The Hunter

21.

Zakatoló szívvel simultam még jobban az angyalhoz, aki még így is felettem magasodott, hiába volt a kádban, én pedig a földön. Óvatosan kóstolgattuk egymás ajkait amik tökéletesen illettek egymásra. Osca végig simított a testemet, így azt libabőrbe öltöztette. Mikor elváltunk egymástól nem húzódtunk el. Ajkaink közt alig pár centi távolság volt. Éreztük egymás leheletét az arcunkon.

- Annyira szeretlek Freya... - éreztem hogy szavaira az arcom lángba borul. Az angyal ezt látva halványan elmosolyodott és megsimította az arcomat. - Köszönöm.

Én csak bólintottam, majd fájó szívvel álltam fel a földről és még egyszer megnéztem a szárnyát, de minden rendben volt. Elvettem a szekrényről a ruhámat és kimentem a fürdőből. Amíg Osca megmosakodott én gyorsan felöltöztem és készítettem reggelit.

Mikor kinyílt a fürdő ajtó szólásra nyitottam a számat, de a döbbenettől azonnal becsuktam. Nem fordultam meg mivel már nem volt időm. Osca a hátamnak préselte magát és átölelte a derekam. Én pár pillanatig mosolyogtam mint egy bolond, majd végül megszólaltam.

- Jól vagy? Nem fáj a szárnyad?

- Jól vagyok, mostmár jól... - fejét lehajtotta és a vállamra tette. Nagy levegőt vett, majd még jobban magához szorított. Éreztem hogy alig kaptam levegőt, de nem szóltam. Sok mindenen ment keresztül, ennyit megérdemel. Pár perc múlva végeztem a reggelivel, így kénytelenek voltunk szétreppenni. Letettem a tányért Osca elé, majd a sajátommal átsétáltam az asztal másik felére Osca elé.  Már javában ettünk, mikor kopogtattak. Osca megtörülte a száját és már indult volna de én gyorsabb voltam.

- Maradj! Ha elfelejtetted volna kishíjján meghaltál! - mivel leszidtam gyorsan vissza ült a helyére és a földet pásztázta akár egy gyerek akit leszidtam a szülei.

Kinyitottam az ajtót a vendégünknek, aki azonnal beviharzott mellettem. Alig tudtam felismerni mert annyira sietett. Rachel volt.

- Jól vagy Osca? Agelos mindent elmondott. - Rachel gondterhelten ment oda Oscához, aki csak bólintott.

- Agelos hogy van? - kérdeztem mikor észbe kaptam. Becsuktam az ajtót és odamentem Rachelhez. A lány sóhajtott.

- Jól. Vagy is jobban mint Osca. Neki nem érte szárnyát sérülés, de a bal tüdejét átszurták így most bekötözve az ágyban köhög, és nehezen veszi a levegőt. Adtam neki gyógyteát, mást nem tehettem. Most meg várunk, hogy a seb begyógyuljon és kiköhögje a vért. Pár óra s kutya baja lesz.

Én elszörnyedtem. Jól van miközben átszúrták a tüdejét? Ez a seb mások életébe került volna, de neki hamarosan kutya baja. Úgy látszik még mindig nem szoktam meg ezt a halhatatlan dolgot.

- Sajnálom hogy megzavartam a reggelit, de mikor Agelos beszámolt rólad kötelességemnek éreztem hogy meglátogassalak. Freya, te hogy vagy? Ahogy látom nem nagyon aludtál.

- Megvagyok... köszönöm hogy átjöttél.

Rachel egy gyors ölelést adott mindkettőnknek, majd kiment a lakosztályból.

- Még mindig nem szoktad meg, igaz? - kérdezte Osca, mikor leültem. Én nemlegesen megráztam a fejem. - Semmi baj, ez természetes, hisz eddigi életeket nagyon törékenyen éltétek. Ha ez megnyugtat Rachel kellett egy év míg ezt megszokta.

