Freya Edeline egy természet feletti lényeget vadászó klánban van. Apja, Zate a vezetője a klánnak, így nem okozhat csalódást. Mindent megtesz azért, hogy eleget tegyen apja kérésének, de egyet megtagad: a házasságot.
Nővérével ellentétben ő még nem...
Haza akarok menni. Nem, nem a klánra gondolok, hanem az angyalokra. Oscára. Eddig tagadtam, de most már tudom, hogy az érzéseimet az angyal iránt elfojtottam, mert nem akartam elfogadni mit érzek.
Miért is gondoltam meg magam ilyen hamar? Egy hét telt el azóta, hogy Exael-el össze kaptunk. Azóta nem jött vissza. Alig vagyunk páran a kastélyban. Egyetlen társaságom Ash volt, aki próbált vidítani, miközben magányosan éltem a szobában, ahonnan csak étkezéskor mozdulok ki, mivel nem engednek máshova. Nem mehettem ki az udvarra, sőt még a teraszra se nehogy valami hülyeséget csináljak.
Most is épp a szobában vagyok és kiterülve az ágyra nézem a plafont. Hiába hogy ha Exael vissza tér nagyobb lesz a szabadságom, mert az angyal fog vigyázni rám nem vártam hogy vissza jöjjön, mivel bizonyára az lesz az első dolga, hogy átváltoztasson. Ha értitek mire gondolok.
A hideg is kirázott a gondolatra. Azzal a pszichopata angyallal kell majd megtegyem. Soha nem hittem volna, de inkább feküdnék le Oscával mint Exaelel, az árulóval.
- Ash! Itt vagy? - nem sokkal hogy elkiáltottam magam az ajtó kinyílt és belépett rajta az alacsony ezüstös hajú démon.
- Igen, Freya? - azért nevezett a nevemen mert megkértem, és mert nincs itt Exael.
- Unatkozok. Nem csinálhatnák valamit? Ha így folytatódik belepusztulok az itt létbe!
- Hát nem is tudom, ki nem vihetlek.
- De miért nem? Ha akarnák se tudnák elmenekülni! Ezt te is tudod.
- Igen, tudom, de a parancs az parancs. De... esetleg elvihetlek a könyvtárba.
- Mi? Itt van ilyen? Ti tudtok... olvasni? - ahogy kimondtam már láttam is a szemem előtt, hogy a sok démon bevan ülve a könyvtárba és csendben olvasnak, miközben az angyal, mint a vén könyvtáros néni, rászól a zajongókra. Akaratom ellenére elmosolyodtam.
- Nem. Vagyis de. Tudni tudunk de nem szoktunk. Csak a hadi vagy egyébb fontos leveleket, üzeneteket olvassuk el, ami nagyon ritka.
- Akkor minek ide könyvtár?
- Mert ez egy kastély. Minden kastélyban van könyvtár. Na gyere, bár lehet, hogy több centis por fog ott várni szóval olyan ruhába gyere amit nem sajnálsz.
Mihelyt kiment a démon felpattantam az ágyból és átöltöztem egy kopott nadrágba és egy régi ingbe, majd kerestem egy rongyot és azzal a kezembe mentem ki a szobából.
- Ezeket meg... hol találtad? Nem nagyon szoktunk régi ruhákat hordani...
- Nem tudom, csak úgy megkaptam. Na mehetünk?
A démon fél útig ugyan ott vezetett mintha az étkezőbe mennénk, de az helyett, hogy egyenesen vezetett volna tovább el kanyarodott egy másik folyósóra, aminek a végén egy kicsit elhanyagolt állapotban lévő hatalmas kétszárnyú ajtó állt. Már a kilincsen is por volt. Úgy látszik Ash mégse hazudott. Valóban nem járnak ide.
Ash kinyitotta az egyik ajtót, ami nyikorogva kitárult, majd előre engedett.
A dohos szag azonnal megcsapott, miután beléptem a nagy terembe.
Négy emeletes hatalmas könyvtár volt. Ha nem lett volna olyan poros a levegő bizonyára tátott szájjal néztem volna, de a köhögés nem engedte hogy sokáig báészkodjak.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Ez... ez gyönyörű! Ha kitakarítok akkor még inkább az lesz.
- Mi? Te ki akarod ezt takarítani? Ez lehetetlen.
- Nem. Legalább lesz elfoglaltságom.
