12

7 0 0
                                    

Reggel kitünően ébredtem, mintha tegnap nem történt volna semmi sem. A fájdalmaim teljesen eltűntek és mintha újjá születtem volna. Kellett pár perc, hogy rájöjjek, hogy amíg aludtam valaki kikötözött és betakart.

Mikor lenéztem a csuklóimra, azokon a tegnapi sebek teljesen eltűntek, és helyette egy tökéletes kezet, ápolt körmökkel és világos, hibátlan bőrrel láttam. Azonnal kipattantam az ágyból és meztelenül a tükör elé álltam. A szám is tátva maradt mikor a tükörben lévő lányra néztem. Mintha nem is én lennék.

A hajam nem barnás-vörösses volt, hanem réz vörös volt, ahogy a szemöldököm is. Az arcomról eltűntek a szeplők, amik alapból is alig voltak láthatóak, orrom vékony és egyenes volt, a szám piros és dús. Hosszú nyakamat a hajam keretezte, ami leért egészen a hátam közepéig. Melleim, amik eddig eléggé kicsik voltak, most nagyobbak és kerekebb, az alakom most a majdnem deszka helyett homokóra volt, és a nemlétező fenekem is nagyobb lett. A lábaim vékonyabbak és hosszabbak, ahogy a magasságom is nőtt, mivel most legalább 170 centis lehettem a szokásos 160 helyett.

Magamra sem ismertem. Mintha nem is magamat láttam volna a tükörben.

Nagy levegőt véve elfordultam a tükörtől, amikor is megláttam egy gyönyörű ruhát az egyik székre terítve. Magamhoz vettem és bementem a fürdőbe megfürödni. Igaz eléggé hosszadalmasra sikeredett a fürdés, mert még megkellett szokjam a testemet és a hajammal is meggyült a gondom, mivel dupla annyira vastag és hosszú lett, pedig alapból sem volt kevés hajam.

Mikor végeztem felvettem az előre kikészített ruhát, majd kilépve a fürdőben nem várt fogattatás várt, mivel Ash a szoba közepén állt nagyon is zavart képpel. Biztos ez az első, hogy bejött a szobába.

- Khm, az Úr hamarosan reggelizni fog, kérem jöjjön velem az étkezőbe

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

- Khm, az Úr hamarosan reggelizni fog, kérem jöjjön velem az étkezőbe.

- "jöjjön"? Nem úgy volt, hogy tegezel ha nincs itt?

- Az csak addig volt érvényes amíg...

- Amíg megnem erőszakolt?

Ash zavartan lesütötte a fejét.

- Sajnálom, hogy így kellett megtörténnie, viszont már a nehezén túl van.

- Szerintem pedig csak most jön a neheze... - mondtam arra gondolva, hogy mi minden vár még rám ebben a pokolban. Ash nem válaszolt, hanem csendben elvezetett az étkezőig, ahova ugyan egyedül is eltaláltam volna, de örültem, hogy nem kell egyedül járkáljak a várban.

A szembe jövő démonok elálltak az útból és enyhén meghajoltak, ami nagyon is meglepett. Mikor eléggé messze kerültek megböktem Asht, aki azonnal megállt és szembe nézett velem.

- Igen, Úrnőm?

- Jajj ne nevezz így!

- Sajnálom, de muszáj, hanem megölnek...

The HunterWhere stories live. Discover now