Freya Edeline egy természet feletti lényeget vadászó klánban van. Apja, Zate a vezetője a klánnak, így nem okozhat csalódást. Mindent megtesz azért, hogy eleget tegyen apja kérésének, de egyet megtagad: a házasságot.
Nővérével ellentétben ő még nem...
Szipogva vártam, hogy végre letegyen az angyal, de nem tette. Már vagy 3 órája folyamatosan repülünk, mindenem elzsibbadt és fájt már. Emellé még pisilnem is kell.
- Légyszives tegyél le! - a hangom rekedt volt mert eddig nem szólaltam meg. - Légyszives tegyél le!!! - itt már hangosabban mondtam, de rám se nézett. - Dolgom lenne! Hé! Figyelsz egyáltalán? - itt egy kicsit megböktem a mellkasát. Mintha valamivel megszúrtam volna azonnal megállt. Rámnézett.
- Még is mi az a dolog?
- Pisilnem kell! Tegyél le.
- Nem hiszek neked. - itt már szúrósan nézett végig rajtam.
- Hát pedig muszály, mert ha nem teszel le azt te fogod a legjobban megbánni!
Nagyot sóhajtott és lassan ereszkedni kezdett.
- Ha bármivel is próbálkozol ember.... - itt elgondolkodott egy pillanatra. - Jobb ha nem csinálsz semmi hülyeséget az érdekedbe.
Meg forgattam a szememet, majd mikor megéreztem a talajt a lábam alatt egy hatalmas kő esett le a szívemről. Az angyal hírtelen eresztett el, így az elgémberedett lábaim összacsuklottak alattam és segreültem előtte.
- Au.. - remegő lábakkal súroltam meg a derekam és körülnéztem. Sehol egy bokor. Remek. Az angyal kérdőn nézett rám. Csak most vettem észre mennyire magas hozzám képest.
- Remélem nem a menekülő utat keresed...
- Nem! Csak egy.. bokrot.
- Csak csináld a dolgod! - ezzel hátat fordított.
A másik angyal is leszállt mellé és ő is hátat fordított.
- Mit akartok velem csinálni? - kérdeztem, hogy zajt csapjak.
- Semmi rosszat nem kell félj. - itt az angyal hátra akart fordulni de én gyorsan rá szóltam így nem fordult meg. - Siess nem érünk rá egész nap!
Gyorsan felhúztam a nadrágomat és az angyal mellé léptem.
Lenézett rám és kérdés nélkül kapott az ölébe és már megint a levegőben voltam. Nagyot sóhajtottam és megint le kellett nyeljem a gombócot a torkomból amit az enyhe tériszony okozott.
Az utazás alatt volt időm ki elemezni az angyalok testfelépítését. Azon kívűl, hogy van szárnyuk és arany színű a vérük teljesen ugyan olyanok mint az emberek.
Annyira bambultam a felettem lévő szőke angyalt, hogy észre sem vettem, hogy egy épület felé visznek, csak akkor mikor az árnyéka ránkvetűlt. A szám tátva maradt, az állam még a magasság ellenére is a földig ért.
- Ti itt... laktok? - kérdeztem le sem véve a szememet az építményről.
- Hát remélem nem egy istállót képzeltél el az angyalok otthonának.
- Hogy van a föld fölött?
Nagy sóhaj után inkább csendre intett az angyal és berepült a hatalmas kapun. Bent angyalok serege fogadott. Volt aki repült, volt aki a földön sétált. Mi az utóbbit választottuk. Letett a peremre és kézen fogva vezetett az épület mélyébe. Az angyalok általában megnéztek rendesen, de volt aki észre se vett.
Botladozva próbáltam tempót tartani a karomat szorongató angyallal de a látvány miatt alig tudtam figyelni a lépteimre. Minden fehér-arany belűl. A folyósó végén egy nagy kör terembe értünk, amikből csomó másik folyósó nyílt több emeleten keresztül. Felettünk angyalok cikáztak össze vissza és érdekes módon így sem mentem egymásnak. Azt vettem észre, hogy minél fentebbről jönnek annál szebb ruhákban vannak.
