Freya Edeline egy természet feletti lényeget vadászó klánban van. Apja, Zate a vezetője a klánnak, így nem okozhat csalódást. Mindent megtesz azért, hogy eleget tegyen apja kérésének, de egyet megtagad: a házasságot.
Nővérével ellentétben ő még nem...
Osca teljes mértékben nekem szentelve a figyelmét rákönyökölt az asztalra és egy kicsit elébb dőlt. Én csak néztem őt egy kis ideig, mivel nem tudtam mivel kezdjem. Biztos látta az arcomon a félelmet, mivel bíztatóan megfogta a kezem.
- Nem muszáj elmond. Tudok várni, ha neked idő kell.
- Nem... én ... muszáj valakinek elmondanom...
Az angyal hirtelen elengedte a kezemet és felpattant a helyéről, majd pillanatokon belül mellettem gugolt, és a combomon tartott kezemet közrefogta az ő kezeivel. Én csak halványan elmosolyodtam, majd a másik kezemet a kezére téve belevágtam.
- Nos, ott tartottam, hogy Exael visszatért... Tudod... addig viszonylag jól elteltek a napjaim... de utána, utána jött földi pokol.
Mindent kiadtam magamból. Éreztem hogy a könnyek hamar ellepik a szememet, majd lassan folydogálni kezdtek az arcomon, ami Osca nem győzött törölni. Mondta, hogy nyugottan abba hagyhatom ha nem bírom, de én leakartam tudni ezt az egészet.
Mikor a második alkalomhoz értem egyszerűen elfogytak a könnyeim és csak szipogva mondtam, és mondtam. Osca nem szakított félbe, de láttam benne a gyűlöletet és undort Exael iránt.
- És..a...az után.. meg...megvert! N..Nagyon! - mondtam szaggatott hangon, mivel a sírástól alig kaptam levegőt. Osca kivette a kezét az enyéimből és a felkaromat megfogva maga felé fordított, de ekkor felszisszentem ő pedig azonnal elengedett és összehúzott szemöldökkel nézet a karomra.
- Ennyire fáj...? - hangja erőtlen és sajnálkozó volt. Én csak lassan bólintottam, de nem mertem Osca szemébe nézni. Pillanatokon belül két kart éreztem a derekamon, majd nagyon óvatosan megölelt, ügyelve arra, hogy ne okozzon újból fájdalmat. Én azonnal az ingébe kapaszkodva bújtam a vállához. - Shh... igérem addig nem nyugszom amíg meg nem kapja a méltó büntetését!
Az angyal ezután lassan benyúlt alám, és felemelt a székről. Én a lábaimat átkulcsoltam a derekán és még jobban kezdtem ölelni őt.
Hamarosan megéreztem a puha paplant és a matracot, ami védőn ölelte át fájó testemet, akár a tulipánszirmok. Azonnal hatalmas súlyok nehezedtek a szemhéjaimra. Osca elengedett, majd betakart a fehér takaróval, és már ment volna el, de én épp időben ragadtam meg a csuklóját.
- Kérlek maradj itt...
Az angyal megilletődve bólintott, és már mellettem is volt. Betakarta magát, majd óvatosan magához húzott én pedig mellkasára hajtottam a fejemet.
- Itt maradok, ne félj. Mindig veled leszek, ígérem. - lágy hangja volt az utolsó amire emlékeztem, mielőtt elnyomott volna az álom.
Végre pihenhetek és nem kell féljek, mert tudom, hogy amíg ő velem van nem kell féljek egy percet sem, mert vigyáz rám.
—O—
A nap meleg sugarai simogatták arcomat, ezzel kirángattak az álom világból. Pár percig még élveztem a sötétséget, amit a szemhéjam biztosított nekem, majd lassan kinyitottam a szemem, amit egy pillanatig meg is bántam, mivel a hatalmas ablakból csak úgy ömlött rám a fény. Hunyorogva néztem körül, de nem emeltem fel a fejem. A szoba üresen állt. A mellettem lévő helyen csak a takaró volt, az is össze vissza gyűrve.
Megigazítottam az ingemet, ami ez idő alatt lehullott az egyik vállamról, majd felálltam, hogy megvessem az ágyat, amikor kinyitódott a fürdőajtó és kilépett Osca, egy szál törülközővel a derekán és vizes hajjal, ami rátapadt széles vállára. Nagyot nyeltem, mivel most láttam először így. Kidolgozott testén minden izom megfeszült, miközben megállt. A szárnya már teljesen tiszta volt, hála az angyaltoll vízlepergető tulajdonságának. Szemeim találkoztak az övével.
- Bocsánat nem tudtam hogy felkeltél, hanem nem jöttem volna ki így.
- Semmi baj! Nem... - itt elharaptam a mondatot, mivel majdnem azt mondtam hogy nem zavar, de ez kicsit furán hangzott volna. Szerintem még nem vagyunk olyan viszonyban hogy ezt mondjam. - Nem tudhattad.
Bólintott, majd a ruhás szekrényhez ment. Én zavaromban az ing alját kezdtem húszigálni, ami alig ért comb középig. Hirtelen olyan mesztelennek éreztem magam.
- Rachel hozott át neked ruhákat. Nem kell már egy szál ingben lenned. - mondta Osca pár perc múlva már felöltözve. Én csak bólintottam, majd odamentem hozzá és elvettem az egyik legközelebb lévő ruhát. Gyönyörű volt, akár a többi.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Azta... - mondtam halkan megcsodálva a ruhákat amiket kaptam. Egytől egyik lélegzetelállító volt.
Becsuktam a nagy kétszárnyú fehér szekrényajtót, majd a fürdőbe vettem az irányt. Jól fog esni egy gyors reggeli fürdés.
Becsuktam magam után az ajtót és a tükörbe néztem. Biztos hogy nem néztem még ki ilyen jól ebben az új testben. Végre nem voltak több centis táskák a szemem alatt, és kisimult az arcom is. A sebeim is már szinte teljesen eltűntek, hála a gyors gyógyulásnak, így nem bántam meg hogy egy ilyen mutatós ruhát vettem el.
Megeresztettem a csapot, majd vetkőzni kezdtem. Nem eresztettem sok vizet a kádba, mert tényleg gyors akarok lenni.
Beleültem majd mosni keztem magam egy szivaccsal. A hajammal most nem foglalkoztam túl sokat. Csak egy sima kontyba köttem. Majd magamra kapva ruhámat kimentem a fürdőből. Az asztalon már várt minden féle gyümölcs, tea, sajt és egyébb finomságok. A hasam hangos korgással jelezte milyen éhes lett. Leültem Oscával szemben és jó étvágyat kívántam. Viszonozta, majd enni kezdtünk.
- Ma mit fogunk csinálni? - kérdeztem két korty tea között.
- Hmm... nem is tudom... talán ha van kedved körbe mutatom a kastélyt.
- Ez remek ötlet!
Gyorsan megittam a teám maradék részét, majd a tányéromról is elpusztítottam a megmaradt ételt, és ezután elmosogattam. Osca meglepődve nézte végig, amíg háziasszonyként teszek veszek.
Mikor már mindent el pakoltam felé fordultam.
- Mehetünk? - kérdeztem egy halvány mosollyal. Osca szája is egy fél mosolyra húzódott.
