Megmentő

7/2 Érzések

A nagyteremből kiérve Ginny egy a diákok által alig látogatott folyosóra húzott minket.
- Itt meg mi folyik? - nézett felválltva ránk - Először titeket talállak egy ágyban - fordult felém mire Pansy szeme rám pattant csodálkozva mire le sütöttem a szemem. - Te meg olyan vörös lettél mint egy rák miután megfőzték.
- Én is észre vettem. - kaptam bátorságot.
- Nem is igaz. - ellenkezett de a kétkedő arcunkat látva csak sóhajtott egyet. - Jolvan lehet van valami. - ült fel a korlát peremére. - Még suli előtt kezdődött. - kezdett bele. - Egyik nap beugrottunk Dracoékhoz megnézni mi van vele miután az anyukája elutazott. Nevünkhöz híven le is guritottunk pár pohár töményet ezért éjszakára ott maradtunk. Épp az egyik folyosón fordultam be hogy el menjek a mosdóba mikor ő pedig arról jött. Egymásnak mentünk mire megcsúszott alattam a szőnyeg. Miközben pedig elkapott túl közel kerültünk egymáshoz. Pár kínos pillanat után folytattam az utam és az este folyamán továbbra éreztem azt a kinos feszültséget. Azóta több hasonló eset történt, eddig nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki, úgy voltam vele hogy lehet csak beképzelem. Viszont tegnap este elhivott a bálba. De nem olyan jaj nincs kedvem senkivel menni jó leszel te vagy hasonló hanem készült virággal meg minden. Sose láttam még ilyennek. - mesélte majd mikor befejezte reménykedő tekintettel nézett ránk.
- Te szerelmes vagy - jelentette ki Ginny könnyedén.
- Mi? Nem. Mármint hogy lehetnék? Együtt nőttünk fel.
- Az semmit nem jelent - húztam vállat.
- Jó elég belőlem. Mi is ez az egy ágyban dolog? - terelte el magáról a témát mire teljesen zavarba jöttem újra.
- Nem történt semmi. Rém álmaim voltak és kiabáltam. Draco meghallotta és át jött. Nem nagy ügy. - rántottam meg a vállam.
- Ja persze mert Draconál nem nagy ügy oda figyelni a másikra? Vagy kedvesnek lenni. - nézett rám kétkedve Pans. - Ugyan, ismerem mint a tenyerem. Ha nem szívja a véred akkor nem haverok vagytok. Márpedig te is láthatod mi is állandóan húzzuk egymás agyát. Sőt Ginnyvel is állandóan viccelődnek egymáson.
- Úristen. Draco Malfoyal haverok lettünk? - álmúlt színészkedve Gin. - Ez életem legszebb napja.
-Hermione te is tudod hogy több vagy neki mint egy barát. - nézett végül rám a Mardekáros lány.
- Igen. Nagyon jó barátok. Ennyi. Másképp viselkedik igen de csak mert sok olyan nehézségel küzdünk amik azonosak így pedig megértjük egymást. - magyaráztam.
- És azt mivel magyarázod hogy az össze kötő varázs nélkül is ugyanúgy érzed sokszor? - vetette fel Ginny.
- Ajh nem tudom. Hagyjatok már. Olyan hülyeség az egész. Miért akarna engem? Eszeteknél vagytok? Van elég baja miért akarná hogy még azzal is szembe kelljen néznie hogy megallázzák azzal is hogy nem aranyvérű a barátnője. Szerintetek ennyire hülye lenne? Hogy a sok baja mellé ezt is felveszi? Ugyan már. Én vagyok Hermione Sárvérű Granger. 11 éves korom óta veri minden Mardekáros és sok Hugraburgos a fejembe. Sőt belém van vésve. - húztam fel a pólóm ujját. - Igen másként kezel de csak azért mert ugyan úgy megvagyok bélyegezve mint ő. Barátok vagyunk. Nem szerelmes belém. Ennyi. - emeltem fel a hangom magamból kikelve.
- Hermione. - szólt lágyan Ginny. - Te is tudod hogy nem ez az oka.
-Ah hagyjatok már - rivaltam rájuk majd elrohantam.
Komolyan az agyamra mennek.
Semmi értelme annak hogy belém akarják súlykolni. Hogy tetszednék neki? A múltkor egy másik lánnyal volt össze gabalyodva a könyvtárba. Szinte lenyelték egymást.
Ilyen gondolatok cikáztak a fejembe miközben vissza indultam felvenni a kabátom. Aztán ahogy a szobámba értem mint egy villámcsapás úgy ért egy gondolat.
Draco nem hülye. Állandóan azt mondja nem akar megbántani és hogy nem jó ember. Szóval hogy ha ezt bizonyítani akarja olyat kell csinálnia ami nem tetszene nekem. Tudja jól hogy ha bajom van mindig oda megyek kiüriteni a fejem. Meghát miért jött volna utána utánam és miért nem folytatta azt amit elkezdtek?
Vajon ezért akarna eltolni magától? Tényleg vonzódik hozzám? Mármint akkor tényleg nem kezelne másképp ha haverok vagy jó barátok lennénk.
Ah hülyeség. Ginnyék elérték amit akartak el ültették a bogarat a fülem mögé.
Mivel Mcgalagony megkért minket hogy 10re legyünk az irodájában elindultam mivel pár perc múlva ütött az óra.