Az elrablóm megint felkapott és erőteljesen kezdett felfelé haladni. A szememet összeszorítva vártam, hogy mikor megy nekünk valaki, de nem történt meg.
Fentről a második emeletre mentünk ahol ismét letett a kezéből. Lassan haladtunk a nagy folyósón, ahol sok olyan angyalt láttam amiknek seb helyei vannak. Egy alacsony fehérhajú angyal lépett elénk.
- Osca! Michael aggódik az... oh, újabb ember?- itt most rám nézett. Eddig észre se vett, csodás.
- Agelos vidd őt a lakosztályomba és szed rendbe.
- Rendben. - meg se tudtam szólalni már egy nagy kétszárnyú ajtó előtt álltunk.
Agelos kopogás nélkül benyitott és beeresztett a fényes lakosztályba. Hatalmas volt. Szembe az ajtóval volt egy hatalmas ablak, előtte pihenők és egy asztal, jobb oldalon a fal mentén volt két szekrény között egy hatalmas ágy, felette felakasztott kardok voltak. Mellettem lévő falon pedig tükör húzódott. Itt is a fő szín a fehér volt.
- Tessék ezt vedd fel!
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A fehér ruha káprázatos volt. Ilyen ruhát mi még esküvőn se látunk. Agelos a tétovázásomat látva elmosolyodott.
- Ott a fürdő, abban gondolom nem kell a segítségem.
Az említett ajtóhoz léptem és benyitottam. A fürdő is szép, rendezett és persze fehér volt.
A ruhát a szekrényre tettem és gyorsan megmosakodtam. Jó volt végre lemosni a sok koszt, amit a harc okozott. A ruhámat összefogva a szennyesbe tettem és visszamentem a szobába. Ki gondolta volna, hogy az angyalok ennyire emberiek?
Meglepődtem, mikor Agelos helyett egy nőt találtam ott, aki nem volt angyal.
- Szia. - köszönt egyből. Őt nem lepte meg, hogy ember vagyok.
- Ember vagy. - a kijelentésemre elnevette magát.
- Igen, ember vagyok. Agelos felesége. Már 2 éve itt élek.
- Rabszolga vagy?
- Mi? Nem! Dehogy! Itt nincsenek rabok. Tudom fura neked, de itt jó élni. Az elején én is féltem, viszont mikor megismertem Agelost beleszerettem. Vele teljes volt az életem. Hamar rájöttem, hogy itt jobb élni mint odalent. Itt nincs szendevés, betegség, munka, éhezés, félelem.
- De ez... nem! Nem igaz! Akkor miért rabolnak el?
- Mert mi ellenkezünk. Ők csak jót akarnak.
- Akkor miért támadnak ránk?
- Mi támadunk mindig. Ők csak védik magukat.
Egy pillanatig elgondolkodtam ezen. Igaz. Sosem ők támadtak ránk... de akkor miért nem segítenek.
Megint kérdésre nyitottam a számat, mikor észrevettem, hogy a lány valami gyönyörű szép.
- Biztos azon gondolkodsz miért nézek ki így. Nos elmondom nem voltam mindig ilyen makulátlan. Hogy mi történt nem mondhatom el, majd Osca beszámol neked ha úgy látja. Biztosan fáradt vagy, menj feküdj le, pihenj. Nem kell félj, itt biztonságban vagy.
Én viszont nem mentem. Nem fogom kitálalni magam nekik.
Makacsan megráztam a fejem.
- Nem megyek! Biztos ő vett rá arra hogy ezt mondd!
- Nem! Kérlek, nem fogunk bántani! Tudom hogy félsz de nem kell! Az angyalok mások, ez igaz, de sokban hasonlítunk. Nagyon sokban. Ők nem démonok, nem ölnek, bántanak, kínoznak. Ők segítenek.
Vonakodva ugyan de mivel fáradt voltam belementem és lefeküdtem a puha ágyba. Akár mennyire nem akartam aludni, csak pihenni az álom azonnal elnyomott.