- Nem lehet tudni, hogy Exael mikor ér vissza... nem venné jó néven ha dolgoztatnánk.
- De ezt én akarom nem ti, ebbe nincs beleszólása. És most kérlek hozz seprűt, szemétlapátot, vizet, rongyokat és feltörlőt.
Ash egy ideig tétovázott, majd kiment az ajtón. Én a szám elé kötöttem a rongyomat, hogy több port ne lélegezzek be, majd a legközelebbi ablakhoz mentem és kinyitottam, majd a következővel folytattam. Mikor már kellően szellőzni kezdett Ash megérkezett 3 démonnal és az eszközökkel. Többet is hoztak belőlük.
- Nem szeretnénk időnap előtt a pokolban végezni, szóval mi is segítünk. - mondta Ash és várt a parancsra.
- Akkor sepregetésre fel.
Én Ash-al a földszintet takarítottuk, a többi pedig egy-egyszintet.
Így haladtunk a munkával egész héten. Egyik nap sepregettünk, másikon port törültünk, és így tovább. Mondjuk a portörlés 3 napot vett igénybe, amíg azt a sok könyvet szinte egyesével át törültünk, de legalább nem unatkoztam. A munka annyira lefoglalt, hogy meg is feledkeztem hogy hol vagyok és hogy miért. Annyira, hogy csak akkor döbbentem rá, hogy ez nem "átlagos" napjaim, hanem az első és egyben utolsó olyan napok, miket még élveztem is és jó volt a társaság.
Erre mind Exael ébresztett rá, mikor pont az utolsó takarítási nap végén betoppant a sereggel.
- Hol van Freya?! - a hangja, akár mennyire messze is volt, mivel ő a bejáratnál, mi pedig a szemközti folyósó legvégén, a könyvtárban, úgy hangzott el erőteljes hangja, mintha mellettem mordult volna fel. Ash azonnal lecsapta a felmosó rongyot, majd ráparancsolt a többiekre, hogy a takarító holmikat azonnal rakják el, karon ragadott és gyors léptekkel a bejárat felé húzott.
- Ne mondj semmit se az elmúlt napokról, és csak akkor szólalj meg ha kérdez, és a te érdekedbe mondom ne szemtelenkedj! - ezeket gyorsan még elsziszegte nekem, majd elengedett, nehogy Exael meglássa, hogy idáig húzott.
Mikor a folyósó másik végére értünk egy csomó démonnal találtam magam, de csak fele annyival, amennyit elvitt, és ezek is sérültek voltak, élükön a mogorva angyallal, akinek a szárnyai csapzottak voltak és véresek. Még nem repülhetett, de biztos hogy nem volt túl kellemes egy pegazus hátán harcolni.
- Hát itt vagy! Hol voltál?
- A könyvtárban.
- A... könyvtárban? Ott csak por van, mit kerestél ott?
- Már nincs por és nyilván olvasni akartam.
- Hogy hogy nincs?
- Én kitakarít- itt egy enyhe bökést éreztem az oldalamba. Ash egy gyors pillantással rendre intett. - TATTAM! Ki.... takarítattam az itt maradt démonokkal.
- A démonaim takarítottak?
- Igen.
Exael arcán nagy döbbenet ült, majd mindenkit elküldött a dolgára, miközben feljött a lépcsőn és megállt előttem.
- Ash, elmehetsz, innentől kezdve egy ideig az én gondom Freya.
- Igenis uram.
Ash enyhén meghajolt, majd elment. Exael pedig a szobánk felé vette az irányt.
- A drága angyalaid majdnem megtaláltak minket, hála neked, de sikeresen visszavertük őket nagyobb veszteséggel ugyan, de egy ideig békén hagynak, bár Osca vonakodva vonult vissza.
- Szóval nem ölted meg.
- Nem, még nem. Az a nyomorult Agelos egyfolytában a nyakán lógott. De ha nem sérültem volna meg bizonyára már halottak lettek volna.
Exael még nem tudja, hogy én voltam az aki megsebesítette és ez így is kell maradjon, mert ha megtudja... nekem végem.
- Aznap is... azért voltál a teraszon, hogy megöld, ugye?
- Eszes lány vagy, az jó, addig amíg mindenbe bele nem akarod ütni azt a kis orrodat. Remélem tisztában vagy vele, hogy nem fogok semmit sem elmondani neked?
