Amikor betáncoltál a szívembe... Jamie

1. Fejezet

A nevem Julia Mitchel. New Yorkban élek és egyszerűen imádom ezt a várost. Imádom a munkám, a barátaimat és a családomat. Valami viszont, mindig is hiányzott az életemből. A szerelem. Az igazi pillangók a gyomorban szerelem és az ezzel járó lepedőcsavaró éjszakák. Rég nem volt ilyenben már részem, próbálkoztam randi appokon, de az összessel beégtem. Vagy bolond volt, vagy rögtön az első éjszaka ágyba cipelős, igazából egyik sem volt túl komoly ahhoz, hogy időt szánjak rá. A legjobb barátnőm, Sarah, rengeteget segített a rosszabb estéimen. Sokszor átjött borozni és filmezni és mindig meghallgatta a problémáim. Aznap este, mikor úgy döntött, elvisz egy menő buliba a belvárosba, akkor változott meg az életem teljesen. Az egyik legnívósabb bár volt a környéken és az egyik ügyfelétől kapott jegyeket. Ő egyébként házakat tervezett meglehetősen gazdag embereknek, akiknek ezek a partik, szokványosak voltak. Én viszont, még soha nem jártam ilyen helyen. Egyébként író vagyok, vagyis egyelőre újságíró, aztán később szeretnék kiadni egy saját könyvet. Kellett az ugródeszka és pár kapcsolat, hogy el tudjak indulni az írói karrier felé. Úgyhogy milyen is legyen egy író, ha nem romantikus. Nehéz olyan férfit találni, aki romantikus, de közben igazi férfi. Lehet nem is létezik ilyen. Visszatérve az estére, csinosan felöltöztünk és elindultunk a belvárosba. A bár tényleg lélegzetelállító volt. Egész este különféle koktélokat ittunk, ami azt eredményezte, hogy nem sok idő eltelte után kellemesen spicces lettem. Mikor a pulthoz álltam kérni még egy italt, egy férfi állt mellém. Gyönyörű fekete öltönyt viselt, a szakálla élére volt vágva és az arca olyan volt, mintha istenek faragták volna. Csábos tekintettel végig mért, majd megszólított.

- Jó estét, még nem láttam itt ezelőtt. – nézett rám égő tekintettel.

- Üdv, mert még nem jártam itt. – válaszoltam neki, ő elmosolyodott és közelebb hajolt hozzám.

- Ha gondolja, megmutatnám az emeleti szobákat is. – mi a szar? gondoltam magamban. Egy perce, hogy idejött mellém és máris meg akar dugni. Pont ez az, amiből elegem lett. Viszlát, jóképű idegen.

- Sajnálom, de nem élnék a lehetőséggel. – mondtam, és elindultam volna a pulttól. Hirtelen elkapta a karom és erősen megszorította.

- Nem kérdés volt! – mondta agresszívan. Erre már én is dühös lettem és kirántottam karomat kezei közül.

- Szakadj le rólam, barom. – elindultam vissza a barátnőmhöz, aki már keresett egy ideje. Az idegen egy darabig nézett utánam, aztán biccentett az ajtóban álló két másik öltönyös fickónak. Ők lassan utánam indultak. Mikor megtaláltam Sarah-t, elmeséltem neki a történteket és közöltem vele, hogy én nem kívánok tovább maradni. Sajnálkozva elköszönt tőlem, majd elindultam haza.

Úgy döntöttem, hogy nem hívok taxit, inkább sétálok kicsit és kiszellőztetem a fejem. Egyszer csak valaki elkapott és egy sikátorba rángatott. Egy kopasz férfi volt egy másikkal az oldalán. A torkomnál fogva a falnak szorított úgy, hogy alig kaptam levegőt. Éreztem, hogy valami nem stimmel és nem csak úgy véletlenül pont engem kaptak el. A kopasz férfi az idegemről beszélt, akit visszautasítottam a bárban. Borzalmasan féltem, közben pedig szinte már fulladoztam. Hirtelen egy férfi csuklyában kést fogott hátulról a férfi nyaka elé.

- Ha nem engeded el, megöllek. – mondta mély hangon. A kopasz férfi lassan elengedte a nyakam, én pedig a földre estem és kapkodtam a levegőt. A férfi a kezét nyújtotta felém, hogy menjek mögé. Mikor felálltam és elindultam, a kopasz férfi akkora pofont adott, hogy a falnak csapódtam. Ekkor a csuklyás férfi hátulról elkapta a támadómat és verekedni kezdtek. Nagyon féltem és nem tudtam mire számítsak. Kezeimet az arcom elé tettem és mire feleszméltem a csuklyás férfi a kezét nyújtotta felém.