The Hunter

14

Lassan szívni kezdte a nyakamat, mire én össze rándultam. Nem akarom! 

- Exael, én nem...- ellenkezni akartam de megszorította a nyakamat majd hátrább húzta a fejemet és a fülemhez érintette ajkát.

- Jobb ha nem ellenkezel! Itt egyedül az van, amit ÉN akarok. Többször nem mondom el.

Nagyot nyelve befogtam a szájamat és hagytam azt tegyen velem amit akar. 

A nyakam cirógatásából áttért a mellem erőszakos szorongatásába. Felszisszentem, amikor hatalmas kezei erősen belemarkoltak a melleimbe, viszont őt ez sem érdekelte, csak még erősebben fogni kezdte. Biztos voltam benne, hogy ennek a helye megmarad, de tartottam a szájamat. Az angyal megelégelte, hogy háttal vagyok neki, így pillanatokon belül megmarkolta ismét a derekamat és gyorsan átfordította a helyzetünket, így már vele szemben ültem. 

A combjaimat is megragadta, majd teljesen az ölébe húzott. Megéreztem ott lent, de nem csináltam semmit se. Csak mintha egy bábu lettem volna, hagytam, hogy ide oda forgasson. 

Exael mikor már elhelyezett úgy ahogy akart erőszakosan csókolni kezdett. Megharapta az alsó ajkamat mire én egy pillanatra kinyitottam a szájamat. Neki ez az egy pillanat is elég volt. Azonnal elmerült a számba magával hozva a vér fémes ízét. 

Elharapta az ajkamat a köcsögje! 

Legszívesebben vissza adtam volna neki, de nem tehettem. Tudom milyen mikor durva, és ez a fájdalom szinte semmi sem volt a tegnapihoz képest. Ez idő alatt annyira lenyomta a nyelvét a torkomban, hogy minden másodpercben hánynom kellett volna de türtőztettem magam. Bár egy pillanatig valóban majdnem lehánytam, de szerencsére azon kívül, hogy egy pillanatig összerándultam nem vett észre mást. 

Mikor már zsibbadt és lüktetett a szám elszakította a csókot, majd belemarkolt a fenekembe. Enyhén megemelt, majd egyből belém nyomta az egész méretét. 

Egy hangos nyögés hagyta el az ajkaimat, mire az Exael önelégült mosollyal még erősebben megragadta a hátsómat és gyors iramban mozgatni kezdett. Én a számra tettem a kezem és összeszorított fogakkal tűrtem a fájdalmat. 

Persze most már nem fájt annyira, de féltem. Nagyon. Tudtam, hogy már nem kellene fájjon. 

Valami nagyon nincs rendben. 

Nyöszörögve próbáltam annyira megtartani magam, hogy legalább ne tudja teljesen belém nyomi magát minden egyes másodpercben. Ezt hamar észrevette, és a derekamba kapott, majd teljes erejéből magára nyomott. Egy fájdalmas sikoly csúszott ki a szájamon, és ijedten néztem a mérges sárga szemekbe. 

- Még egy ilyen és megint odakerülsz ahol tegnap voltál!

Én csak bólintottam, majd újból hagytam magam. Ahogy gyorsított a tempón úgy kezdett el hullámozni körülöttünk a víz.

Exael és én is egyre szaporábban vettük a lélegzetünket. A szobában víz hangzott a víz locsogása és a mi sűrű lélegzetvételünk. Mikor már majdnem elmentem megéreztem az angyal váladékát magamban.

A gyomrom összezsugorodott az undortól. Ösztönből ellöktem magamat tőle, mire a tekintete elsötétült.

- Mit képzelsz magadról?...

A hangja hideg és ijesztő lett. Én zakatoló szívvel csúsztam a lehető legmesszebb. Viszont lassú voltam. Exael előre rugaszkodott, magával hozva egy csomó vizet, ami kiloccsant, mikor odaért hozzám. Én annyira megijedtem, hogy sikolytottam. Az angyal megragadta a felkarom és erősen kidobott a kádból. A mesztelen testem cuppant a földdel, és a fejem erőteljesen lüktetni kezdett. Még a látásom is elhomályosodott.