Freya Edeline egy természet feletti lényeget vadászó klánban van. Apja, Zate a vezetője a klánnak, így nem okozhat csalódást. Mindent megtesz azért, hogy eleget tegyen apja kérésének, de egyet megtagad: a házasságot.
Nővérével ellentétben ő még nem...
A hintó rázkódva állt meg. Mivel az ablakokon fekete függönyök lógtak, amiket menet közben Exael elhúzott így nem láttam hogy hol álltunk meg.
Exael kényelmesen kinyújtózott, majd kihúzott magával a hintóból. A tenger zaja és a sirályok rikácsolásán kívűl csend uralkodott.
A peremen álló hatalmas kastély körül erős szél dúlt. Kócos hajamat félre sepertem és körülnéztem. Sehol egy árva lélek rajtunk kívűl.
- Gyere, megmutatom a szobádat. - a mellettem álló angyal , mivel nem engedte el a kezemet megint húzni kezdett.
- Engedj el! Miért hoztál ide?! Mit akarsz tőlem?
- Nem foglak elengedni, és azt hogy mit akarok már biztos világossá vált!
- Én nem fogok itt élni! Amúgy is, Osca hamarosan megtalál és megöl téged!
- Oscát nem érdekled!
- De! Számára fontos vagyok!
- Azt kevésbé hinném, hisz nem vagytok lélek társak!
- De!... vagyis.... Ő érezte.
- Az lehetetlen, szóval hazudott. Csak ki akart használni! Hidd el ezek csak ilyenek.
- Te is csak ki akarsz használni!
- Ez nem igaz! Hozzám tartozol! Az ENYÉM vagy! CSAK az enyém! Azt teszek veled akit akarok.
- Azaz kihasználsz!
- Mondtam hogy nem! Társak vagyunk itt nincs olyan hogy kihasználás!
- De van! - itt erőteljesen elrugaszkodtam tőle így ki tudtam rántani a kezem. Nem törődtem azzal, hogy az angyal sokkal erősebb futni kezdtem a lépcsőkön.
Rengeteg volt. Csak jött és jött a sok lépcső. Hátra se mertem nézni.
A második lépcső fordulónál egy démon ugrott elém és megállított. Próbáltam ki cselezni de túl gyors volt. Pillanatok alatt rakott le a bejárathoz ahol Exael karba tett kézzel állt.
- Lenyugodtál végre?
- Akkor sem fogok veled élni! Soha!
Exael unottan meg forgatta a szemét, majd benyitott a kastélyban.
Minden fekete-barna színben pompázott. Tátott szájjal néztem be a nagy terembe.
A mögöttem álló démon megküszürülte a torkát én pedig szúrós tekintettel hátra néztem. Ő erre bennébb lökött.
- Hé! Ne merj még egyszer hozzám érni! - a hangom víz hangzott a kastélyban. A démon elnevette magát.
- Hanem mi lesz? Te egy kis se...- a mondat többi fele megakadt a torkán ilyedten lépett hátra majd lehajtotta a fejét.
Diadal ittasan elmosolyodtam. Rájött hogy nem áll felettem.
A mosoly azonnal lehervadt az arcomról amikor vissza fordulva egy mellkassal szemeztem. Exael szemei csak úgy izzodtak.
- Ne merészelj még egyszer így beszélni vele ha kedves az életed! - Exael dorgálására a démon még jobban összehúzta magát. - Freya, gyere.
Megfogta a kezemet és úgy vezetett fel a lépcsőkön, majd a folyósókon, végül egy nagy ajtóhoz értünk. Exael benyitott, majd előre engedett. A szoba látványától az állam a padlón koppant.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
