Amikor betáncoltál a szívembe... Jamie

24. Fejezet Karácsony

Lassan teltek a hetek és egyre közelebb kerültünk Karácsonyhoz. John már alig várta, hogy láthassa Sarah-t, én pedig imádtam az évnek ezt a részét. Viszont úgy éreztük, hogy kell számunkra az igazi karácsonyi élmény. Ezért úgy döntöttünk, hogy mindannyian New York-ba utazunk és meglepjük Sarah-t. Karácsony New York-ban maga a csoda, jobb helyet el sem tudnék képzelni hozzá és még talán havat is látunk, ami számomra kell a karácsonyi hangulathoz. Karácsony előtt három nappal indultunk a reptérre. Én már jó előre megvettem a jegyet, mert így is nehéz volt szabad helyet találni bármelyik járatra. Mikor kimentünk a reptérre, John nagyon izgatott volt, én pedig Jamie-vel ölelkezve ültem kómásan, mert a gépünk hajnali kettőkor indult. Így már délelőtt meg tudtuk lepni Sarah-t, aki nem tudott az egészről semmit. Még sajnálkozva fel is hívott, hogy nem tudott már jegyet venni Los Angeles-be és így egyedül kell ünnepelnie. Én próbáltam álvigasztalni, de féltem, hogy rájön, mit tervezünk. Jamie elaludt a gépen, én csak bámultam ki az ablakon. Nem bírtam aludni, annyira vártam már, hogy odaérjünk. Mikor megláttam fentről New York-ot, ahogy a napfény megvilágítja a havas várost, majdnem sírva fakadtam örömömben, úgy hiányzott nekem. Mikor kimentünk a terminálból a csípős levegő azonnal megcsapott minket, de nem bántam. Azonnal odarohantam a legközelebbi hókupachoz, belemarkoltam és feldobtam. Jamie nevetett rajtam, John pedig a bőröndjét próbálta áthúzni a jeges járdán. Repestem a boldogságtól, hogy újra ott lehettem New York-ban. Nagyon szerettem Los Angeles-t, de New York volt a szívem csücske. Főleg ebben az időszakban varázslatos ez a város. Azonnal taxit próbáltunk fogni, ami lássuk be nem volt egyszerű feladat és elindultunk Sarah lakása felé. Kitaláltam, hogy először csak mi leszünk az ajtóban és John, mint legnagyobb meglepetés utánunk fog megjelenni. Mikor felértünk a lakása ajtajához, izgatottan bekopogtam és Sarah még pizsamában ajtót nyitott. Ránk nézett hatalmas szemekkel, majd a nyakamba ugrott örömében. Mikor elindultunk befelé, megjelent mögöttünk az ajtóban John. Sarah amint ránézett, könnybe lábadt a szeme és elsírta magát örömében. John nevetni kezdett és Sarah azonnal a nyakába ugrott. Csókolgatták egymást, mi Jamie-vel nevetve átkaroltuk egymást. Megkönnyeztem ezt az újra találkozást, annyira aranyosak voltak és annyira magunkat láttam bennük Jamie-vel. Sarah ragyogott a boldogságtól, John magához szorította és lehunyta szemét, közben Sarah haját simogatta. El sem akarta engedni, Sarah sírva nevetni kezdett és mélyen John szemébe nézett. Arcát simogatta és nem tudta abbahagyni a mosolygást.

- Annyira hiányoztál. – suttogta Sarah.

- Te még jobban! – mondta John és megcsókolta Sarah-t. Majdnem elolvadtam tőlük, de mielőtt zokogni kezdtem volna, Sarah-hoz léptem.

- Elfelejtettem szólni, hogy itt fogunk pecózni nálad most legalább két hétig.

- Két hétig itt lesztek? – kérdezte Sarah izgatottan.

- Nem gondoltad, hogy kihagyom az igazi New York-i szilvesztert. – mondtam mosolyogva, ő a nyakamba ugrott örömében. Közben megjelent Mango a konyhapulton, akit rábíztam, mikor Los Angeles-be költöztem. Odaléptem mellé és könnyes szemmel átöleltem szeretett macskámat. Szemembe nézett és nyávogásai közepette fejét kezembe túrva hízelgett nekem. – Most ebben a két hétben tutira velem alszol majd. – mondtam és két kézzel megfogva kis fejét, masszírozni kezdtem. Jamie, Sarah-ra nézett és forgatni kezdte szemét. Sarah felnevetett, majd a konyhába sietett.

- Én már nem dolgozom, úgyhogy ha nektek is jó, kezdődhet a móka. – kacsintott ránk a pult mögül. Azonnal kipakoltunk, Sarah addig forrócsokit csinált nekünk, John pedig egy percre se mozdult el mellőle. Szerencsére Sarah lakásában volt egy plusz szoba, amit arra tartott, mikor nála aludtam, vagy a szülei jöttek a városba. Úgyhogy tökéletes két hétnek néztünk elébe New York-ban. Nem sokkal később el is indultunk a városba, ahol a Central Park környékén, volt egy hatalmas kirakodó vásár. Rengeteg karácsonyi holmival, finom ételekkel, meleg teával és mindenféle karácsonyi kiegészítővel. Imádtam mindig eljönni ide, mert ettől a hangulattól jött meg igazán az ünnepi kedvem. Jártuk a sorokat és rengeteget nevettünk. Ennél tökéletesebbet el sem tudtam képzelni. Négyesben karácsonyozni. A szüleim nem bánták, mert ők elutaztak ilyenkor minden évben és nekem már a tudat is elég volt, hogy végre jó a kapcsolatom anyámmal. Igazán akkor kezdtem ünnepelni a karácsonyt, mikor New York-ba jöttem és megismertem Sarah-t. Az ő szülei se a városba laktak, ezért mindig jöttek hozzá. Nagyon szerettem őket, mert rám is gondoltak minden alkalommal. Idén, ők is úgy döntöttek, síeléssel töltik az ünnepeket és ez Sarah-nak kapóra jött, mert mi ott voltunk neki. Csak mi voltunk négyen és így volt tökéletes. Később elmentünk korcsolyázni, amit Jamie kevésbé értékelt, mint én. Nem igazán ment neki jól, úgyhogy végig kézen fogva mentem vele, de rengeteget nevettünk. Szívesen kipróbált mindent, ezt is nagyon szerettem benne. Mikor egyszer majdnem elestem, elkapta karom és magához szorított. Mélyen szemébe néztem, majd mosolyogni kezdtem.