Freya Edeline egy természet feletti lényeget vadászó klánban van. Apja, Zate a vezetője a klánnak, így nem okozhat csalódást. Mindent megtesz azért, hogy eleget tegyen apja kérésének, de egyet megtagad: a házasságot.
Nővérével ellentétben ő még nem...
Osca kinyitotta nekem az ajtót és előre engedett. Az ismerős fehér-arany folyósok nyugodtsággal töltöttek el. Osca a derekamra helyezte a kezét és elkezdett a perem felé vezetni.
- Ezt a folyosót már ismered. Menjünk lejjebb. Úgy is ott van az amit nagyon meg akarok mutatni.
Én zakatoló szívvel mentem a peremhez, mivel már nagyon vártam azt a valamit.
Az angyal menyasszony pózba vett és lesuhant az alattunk lévő emeletre. Itt is katonák voltak, viszont csak sima közkatonák. Pár angyal elhaladt mellettünk, biccentve köszöntek nekünk. Mikor a lábam elérte a földet elindultunk megnézni a gyakorló termet. Egy nagyobb folyosó végén volt egy nagy kétszárnyú ajtó, az egyedüli azon a folyósón. Bentről kard csapások, szárny suhogások és egyébb harci zajok szűrődtek ki.
Osca előtt a két őr azonnal kinyitotta az ajtót, mi pedig beléptünk. A terem hatalmas beltérrel rendelkezett, így kényelmesen tudtak edzeni az angyalok a földön, és a levegőben egyaránt. Lent a terem egyik szélén egy idősebb, megviselt angyal állt teli sebekkel. Osca azonnal hozzá ment, én pedig megszeppenve követtem.
- Ezékiel. - Osca bólintott az őszes hajú angyalnak, aki viszonozta, majd felém fordult.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Te bizonyára a híres Freya vagy, Osca mesélt rólad.
Egy pillanatra meglepődtem, majd egy gyors pillantást vettem a mellettem magasodó angyalra, aki egy halványat bólintott.
- Igen, én lennék. Örvendek a találkozásnak Ezékiel. - mivel nem tudtam mit kell pontosan ilyenkor csinálni ha találkozol egy angyallal, így feszengve éreztem magam. Osca közelebb lépett hozzám és átkarolta a derekam.
- Megszeretnélek kérni valamire Ezékiel. Persze még nem beszéltem erről Freyával, de úgy gondolnám fontos lenne ha elkezdenéd edzeni, hogy ne essen több ilyen... történés. Freya, Ezékiel, megfelelne ez nektek?
- Hát fiam, én még életemben nem edzettem embert, és állíthatom, hogy életből volt részem bőven, de nyílt vagyok az új dolgokkal szemben. Ha ez Freyának megfelel tehetünk egy próbát.
Én azonnal lelkesedni kezdtem. Végre megvédhetem magam! Természetesen én azonnal igent mondtam, mire Osca megkönnyebbűlt, Ezékiel pedig elismerően bólintott.
- Akkor holnap hajnalban, pontosan 5 órakor legyél itt teljes felszerelésbe és nem szeretnék a teremben fodrot, ékszert vagy bármi ilyesmit - itt gyorsan végigmért. - látni a teremben. Világos?
- Igen.
Osca megköszönte, és ígérte, hogy nem leszek így holnap, majd elhagytuk a termet, hogy a többiek edzeni tudjanak.
- Igazán köszönöm ezt a meglepetést Osca! Nagyon kedves tőled, hogy hagyod, hogy edzek.
- Ez csak természetes. Nem akarom, hogy kiszolgáltatott legyél. Megmondtam. Mindent megteszek annak érdekében, hogy többet ilyen ne legyen. Na de ez csak a fele a meglepetésnek.
Megmukkanni sem tudtam, mivel már megint a levegőben találtam magam, és lefelé haladtunk a lentről a második emeletre, ahol egy szintén nagy ajtónál tett le Osca, de ez közvetlenül a fő folyósón volt. Bent síri csend honolt. Én kérdőn néztem az angyalra, aki elindult az ajtóhoz.
Mikor kinyitotta az ajtót az állam a padlóra esett. Az ajtó mögött 3 párhuzamos nagy folyósó volt, aminek a két oldalán könyvek százada volt gondosan elrendezve. Felettünk, a nagy beltérnek köszönhetőleg angyal tanoncok repkedtek könyvekkel a kezükben, a földön pedig idősebb angyalok sétáltak, pihentek, olvastak.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ez.... Ez egyszerűen.... Honnan? Vagy is... Azta! Én nem is tudom...
- Mesélted, hogy imádsz olvasni, így gondoltam itt biztos találsz magadnak jó kis könyveket amikkel elütöd az idődet, amíg nem leszek itt.
- Itt biztos találok... várj, mi? Miért nem leszel itt? Hova mész? Ugye nem harcolni? - mit sem törődve a gyönyörű látvánnyal megfordultam a tengelyem körül ész mérges arccal néztem az angyalra. Ő egy ideig feszengett és kerülte a tekintetem.
- Sajnálom Freya, de vissza kell vernünk a démonokat az emberek érdekében, meg persze a te, és az itt élők érdekében, mivel a fal nem fogja örökké megállítani a szinte folyamatos támadásokat és nem várhatjuk tétlenül, hogy egy nap berontsanak, és mindenkit megöljenek. Én sem akartam ezt, de muszály és ez a kötelességem. De ígérem hogy vigyázok!
Könnybe lápattak a szemeim. Mérgesen fúrtam a körmeimet a tenyerembe.
- Ne ígérj olyat, amit nem biztos hogy be tudsz tartani...
- Freya... - az angyal egyet lépett előre, mire én léptem egyet hátra. Azonnal megtorpant és vette az adást.
- Ne. Hagyj. Menj harcolni! Mit számít az ha itt hagysz mert azokkal a nyomorultakkal foglalkoztál helyettem!!!
A hangom már túl lépte a határt amit itt, ezen a helyen használni lehet, így sok mérges, vagy épp megdöbbent szempár fordult felénk, még szerencse hogy csak párat láttam, de éreztem a hátamon a tekinteteket, amik egy pillanatig átszurták a testemet, de én csak kiviharoztam az angyal mellett, mielőtt el kaphatott volna. Láttam a tekintetében a megbánást, és a szomorúságot. Sok sok szomorúságot. Megbántottam. Ez pedig pillanatokon belül kezdett el felemészteni, de a harag miatt nem törődtem velük....