- Tudom, nem valami illendő ilyet kérdezni, de hány évesek vagytok? Vagy is.. te Agelos és Rachel. Mert van egy olyan érzésem nem annyi mint amennyit mutatok.

Osca elmosolyodott.

- Már vártam ezt a kérdést. Megfogsz lepődni, szóval inkább ne egyél nehogy bajod essen ha netán félrenyelsz.

Én azonnal letettem a villámat és a biztonság kedvéért még el is toltam a tányéromat előlem. Az angyal csak felnevetett, majd mosolyogva folytatta.

- Na szóval én 298 éves vagyok, Agelos 296 és Rachel 75, és már 55 éve hogy itt él és párja Agelosnak.

El kerekedett szemekkel néztem az angyalra. Tényleg jó hogy azt mondta ne egyek, mert most megfulladtam volna. Gondoltam hogy a két angyal nem fiatal már, de hogy Rachel konkrétan nagyanyámmal egy idős legyen?

- Jézus. Ez... pfu... Rachel egy idős a nagyanyámmal! Én meg azt hittem hogy sokkal fiatalabb! Jajj most akkor magáznom kéne?

Kétségbe esetten fogtam a fejem, mikor Osca elnevette magát. Annyira nevetett, hogy én a fekete földig süllyedtem. Mikor az angyal kinevezte magát megtörülte könnyes szemeit. Nagy levegőt vett és lassan kifújta, hogy lenyugtassa magát.

- Freya itt nincs olyan hogy magázás. Igen vannak nagy korbeli külömbségek, de mikor egy halhatatlanhoz beszélsz akkor nyugodtan hiheted azt hogy egy idősök vagytok. Ez alól csak a fő angyalok a kivételek. Vagy esetleg egy rangos angyal, akivel nem állsz semmilyen kapcsolatban, de mivel te az én párom vagy elég ha a fő angyalokat magázod, vagy ha kérik akkor őket se. Ilyen angyal például Michael, vagy Glória. Ők mindig megengedik, hogy tegezzük, nem szeretik, hogyha emlékeztetik őket, hogy milyen idősek. 

- Biztosra megyek, hogy mindketten nagyon idősek, vagy is Michael biztosan, mivel ő az első angyalok egyike. Bele se merek gondolni mi mindent élhettek már át.

Befejeztük a reggelit, és amíg én gyorsan elmosogattam Oscát ágyba küldtem, hogy pihenjen. Szerencsére szót fogadott és azonnal az ágyhoz ment, de nem aludt el, hanem onnan nézte hogy tevékenykedek. Mikor végeztem megtörültem a kezem és én is az ágyhoz mentem. Gondolkodás nélkül feküdtem be mellé és egy nagyot ásítottam. 

- Nem nagyon aludtál, mi? - kérdezte a mellettem fekvő, aki a sebei miatt oldalán feküdt, és a fejét megtámasztva nézett engem. Én is felé fordultam, de én már a párnán tartottam a fejem. 

- Túl élem.... Örülök hogy itt vagy. Nem is tudom mit tettem volna ha elveszítelek... 

Osca sóhajtva mászott közelebb és magához húzott egy nagy ölelésre.

- Sosem foglak itt hagyni! Örökké veled maradok akármi is történjen. 

- Tudom de... nem akarom hogy bajod essék! Nem élném túl! Annyira nem tetszik ez a helyzet! Miért nem lehet nyugalmas és normális életünk, ahol nem kell attól félni, hogy akár almunkban is megölhetnek? 

- Sajnos nekünk ez jutott.. hidd el én sem akarom, és nem bírnám elviselni hogy bajod essen... aznap... - itt megállt és sóhajtott egy nagyot - aznap én úgy éreztem meghalt egy részem. Azt hittem soha de soha nem talállak meg. Kerestelek de mind hiába.

Én erre csak még szorosabban hozzábújtam, hogy érezze vele vagyok.