
De hát ha már itt van bele olvashatok nem de?
Hátra igyekeztem ahol egy puha babzsákot ideztem meg amibe el merülve felnyitottam a könyvet. Érdekes dolgok voltak benne amiket még a vizsgán is hasznosíthatok. Pár ritka növényről ihletet is kaptam hogy ha ebből vizsgáznék akkor mit készíthetnék bar való igaz nehéz beszerezni őket.
Egy ideje olvastam már mikor zajt hallottam a másik oldal felől.
A könyvet bezártam majd a pálcám felemelve elindultam a zaj irányába.
Megvoltam győződve hogy egy újabb Rookwood féle akció van folyamatban.
Viszont nem voltam felkészült arra amit láttam mikor oda értem.
- Merlinre. Bocsánat. - fordultam gyorsan sarkon.
- Granger. - hallottam magam mögül a hangját mikor már kifelé mentem.
Nem is tudom miért akadtam ki hogy ott találom egy lány szájába. Hiszen ő Draco Malfoy. Az volt a csoda hogy eddig nem találtam így rá még sehol.
A fejem lángolt és a szívemet mintha skatujába fogták volna.
- Hey. Granger. - jött utánam.
- Miattam ne szakítsátok félbe. - mondtam majd folytattam az utam. - Mit mondtál? - álltam mrg mikor leesett hogy hívott. - Granger? - néztem értetlenül rá.
- Csak megszokás. Ne csináld már.
-Miért jöttél utánam?
-Nem tudom úgy láttam feldúlt vagy. - mondta tanácstalanul.
- Hát nem vagyok épp nyugodt. Mellesleg az a csoda hogy te nem vagy..
- Az vagyok.. - ellenkezett.
- Ja. Persze. Nem hittem hogy ezután neked még erre van energiád. - vágtam oda
- Mintha közöd lenne hozzá - vágott vissza olyan arcal mint ahogy régen mondta hogy Sárvérű.
Szemem egyből könnyes lett.
- Ez nem te vagy.. - ráztam meg a fejem.
- De Hermione. Én ilyen voltam mindig is. Mondtam neked hogy rossz ember vagyok. Bántok másokat. Nem vagy biztonságba a közelemben.
- Ilyenkor olyan vagy mint régen. Tudom hogy azt se te akartad. És ezt is direkt csinálod. - néztem rá jóhiszeműen.
- Ne csinálj úgy mintha mindent tudnál. Mindent magamért teszek. És ne hidd hogy meg tudsz változtatni. - kiabált rám.- Merlinre már. Olyan naiv vagy.
A szavai pengeként hatoltak belém. Feladva a veszekedést megfordultam felmentem a szobámba ahol senkinek nem nyitottam ajtót és a gondolataimba merülve bámultam magam elé.
Miért jó ez neki?
Miért taszít megint el?
Miért kell újra és újra lejátszani ezt?
A szívem meghasadt és nem értettem miért csinálja mindezt.
Azt hittem megváltozott de lehet neki volt igaza.
Naiv lennék?
Fogalmam sincs hogy miért velem cseszik ki mindenki, miért én szenvedek mindig.
Nem tudom mi fájt jobban az hogy olyannak láttam őt mint régen vagy az amit bent láttam.
De ugyanmár ahoz semmi közöm végülis mint annyiszor mondtam csak barátok vagyunk.
Mi csak barátok vagyunk.
Semmi több.
A szememből patakzott a könny, rettentően rosszul esett az egész helyzet.
Szerettem volna eltünni és soha többet vissza jönni.