- Jó napot igazgató asszony - köszöntem mikor beértem és rajtam kívül senki nem volt még ott. Meg se lepődök.
- Jó napot Hermione kedves. Nem is baj hogy egyedül érkezett mert amúgyis szerettem volna beszélni magával. - mosolygot rám majd helyet foglalt az asztala mögött majd a kezével egy székre intett helyet kínálva. - Észre vettem hogy sok időt tölt a Mardekáros trióval. Legfőképpen Draco Malfoyal. - mondta mire bólintottam. - Nagyon örülök hogy tisztázták a nézet eltéréseiket. Azóta pedig hogy össze barátkoztak a magatartásuk is egyre jobb. Nem mondom azért voltak kissebb össze problémázások viszont jelentősen csökkent. Bár nem kétlem hogy nem lesz a jövőben valami esetleges botrány.
-Nos bár tény hogy egészen jóban lettünk azért nekem vannak aggályaim Draco felől mivel szokása lett folyamatosan azzal próbálkozni hogy magára haragitson. Emellett pedig pár barátom sem örül kifejezetten a mi újdonsült barátságunknak. - magyaráztam.
- Nehéz időszak ez most mindenkinek. Az elfogadás nem könnyű feladat. Mindenki másképp dolgozza fel. Adjon időt mindenkinek. Draco nincs hozzászokva hogy valaki akivel eddig nem álltak közel érdeklődést tanúsítson a jól léte felől. Harry Potternek és Ronald Weasleynek meg kell tanulni hogy el vonatkoztassanak a múlttól. A férfiak bonyolult teremtések leányom nehéz megérteni mi zajlik a fejükben légy türelmes és láss túl azokon a szavakon amiket mondanak. - tanácsolta kedvesen és amint befejezte kopogtak az ajtón így hát gyorsan megköszöntem a tanácsot és át indultam a nagy asztalhoz.
- Elnézést a késésért csak hát nem olyan könnyű a klubházba élni - mondta Pansy majd helyet foglaltak mellettem.
- Látom Mr Zambini se tétlenkedett. Csak emlegetni kellett... - mondta rejtett mulatsággal a hangjában.
-Elnézést asszonyom, nem hagyhattam hogy egy hölgyet szidjanak. - felelte a fiú akinek az egyik szeme alatt kezdett lilulni a bőr.
-Menjen majd le az orvosiba hogy helyre hozzák az arcát. - felelte.- Nos kedveseim most hogy mindenki itt van. Holnap lesz a találkozó így hát szeretném elmondani ki milyen szerepet tölt be. Neville Seamus Luna és Cho maguk fognak vigyázni az iskola biztonságára a tanári társaság kíséretében és a ki jelölt aurorokkal. Pansy kisasszony maga azért van itt mert tudtommal jó barátok Mr Malfoyal. Nos ha kitör a baj maga és Miss Granger lesznek a felelősek hogy el vigyék Mr Malfoyt egy biztonságos helyre. - kezdte kiosztani a feladatokat ám Draco nem tetszését fejezte ki.
- Biztosan nem. - rázta meg a fejét karba tett kézzel.
- Mr Malfoy ez nem kérés volt.
- Nem hagyom a barátaim kockáztassák értem az életüket.
-Mint mondtam nem kérés. Mikor el fogadták hogy segítségünkre lesznek ebbe is beleegyeztek. Mellesleg Granger kisasszony kitünő eszének köszönhetően 100%os biztonságba lesznek és Parkinson kisasszony rendkívüli párbajban. A többiekre itt lesz szükség. Mr Zambini és Miss Weasley hidegvérűsége ebben az ügyben elengedhetetlen. Nem nyitok vitát így lesz akármennyire is nem tetszik magának. - mondta az igazgató asszony szigorúan. - Holnap délre mindenki legyen a kapuba ott megbeszéljük hogy megyünk. Viszlát - zárta le a gyűlést. Majd Draco újra felpattanva távozott.
-Draco várj. - mentem utána de csak ment ugyanúgy tovább. - Állj már meg. - értem utol majd a karjánál vissza rántottam mire megállt.
- Itt fogsz maradni. - mondta olyan mély és komoly hangon mint ahogy még sose hallottam.
-Draco...
- Nem jöhetsz. Itt maradsz biztonságba. - nézett rám szigorú tekintettel és éreztem a sok aggodalmát és hogy mennyire fél.
-Sehol nem vagyok biztonságba főleg ha tényleg csak figyelem elterelés. Miért félsz így? -feleltem halkan majd közelebb léptem.
-Én nem... - mondta zavartan - Csak nem akarom hogy miattam bajod essen. - mondta végül.
- A többiek miatt miért nem aggódsz így? - néztem fel rá.
- Ne akarj bele látni a fejembe - felelte apró mosollyal.
- Már láttam a fejedbe- emlékeztettem.
- Túl sokat akarsz tudni. Miért nem elég az amit mondok? - kérdezte egy sóhaj kíséretében.
-Mert tudom hogy valamit nem mondasz el.
-Tudod az egyik legjobb tulajdonságod az hogy mindig több tudásra vágysz. Most viszont be kell érned ezzel. Féltelek. Elég fájdalmat okoztam már neked nem akarok újra. - mondta majd a kezét az arcomhoz tette. Amint a bőrömhöz ért mintha az áram ütés ért volna, elkezdett bizseregni a tenyere alatt.