The Hunter

11

Mikor beértünk a szobába én a torkomban dobogó szívvel ültem le az ágyba, mivel ez lesz az első közös esténk ezalatt a 8 nap alatt, amit itt töltöttem. Remélem, hogy nem fog bántani, bár belőle mindent kinézek.

Exael a nagy szekrényhez ment és kivett belőle egy fekete-arany fürdő köpenyt és bement a fürdőbe. Hallottam, ahogy megengedi a csapot, majd beleül a vízbe. Én vágyakozva néztem az ajtóra. Olyan szívesen elszöknék innen, de tudom semmi esélyem.  Bizonyára még a lépcsőig se jutnák el. A bambulásból Exael hangos hívása tört meg.

- Freya! Gyere be.

Remegve álltam fel a földről, majd erőt véve magamon felvettem a " nem félek tőled és mindent leszarok" álcát és emelt fővel léptem be a fürdőbe, a hol az angyal a kádban várt, kezeit a peremen fektetve. Fekete tincsei göndören tapadtak homlokára, sárga szemei mohón néztek. Én tartva vele a szemkontaktust becsuktam az ajtót magam után.

- Mit akarsz?

- Azt hogy segíts.

Kérdőn fel vontam az egyik szemöldököm, mire kicsit megmozdította a szárnyait, mire rájöttem mit akar. Odamentem hozzá és kivettem a kezéből a szivacsot.

- Milyen engedelmes lettél, úgy látszik az az egy hét kikupált téged, vagy köszöntem ezt inkább Ash-nak?

- Ne szokj hozzá, nem vagyok a csicskásod, ez első és utolsó ilyen alkalom.

- Azt majd meglássuk.

A szivacsot dühömbe teljesen kifacsartam, így megint meg kellett vizezzem, majd kicsit durvábban a kelleténél sikálni kezdtem véres tollait, miket oly szívesen kitépnék, mire az angyal felszisszent, majd megragadta a karomat és lehúzott magához.

- Még egy ilyen és azt is megbánta hogy megszülettél!

Mikor elengedett megsúroltam a kipirosodott csuklómat, majd folytattam a mosása de már gyengéden.

Mikor az utolsó csepp vér is a vízben landolt letettem a szivacsot és gyors léptekkel kimentem a fürdőből.

Vissza se néztem. Amit meg is bántam, mivel pillanatokon belül egy mérges angyallal szemeztem, aki épp hogy felkapta magára a köpenyt, ami már teljesen átázott vizes testén.

- Freya esküszöm ha nem fejezed be...

- Azt is megbánom, hogy megszülettem? Miért fenyegetőzöl egyfolytában? Miért jó neked hogy itt raboskodok? Miért nem engedsz el? Ez mindkettőnknek jobb lenne!

- TE NEM TUDOD MI JÓ NEKEM! - a fülsüketítően hangos hangjára össze rezzentem, még a szoba is bele remegett. - TE CSAK NE MONDD MEG MIT CSINÁLJAK! AZT TESZEK AMIT AKAROK! TE AZ ENYÉM VAGY ÉS ITT A HELYED! HA TETSZIK, HA NEM! - a vállamnál fogva dobott az ágyra mire a szusz is kifutott belőlem. Zihálva hátráltam egészen az ágy elejéig, ahol viszont megakadtam. A hátamat neki vetettem a  falnak és remegtem. Exael felém mászott és a két kezével közrevette a derekamat, hogy ne tudjak menekülni. Félelmemben alig találtam meg a saját hangomat.

- E...Exael... kérlek... ne...

- Már nem is vagy olyan bátor, mi? Én szóltam, hogy ha nem viselkedsz megiszod a levét, de te nem hallgattál rám. És amúgy is! Aminek megkell történnie az meg is történik. Te sem menekülhetsz a sorsod elől örökké Freya.

- Ne tedd! Kérlek!

- Már túl késő könyörögni. Ha eddig nem tanultál a hibáidból akkor most fogsz, azt garantálom!

-N...!!! - nem tudtam ellenkezni, mivel erősen rányomta a száját az enyémre. Levegőt is alig kaptam.

Abban a pillanatban, ahogy áttörte magát a számba leszakította rólam a régi inget. Az anyag recsegéseire a hideg végig futott a gerincemen. Hiába ellenkeztem és próbáltam ellökni magamról ő csak jobban rám nyomult, majd pillanatokon belül a két csuklómat egy kötéllel, ami az éjjeli szekrényben volt, megkötözte a kezemet az ágyhoz, majd megszakította a csókot. Ekkor már alig láttam a könnyeimtől.

- Exael ne tedd! Kérlek!!

- Megmondtam, hogy ne parancsolgass nekem!

Kikapcsolta a melltartómat, majd lekapta a nadrágomat a bugyimmal együtt. Én azonnal össze zártam a lábamat és próbáltam fenébb lökni magam, de az angyal erősen rámarkolt a derekamra, majd vissza húzott maga alá. Annyira lehúzott, hogy a kötél belevágott a kifeszített kezeimbe, mire én felszisszentem.

Hiába rúgtam, hiába ordítottam, hiába könyörögtem, az áruló jéghideg szíve nem sajnálat meg.

Szétfeszítette a combjaimat, majd befeküdt közéjük. Én már oda se mertem nézni.

Éreztem, hogy pár pillanatig matat valamivel, amit nem nehéz kitalálni, majd megéreztem ott AZT.

- Ne! Ne, ne, ne, ne! - a könnyeimben fulldokolva még megpróbálkoztam egyszer hátha megesik rajtam a szíve, de hamar kiderült, hogy neki nincs olyanja. Könyörtelenül hatolt belém, bennem pedig mintha villám csapott volna úgy áradt szét a fájdalom. A torkomat egy artikulátlan sikoly hagyta el, majd oda akartam nyúlni de a fájdalomtól még azt is elfelejtettem, hogy megvagyok kötözve, így véresre marta a bőrömet a vastag kötél és reccsent is az ágy ott ahol megkötött.

A sikolyaimat hamar köhögő-fulldokló zokogás váltotta fel, de az angyal semmi mással nem foglalkozott, csak azzal, hogy minél mélyebbre hatoljon belém, és minél gyorsabb tempót diktáljon.

Én pár perc múlva feladtam, és mintha egy élettelen rongybaba lennék úgy feküdtem az angyalbőrbe bújt ördög alatt.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, mikor megéreztem, hogy elment bennem, majd zihálva a fülemhez hajolt.

- Remélem ez elegendő lecke volt számodra.

Én csak meredtem a plafonra és meg se moccantam. Exael kihúzódott belőlem, majd megtörölte magát és felkapott valami ruhát, majd kiment a szobából. Én csak remegve aludtam el, úgy ahogy voltam.